Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1931-09-13 / 37. szám
1931. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 177. oldal. szabadság és a szerelem s aki a szerelemért feláldozta volna életét, de a szabadságért feláldozta még szerelmét is. Itt az ifjúsági képzötársulatban irta meg Jókai Mór első elbeszélését, amelyet az elbeszéléseknek egy hosszú életen át egész serege követett. A festő megmaradt ugyan későbbi életében is, de csak azért, hogy regényeiben és elbeszéléseiben plasztikusan rajzolja a természetet s állítsa azt szemünk elé úgy, mintha valósággal látnok. Maga által is legjobbnak tartott regényében, „Az arany ember“-ben úgy írja le a vaskaput, hogy aki a Duna ezen megragadó vidékén soha nem járt, szemei előtt látja a hatalmas folyamot, amint zúgó árjával ezer és ezer nehézséget támaszt a régi dunai hajózásnak s plasztikusan látja, amint Levetinczi Tímár Mihály, az arany ember ezeknek a nehézségeknek dacára is áthozza ezer veszély között Brazovics Athanáz komáromi gabonakereskedő hajóját. Innen a pápai ifjúsági képzőtársulatból indult ki mindkét lángész útja, melyben szakítva addig előszeretettel ápolt eszményeikkel, igazi tehetségük által részükre kijelölt útra léptek, hogy felemelkedjenek azokba a magaslatokba, amelyekben az emberi lángszellemek lakoznak. Az egyik, mint üstökös, mely jött és távozék, de fényét még századok múltán is látják a népek; a másik mint jótékony nap, mely a magyar szabadságharc leveretése után a honfiúi keblekben a remény csiráit keltegette évtizedeken át életre, hogy azután a múltba visszanézve, a magyar nemesi élet rajzával gyönyörködtesse azokat, akik örömmel tekintettek vissza egy letűnt világra a hunyó nap sugarainál. Tudták, érezték ezt mind a ketten. Azért irta Petőfi egyik barátjának: „Édes örömmel függök képzőtársaságunk növekedésén és az valóban növekszik“, s azért irta Jókai a szobor alapzatára is vésett szavakat: „Áldott legyen a láng, mely utamra rávilágított, áldott legyen a kéz, mely arra rávezetett“. A képzőtársaság elnöke Tarczy Lajos, a magyarországi hegeli harcokból ismert nagynevű tanár volt az, aki úgy látszik, mind a két ifjúnál ezt a belső változást előidézte s velük az irodalmat megkedvelteivé, őket a magyar nemzeti irodalom hőseivé avatta. Mind a ketten itt a Tarczy által vezetett ifjúsági képzőtársulat érdemkönyvébe írták be első irodalmi müveiket, örök dicsőségéül a tanárnak s örök dicsőségéül a képzőtársaságnak. A Pápai Jókai Kör, mely a nagy mesemondó nevét viseli s céljául tűzte ki azoknak a nemzeti hagyományoknak ápolását, amelyek Petőfi és Jókai nevével elválhatatlanul össze vannak kötve, boldogan áll meg e napon, amikor évtizedes vágyát látja teljesülve azzal, hogy a két világhírű útjára Pápáról kiindult fiatal diáknak egy kongeniális művész által elkészített ércszobrát adhatja át megőrzés végett Pápa városának. Legyen szabad a legmélyebb tisztelettel kérnem Főméltóságú Kormányzó Urat, hogy kegyeskedjék megadni az engedélyt a két szobor leleplezésére. Itt áll ime a két mellszobor, a diák Petőfinek és diák Jókainak mellszobra abban a városban, melynek falai között nyerték azokat az indításokat, melyek őket a világirodalom jelesei közé emelték. Kérem e város igen tisztelt polgármesterét, vegye át és őrizze meg e