Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1930-06-08 / 23. szám

100. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1930

A pápai Református Leányegyesület 25 éves jubileuma.

A pápai Református Leányegyesület május 25. és 26-án tartotta 25 éves fennállásának emlékünnepét. Az egyesület életének eme jelentős mozzanatáról a következőkben számolunk be:

A jubileumi ünnepség 25-én d. e. 1/212 órakor a templomban megtartott díszközgyűléssel kezdődött. A templomot szépszámú helybeli és vidéki közönség töltötte meg, melynek soraiban ott láttuk a testvér evangélikus egyház képviselői mellett a Magyar Kér. Leányegyesületek Nemzeti Szövetségének titkárát, Mándoky Erzsébetet, továbbá Pápa város, a m. kir. államrendőrség, a Ref. Nőegylet, a helybeli Ev. Nő- és Leányegyesület, a Kath. Nőegylet és Leányklub, az Izr. Nőegylet kiküldötteit és a győri, veszprémi, tápi, tápszentmiklósi, dadi, cseszneki, császári, ácsi, csajági, enyingi, tapolcafői, kéttorrtyulaki testvéregyesületek képviselőit. A közgyűlést közének után Ólé Sándor lelkész-elnök imája vezette be. Majd Geőbel Ilona elnök megnyitó beszédében meghatott szavakkal köszönte meg tagtársainak munkáját, amely lehetővé tette, hogy az egyesület a legnagyobb nehézségekkel küzdve is meg tudta állani helyét és újabb kitartásra, Istenben vetett hitre buzdította a tagokat. Az elnöki megnyitó után a közgyűlés tulajdonképeni tárgya, Pentz Ilona titkár jelentése következett, aki az Isten kegyelme által 25 éven át működő egyesület szervezetét és történetét ismertette, számot adva arról a munkáról, amelyet az egyház, haza és társadalom érdekében kifejt. A tömör, rendszeres beszámoló során mély hálával emlékezett meg az egyesületnek alapító elnökéről, özv. Széky Aladárné úrnő, az egyháznak köztiszteletben és szeretetben álló ny. igazgató-tanítónőjéről. Az ő leikéből pattant ki Isten sugallatára a ref. leányok egyesületbe tömörítésének eszméje; ő vezette szeretettel és erős kézzel 14 éven át az általa létrehozott egyesületet, amely azóta is az ő szellemében munkálkodik Istenért, egyházért, hazáért és társadalomért. Iránta való hálájának és ragaszkodásának kívánta bizonyságát adni az egyesület, amikor arcképének megfestését határozta el. Az egyesület tagjainak jelenlegi elnökük, Geőbel Ilona iránt érzett háláját szintén kiemelte a titkári jelentés, idézve Széchenyinek valóban reá illő szavait: „Aki a közösségnek akar használni, legelső kötelessége : önmagáról teljesen elfeledkezni“. A köz érdekeit szolgálni s a magáéval közben nem gondolni — ez csakugyan az ő életprogram mja. Példájával világítson és buzdítson sokáig a vezetése alatt álló egyesület élén! A titkári beszámoló után Csiszár Erzsébet jegyző az egyesületek, intézmények és magánosok írásban érkezett üdvözletét tolmácsolta. Üdvözletét küldött többek között dr. Antal Géza püspök, özv. Széky Aladárné, balatonfüredi, nagykanizsai, pápai és tapolcafői Ref. Nőegylet, dadi, győri, kecskeméti, móri és tatai Ref. Leányegyesület, veszprémi Ref. Leányegyesület, pápai Evang. Nőegylet és Leányegyesület, lévai Prot. Leánykor, Ref. Főiskola igazgatósága Pápa, Kath. Nővédő Egyesület Pápa, Irgalmasrendi Székház Pápa, Darányi Kálmán dr. főiskolai gondnok, kaposvári Lorántffy Zsuzsanna-Egylet és annak Leányköre, pápai Izr. Nőegylet, a Magyar Kér. Leányegyesületek Nemzeti Szövetségének Református Ága, Pápa város nevében dr. Tenzlinger József polgármester, Magyar Protestáns Nők Országos Szövetsége, stb., stb. A közgyűlést befejező ima és közének után a közönség a leányegyesülét helyiségébe vonult, ahol ünnepies keretek között történt az alapító elnök arcképének leleplezése. A kitünően sikerült olajfestésü kép Lauer Gizella rajztanárnő művészetét dicséri. A képet az egyesület számára Csekey Jolán alelnök vette át, meleghangú, emelkedett beszédben méltatva az első elnöknő, a pápaiak volt tanítónőjének egyházáért égő munkásságát, aki az egyházkerületben elsőként ismerte fel a református leányok egyesítésének nagy jelentőségét. „Derék nőt kicsoda találhat ? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket . . .“, mondja a Szentírás. Az alapító elnök alakja a derék, igazi magyar* kálvinista nagyasszony példaképeként áll mindenkor az egyesület tagjai előtt. Emelkedett hangulatban nyitotta meg Ligárt Olga alelnök a háziipari kiállítást, amelyen a helybelin kívül a szőnyi, tápi, tápszentmiklósi, dadi, simontornyai leányegyesületek is résztvettek. A kézimunkák megtekintése után az ünneplő közönség a temetőbe vonult, ahol Csiszár Erzsébet kegyeletes szavak kíséretében megkoszorúzta az egyesület első lelkész-elnökének Kis József esperes úrnak sírját, a többiek csokrot helyeztek a 25 év során elhunyt tagok sírjára. Közebéd után a vendégek megtekintették a város nevezetességeit, közöttük a kerületi székhazat, a főiskola könyvtárát; ez utóbbi helyen Pongrácz József könyvtárnok kalauzolta a vendégeket. Az első napot méltóképen fejezte be a református nőnevelő-intézet dísztermében rendezett hangverseny. Varga Olga oki. tanítónő kedves hangon elmondott prológja után szétnyílt a függöny és a-közönség elé az egyesület charitatív munkáját ábrázoló, megható kép tárult, amelynek művészi rendezése Losonczi Jenő gimn. rajztanár érdeme. A hangversenyt a leányegyesület vegyeskarának szép éneke nyitotta meg és zárta be. A fegyelmezett kar Császár Ede tanító szervező és karvezetői képességéről tett szép bizonyságot. Könczöl Irén tanárnő a tőle megszokott művészi átérzéssel adta elő Gounod-Liszt Faust-Vaizer-ét. £őrös Ilona tanárnő Erdélyi József költeményeiből szavalt finom melegséggel. Régen nem érzett élvezetet szereztek a közönségnek a Budapestről érkezett vendég-művészek: Orosz Julia operaénekesnő, aki klasszikus szépségű énekszámaival ragadta el a hallgatókat; továbbá Sonkoly István hegedűművész, zenetanár, akinek remek játékát a közönség szűnni nem akaró tapssal értékelte. Mindkettőjüket ifj. jászapáti Kaszás Gyula zongoraművész, zenetanár, v. kerületi karnagy kisérte, disztingvált játékával kiegészítve a teljes művészi élményt.

