Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1931-09-13 / 37. szám
172. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1931. Dr. Bursche varsói egyet, tanár. geket küldött. Köszönet az angol, holland és svájci testvéreknek, akik régebben a Tóth Dániel gyűjtése idején és a legutóbbi időkben dr. Antal Géza gyűjtése utján siettek támogatásunkra. Nem feledkezhetünk meg azokról a külföldi egyházakról és főiskolákról, melyek évszázadokon keblükre fogadták szélesebb látókörre törekvő tudományszomjas ifjainkat, melyek közül Bécs, Edinburgh, Groningen, Utrecht, Kämpen főiskolái és a Stipendium Bernhardinum küldték el ez ünnepélyre képviselőiket. Hálával emlékezünk meg nemzetünk nagy barátjáról Rothermere lordról, aki a közel múltban tett jelentős alapítványával beírta nevét iskolánk történetébe. A magyar állam is megértve azt a kulturális munkát, melyet intézetünk végez, nagy anyagi áldozatokat hozott évi segélyeivel, Veszprém vármegye és Pápa városa, régebben alapítványaikkal, újabban egy-egy tanszék ellátásának vállalásával mutatta meg elismerését intézetünk iránt. És itt vannak velünk a dunántúli egyházkerület egyházmegyéi és gyülekezetei, melyek készséggel hallgattak a főpásztori felhívásra és évi 20000 aranykoronát szavaztak meg 1925-ben s azóta alapítványaikat refundálják. Mindez azért volt lehetséges, mert hit élt a szívekben. Akik hisznek, azoké a jövendő. Minket Isten a ránk zuduló csapások és a velünk szemben megnyilatkozó szeretet által késztet arra, hogy hívőkké legyünk. Ez a hit jelentkezik az iskola történetének minden korszakában. Ez képesíti a tanárt a szürke, sokszor unalmasnak látszó nevelői feladatok lelkiismeretes végzésére, ez csendül fel Séllyey és Kocsi Csergő ajkán, amikor a gályákon verdesik evezőikkel Nápolynál a tengert. Ez ad látomást Nagy Mihály uramnak, hogy türelemmel várja Tevelen a felhők eloszlását, ez sarkalja Márton Istvánt soha nem pihenő tevékenységre, hogy az iskolát az egyházkerület anyaiskolájává tegye, ez buzdítja Tóth Ferencet a poraiból újra éledt intézet anyagi megalapozására. A hit erősítette a béke nyugodt éveiben Antal Gábort az építés véghezvitelére és ez él a mostani nemzedékben, hogy új csodáit láthassuk meg Isten könyörülő szeretetének. Iskolánk kultúrát terjeszt, de sohasem szégyenljük, hogy mi az evangélium alapján állunk. Meg vagyunk győződve, hogy vallás nélkül a kultúra elveszti lelkesítő eszményét és megromlik, de épúgy tudjuk azt is, hogy kultúra nélkül a vallás megkövesedik. Történetünk a bizonysága, hogy mi mindig megpróbáltuk a hitet összekötni a tudássá1, az európaiságot a magyar haza forró szerelmével. A hit dolgában a régi alapokon álltunk és állunk. Nem véletlen, hogy Pápán fordították le először a Heidelbergi Kátét 1577-ben, hogy e Káté leckéit jól szivükbe vésték, bizonyság, hogy Tóth Ferenc is „hittel kötelezte magát, hogy a reá bízott ifjúságot a Helvetica Confessio princípiumai szerint fogja tanítani“. Pápáról indul ki Kálvin János műveinek magyar fordítása a 20. sz. kezdetén és mi voltunk Aáagyarországon az elsők, ahol Barthról kollégiumot tartottak. Ennek okát abban találhatjuk, hogy a hit élessé teszi a szemet a szükségesnek és lényegesnek a meglátására és a hit ad bátorságot a kezdeményezésre. Pápán alakult meg az első magyar református presbitérium. Itt Írták meg az első görög nyelvtant magyarul. Itt szólalt meg először Kant és Hegel magyar nyelven. Itt csírázott ki a két világnagyság: Petőfi és Jókai lángelméje. Itt tanult és tanárkodott Kerkapoly, aki halála után évtizedekkel most támadt fel, mert csendben, feltűnés nélkül, alapítványával százaknak és százaknak szolgál. Itt született meg a Parochiális Könyvtár, innét került ki az első magyar misszionárius a mohammedánok közé. Innét indult ki Toldi és Kóczán a sport dicsőség útjára. A genius lociban a szellemi levegőben kell valaminek lenni, amit iskolánk homlokzatára irt jelmondatunk oly ékes tömörséggel fejezki: Istennek, Hazának, Tudománynak. Aki egész ember, az ezt a hármasságot vallja és éli. Ma, amikor jubilálunk, szent fogadalmat teszünk, hogy e jelszóhoz hívek akarunk maradni mindhalálig. így akarjuk kivenni részünket a magyar nemzet és református egyházunk életéből és tudjuk, hogy e jelmondatunkhoz való ragaszkodás adja meg nekünk nemzetünk feltámadását is, amiért a most jubiláló intézet tanári kara és ifjúsága buzgó szívvel imádkozik és szent lelkesedéssel dolgozik. Kozma Andor ünnepi költeménye. Kozma Andor következett most. A nagy költő, a Kisfaludy-társaság alelnöke, a Tudományos Akadémia tiszteleti tagja egyéni reflexiókkal színesített, szárnyaló szép versben dicsőítette az ősi kollégiumot, annak dicső nagyjait és nemzeti hivatását. Költeménye, melynek végén lelkesen aposztrofálta a jelenlevő Kormányzót, mély hatást keltett. A költőt melegen ünnepelték.
