Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1930-06-08 / 23. szám

1930 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 99. oldal. nyékben, aki csodát művel a csendben és a semmi­ben, ahol azt gondoljuk, hogy semmi sem történik, aki csodát tesz, úgy hogy a képek forronganak és a jelek az égre jönnek,- hogy a nap és a hold elveszítik fényüket s az egész föld megremeg a kiáltás alatt: az Úr jön megítélni az egész világot.« Isten a legszentségesebb, aki tisztátalannal soha­sem keveredik el, akiről beszélni sincs nekünk jo­gunk, ha hasonlóan szentségetek nem vagyunk. Isten, a seregek Ura (Ézs. 24:23) uralkodik a Sión hegyén és Jeruzsálemben. Isten a maga hatalmát követelő ki­rály, aki mindenhol a vezető princípium akar lenni. Isten Úr, aki tőlünk távol trónol, Úr, aki végtelenül nagy, mindent átölelő, eget és földet körülvevő élet, akit nem tudunk felfogni. Tűi él a tér és az idő for­máin, nincs adva az ember számára, elgondolni^ meg­ismerni, emberi értelem számára megkonstruálni nem lehet, fényözönben lakik, hová az ember "felszállni nem tud. Mi csupán mondani tudjuk: Isten, de nem tud­juk elképzelni, hogy ezzel mit mondtunk. Isten Úr, akinek számára nincs lehetetlenség, aki egy »Legyen« szavával előhozta a mindenséget, akinek igéi igazak- és megállanak, ha a hegyek a tengerbe dőlnének is. Tűz, megtisztító és megemésztő tűz, akinek nincs szük­sége emberi nyelv dicsőítésére, kinek hatalma nem lesz kisebb, ha a föld nem zúg is magasztalást nagy nevének. Utai egészen mások, mint az ember utai, gondolatai nem a mi gondolataink, előtte a kicsinyek fénylenek, emberi eszmék szolgálatába nem állítható, emberi célokra semmiképen fel nem használható. Meg­ismerni csak úgy lehet, ha megismerteti magát. Jézusban jelentette ki magát, hol meglátjuk a világ Teremtőjét úgy, mint szerető Atyát. Jézusban azonban nem az ő teljes istensége lépett a világba, hanem annyit mutatott meg magából, amennyire az embernek szüksége^ van, hogy istenfiui életet élhessen s amennyit az ember el tud hordozni. Krisztusban meglátjuk az isteni hatalmat, akinek egy-néhány oda­adó szolgára s nem százezrekre van szüksége, hogy önnön dicsőségét a világba belesugározza, aki egy Pál apostollal olyan sugárözönt öntött erre a földre, hogy az közel ' kétezer esztendőn keresztül millió és millió szivet tudott izzásba tartani, aki egy emberrel, Jézussal, az egész teremtettség megváltását elvégez­tette, akitől az ember nem tud szabadulni, ha szár­nyai lennének és ezekkel a tenger túlsó partjára re­pülne is (139. zsoltár). Isten mindenhol ott van s vezeti az embert minden akaratossága ellenére is, dicsősége ott ragyog a legnagyobb földi sötétség­ben is. Ennyit Blumhardték istenismeretének egyik ol­daláról. Á másik oldalon, az Isten szeretete csillog. »Mit jelent Isten szeretete? Isten szeretete ab­ban áll, hogy Fiát emberi testben elküldötte az isten­­nélkiil élőkhöz azzal a határozott Ígérettel: Ő a világ világossága, ő a Béke a földön ... Isten szeretete ha­tártalan és oly nagy, amily határtalan és nagy a né­pek világa és oly magas és mély, amily magas és mély a nyomorúság és amily hatalmas a halál...