Azonban nem lett volna teljes a jubileumi ünnepség, ha csupán művészi szórakozást nyújt és nem gondoskodik a hitélet erősítéséről. Ezt szolgálta a 26-án délelőtt megtartott leánykonferencia. Reggel 8 órakor templomi áhítattal kezdődött; utána a református nőnevelő-intézet dísztermében az előadások sorát Mándoky Erzsébet, a Magyar Key. Leányegyesületek Nemzeti Szövetsége Református Ága titkárnője nyitotta meg a leánylélekhez szóló beszédével, reámutatva arra, hogy mi a leányegyesületek feladata és jelentősége itthon és a külföldön. Győry Elemér, a győri református egyház lelkésze előadásában nagy gyakorlatra valló, hasznos tanácsokat adott arra nézve, hogyan lehet a leányegyesület a lelkipásztor segítőtársa. Szabó Imre budapesti fasori lelkész „Lányok, anyák, nagyanyák“ címen festett megrázó képet arról az ellentétről, amely a ma és a múlt asszony- és leánytypusai között van, egyben rámutatva az egyetlen hidra, amelyet a mai közélet fertője felett a Krisztusban hivő leánynak kell megépítenie. A konferencia utolsó előadója dr. Tóth Endre theol. tanár volt, aki a pápai Református Leány-