szobrokat, hogy álljanak ezek itt az ősi kollégium és Pápa város dicsőségére, ebben a színtiszta magyar városban tanuló ifjúság buzdítására, lelkesítésére, álljanak itt, mint hálánk és kegyeletünk ércbe öntött emlékei s hirdessék Petőfi és Jókai dicsőségét időtlen időkig! A szobrok. A kormányzó a jelet megadta s e pillanatban a szobrokat fedő fehér leplek lehullottak, s láthatóvá váltak Kisfaludi-Strobl Zsigmond tanár mesterművei. A karakterisztikus arcok, a titáni Petőfi, a derűsen mosolygó gyermek Jókai, egyszerre belopták magukat a nézők szivébe. Megkapott mindenkit a talapzatok művészi kiképzése is. A téren át harsogva zúgó éljen legszebb jutalma lehetett a művésznek azért, amit alkotott. Élismerés illeti a Krausz Albert Fia pápai kőfaragó céget is a talapzatnak a művész intenciója szerint történt kifogástalan szép elkészítéséért. A polgármester beszéde. Dr. Tenzlinger József polgármester, kinek a kör püspök-elnöke a szobrokat gondozásba átadta, a következő szép szavakkal vette át azokat: Főméltóságú Kormányzó Úr! Mélyen tisztelt Ünneplő Közönség! A város közönsége nevében, megőrzésre és épségben-tartásra átveszem nemzeti irodalmunk két halhatatlanjának, a magyar erőt és dicsőséget örökké hirdetőszobormüveit Hódolatteljes hálával köszönöm meg Főméltóságú Kormányzó Úrnak, hogy magas megjelenésével e szobrok ünnepének jelentőségét kiemelni kegyeskedett. Hálás köszönettel emlékezem meg irodalmi egyesületünkről, a Pápai Jókai-körről, de különösen annak illusztris elnökéről, a város szeretett díszpolgáráról, Főtiszteletü és Méltóságos dr. Antal Géza püspök úrról, valamint lelkes főtitkáráról, Méltóságos dr. Kőrös Endre tanítóképző-intézeti kir. főigazgató úrról, akiknek fáradhatatlan buzgó munkálkodása e szobrok felállítását lehetővé tette és nagy elismeréssel és köszönettel e szoborművek alkotójáról, Méltóságos Kisfaludy-Stróbl Zsigmond szobrászművész, képzőművészeti főiskolai tanár úrról, akinek istenáldotta tehetsége halhatatlanjaink képét oly kifejező módon megörökítette. A város falai között működő iskola-intézmények — ezidőszerint is több mint 4000 tanuló ifjúságának szolgáljon okulásul Petőfi dacosan erélyes tekintete, hogyan kell a hazáért lelkesedni, ha kell meghalni, Jókai értelmesen szelíd nézése pedig tanítsa meg őket arra, hogyan kell a nemzet örök dicsőségére alkotni. Dunántúl Athénje büszkén és boldogan őrzi és hirdeti emlékét azoknak, kik innen indultak el az egész világ előtt a magyar tehetséget bizonyító dicsőséges útjukra. Lampérth Géza ünnepi verse. Lampérth Géza lépett most az emelvényre, hogy a két halhatatlan pápai diákról szóló szépséges versével, melyet bensőséges érzés és őszinte kegyelet hatnak át, s amelynél igazabban alig lehetett volna a nagyokról szólani, bűvölje el lelkes hallgatóságát. A verset lapunk más helyén közöljük. A koszorúk elhelyezése. Most a főiskolai énekkar száma következett, kitünően kiválasztott számmal: „Mi zengi túl a bérceket?“ énekelték szabatosan és szépen, maguknak és érdemes karnagyuknak, TóthLajos tanárnak megillető elismerést I szerezve. A kántus énekének elhangzása után a Kormányzó koszorúját, mely mindkét költő emlékének volt szen! telve, két szárnysegéde helyezte el Petőfi szobrának ta- i lapzatára. Ezután a Kormányzó a négyesfogatba szállt