« Isten szeretete a világ legbizonyosabb realitása, ami soha meg nem szűnik, aminek kötelékei közül soha senki ki nem szabadulhat. A legrosszabb ember is állandóan ennek a sze­retetnek ózon át lélegzi be. Az atyai szeretet állan­dóan meleg, aminek Krisztus elküldése a bizonysága. Ebben a szeretetben a legnagyobb mértékben bizha­tunk, sőt engednünk kell, hogy ez a szeretet, ami , másként megbocsátó kegyelemnek is nevezhető, mi­nél szabadabban érvényesüljön, hogy csak ez érvé­nyesüljön, mert határtalan s végül is minden nyomo­rúságból megment s könyörület és gyönyör lesz azok­nak is az osztályrésze, akik az istennélküli élet re­ménytelenségével húzzák nyomorúságuk sárbaragadt szekerét. Ez a szeretet a világ mozgató alanya, ez a világ-értelme, amely a kereszten kézzelfoghatóvá, min­denki számára hozzáférhetővé lett. Ez a szeretet ezer­szer megkísérli a megmentést, mielőtt elitélne. Ha nem használ a rossz, megpróbálkozik jóval, türe­lemmel, várakozással, de mindig figyelmességgel, ha kell megrázó fordulatokkal, de mindig odairányulva, hogy az eltávozót visszatartsa, az elidegenedettet haza­hívja, az engedetlent szerető fiúvá tegye. Áldásait nem ejti le közvetlenül az égből, ha­nem személyeket hiv el azoknak munkálására. Áz Ő ■erői mindig egyformán a világban levők s ha a világ az isteni szeretet forrósága dacára is a szeretetlenség dermesztő hidegségében sínylődik, az kizárólag az emberek bűne, akik nem nyitják meg lelkűket e szere­tet számára, akik nem tagadják meg magukat egészen, akik Isten után semmit nem érdeklődnek s mégis ja­vainak teljességét szeretnék bírni. Ezért halott a ma gyermekének Isten. Ezért lett puszta fogalom, üres frázis, realitást nélkülöző gondolat, mert nem ákad valaki, egy sem, akiben hozzánk jöhetne, nem akad, aki kijelentéseit a való világban keresné, hanem min­denki az emberi értékszféra határain kívülre szeretné e kijelentés megnyilatkozásait korlátozni, holott Isten munkál a világ szentebb és jobb gondolataiban, a szellemi élet látszólagos csendjében is. A mennyei Atya nincs messze a világtól. Amily magasan van a világ felett, éppen annyira a világban van, olyan közel áll a világhoz, mint két barát egy­máshoz. Ezért félre a sátántól való félelemmel, mert annak Istennel szemben nincs hatalma, Isten elől úgy elmenekül, mint az éj a nap elől. A sötétség is Isten­től függ, Istentől jött a halál, mint a bűn zsoldja. ^>Ezért az 'egész világ' Isten kezében van. Az egész vi­lág. Nincs két világ, az egyik Isten kezében, a másik nem Isten kezében, nincs két embertípus, az egyik Isten uralma alatt, a másik egészen Isten akaratán kívül, nem, ott is, ahol teljes sötétség van, Isten egye­dül az Ür.« A Sátán, a gonosz angyalok, a sötétség világában az élet olyan ugyan, hogy könnyen meg­fertőzi és halálra viszi azokat, kik engednek neki, de a bűn és halál uralma alatt levő terület is Istené s az övé is marad. Minden egyes Sátánnak szeretném megmondani: »Istené vagy te Sátán, nem tudsz meg­moccanni, egyetlen ujjadat sem tudod megmozdítani, Istené vagy«. Minden a mi Istenünké, minden. Ha az emberek ezzel élnek, akkor a sötétség ragyogás, ha az emberek csak Istenben hisznek s nem hisznek a Sátánok egész sorozatában, akkor Isten valóban Úr mindenen. — Taníttató szülök, akik a jövő tanévre egyetemi és főiskolai tanulmányokra a fővárosba küldik fiukat, for­duljanak „felvételi tájékoztatásért“ a „Diákok Háza“ Egye­temi és Főiskolai Diákotthon igazgatójához, dr. Victor János theol. tanárhoz Budapest, VII., Hársfa-utca 59 B. címen. A most lezáruló tanévvel az intézet 107 lakóhelye közül több megüresedik. A felvétel iránt érdeklődőknek ajánlatos még junius folyamán felvenni az érintkezést az intézet igazgatóságával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom