Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1931-09-06 / 36. szám
Negyvenkettedik évfolyam. 36. szám. Pápa, 1931 szeptember 6. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS UP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE *-......-............................................ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ..................-.................................. FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. PONGRÁCZJÓZSEF THEOL. IGAZG. PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ FÖMUNKATÁRSÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR.TÓTH LAJOS THEOL. TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. Borús magyar egünk felhőit elűzi közelgő napfény ragyogása, a lelkünket kínzó aggályokat s gondokat bizakodó öröm érzése váltja fel : nagybányai vitéz Horthy Miklós, Magyarország kormányzója, népének atyja, nemzetünk vezére érkezik Pápára a kollégium négyszázéves fennállásának jubiláns ünnepe alkalmából. Amióta — immár több mint tizenegy éve — felsőbb rendelés az Ő kezébe adta hazánk sorsának intézését, alig volt az országnak nagyobb városa, melyet valamely jelentősebb alkalomból személyesen meg ne látogatott volna. És bárhol és bármikor jelent is meg, mindenütt nem csupán az államfőt megillető hódolat, hanem az a lelkes szeretet is köszöntötte jöttét, mely trianoni sorsra jutott hazánk felvirágoztatása érdekében kifejtett áldozatos nagy munkája nyomán meleg hála érzésével tölti el minden magyarnak, kicsinynek és nagynak a lelkét. Dunántúli reformátns egyházkerületünk minden egyes tagját és összes intézményeit mélységes öröm tölti el, mert a Pápára jövetelére olyan esemény nyújt alkalmat, mely stílszerűen illik a kultúra egyik ősi fellegvárához: örvendezni jön az örvendezőkkel a pápai kollégiumnak, Petőfi és Jókai alma materének nevezetes és szépséges ünnepén. Lehetetlen elzárkóznunk annak megállapításától, hogy amint végtelenül nehéz, vigasztalan, sőt kilátástalan volt politikailag az a kor, mely az ősi kollégiumot megszületni látta, úgy hasonlóképen szomorú és gondokkal terhes az az időszak, amelyben mostani jubiláns dátumát megérte. Ámde miként szimbóluma volt létrejötte a maga idején annak, hogy nemzetünk a lelki megtisztulás és a szellem erejével kíván megalázottságából felemelkedni, úgy ma is büszkén hirdethetjük világgá, hogy Trianon minden réme között épen és sértetlenül áll az ősi kollégium és azok, akik benne növekedtek, azok, akik szellemét szívták magukba — kéz-kézben ezreivel azoknak, kik a magyar kultúra száz más hasonló őrhelyéről kerülnek ki —, készen állnak és képesek lesznek arra, hogy termővé tegyék a pusztaságot, s elővarázsolják ismét a magyar géniusz szabad szárnyalásának, végeken innen és túl lévő magyarok boldog egyesülésének dicsőséges és boldog idejét. Per aspera ad astra! Zordon út vezet a csillagok felé. Kemény munka kell ahhoz, hogy nagy célokat lehessen elérni. Ám vessétek mind, akik ünnepünkre összegyűltök, szegezzétek mind, kik most szerteszét az országban ide figyeltek, szemeteket Őrá, a Vezérre, a Kormányzóra, álljon előttetek az Ő élete munkája ragyogó példaképen. Vitézség és erő, hit és bölcseség s mindezeket összefogó hazaszeretet lakozik Őbenne és akkor, amikor jövetelének fénye besugározza a pápai kollégiumot és végigcikáz Pápa városának minden kövén, akkor az ország első magisztereként tanít mindeneket arra: becsüljétek meg az iskolát, mely benneteket vitézségre, erőre, hitre és bölcseségre s a mindezeket egybefogó hazaszeretetre megtanít! Áldás a Kormányzóra, aki ily lélekkel érkezik körünkbe! Áldott legyen minden perce, melyet e városban eltölt! Áldás fakadjon minden lépése nyomán, áldás a négyszázéves kollégiumra és Pápa városára és áldás ezeréves magyar hazánkra! Dr. K. E.
