Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1930-05-18 / 20. szám
86. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1930. Püspöki egyházlátogatás a pápai egyházmegyében. Dr. Antal Géza püspök úr május 12-én, a reggel 9 órai gyorsvonattal indult el Pápáról, hogy megkezdje a pápai egyházmegye gyülekezeteinek generalis visitatioját. Kíséretében volt Jakab Áron esperes, dr. Jókay- Ihász Miklós országgyűlési képviselő, egyházmegyei gondnok, Végh János egyházmegyei lelkész! főjegyző és Pongrácz József főisk. igazgató, egyházkerületi tanácsbiró, aki a körút első részében a gyorsírói teendőket látja el. Püspök úr fél tizenkettőkor érkezett Nagyécsfalu állomásra, ahol Győr és Moson egyesített vármegyék és a győrszentmártoni járás közönsége nevében Lippay Gyula győrszentmártoni tb. főszolgabíró mondott meleghangú üdvözlő beszédet, ugyanitt várakozott a győrsági ref. leányegyház küldöttsége Kurucz Lajos gondnokkal az élén, és a gyülekezet hat tagú lovasbandériuma. Püspök úr dr. Jókay-Ihász Miklós pompás négyesfogatán érkezett meg Győrság községbe, ahol 12 magyarruhás leány, az állami elemi iskola tanulói, Szentgyörgyi Jolán tanítónő vezetése mellett és nagyszámú érdeklődő közönség fogadta. A község nevében Skerlanitz János jegyző köszöntötte Püspök urat, míg az ifjúság nevében Pákozdy Manci III. o. t. nyújtott át szép csokrot. Kurucz Lajos győrsági ref. gondnok az egyház nevében üdvözölte a várva-várt főpásztort. Itt csatlakozott a menethez a pázmándfalui gyülekezet kilenc tagból álló bandériuma. Pázmándfalu község szélén orgonával dúsan díszített, nemzeti zászlókkal ékesített díszkapun Isten hozott várta a kedves vendéget. A tűzoltók sorfalat állottak; az út teletűzdelve orgonaágakkal. A községi képviselőtestület élén Hoboth Sándor főjegyző mond lelkes beszédet. Harangzúgás közben lassan vonul a menet. A róm. kath. elemi iskolai növendékei az iskolaépület előtt sorfalat állva, éljenzéssel fogadják az arra elvonuló kocsisort. Az újonnan épült, csinos református lelkészlak előtt díszkapu, hosszú sorfalat alkotnak a díszruhás leventék, a tűzoltók, az elemi iskolás gyermekek és 24 magyarruhás leány. Püspök úr kiszállásakor a gyülekezeti énekkar Nagy Jenő kántortanító vezetésével üdvözlődalt énekel. Györgydeák Dániel helyi lelkész Mohácsy László tápi lelkész és a pázmándfalui, pázmándhegyi, győrsági és péri presbitériumok kíséretében szeretettel köszönti Püspök urat a körút első állomásán és a Mindenható áldását kéri munkájára, hogy hitet, reményt, szeretetet gyújthasson mindenütt a szivekben. A gyülekezet ifjúsága nevében Szabó Rózsika gyöngyvirágcsokorral kedveskedik, a lelkészlak bejáratánál Györgydeák Sárika nyújt át virágot, mint az ébredő tavasz hódolatát. • Pár perc és már megkezdődik a küldöttségek fogadása a lelkészi irodábán. Eggenberger Kálmán pázmándfalui r. kath. plébános a pázmándfalui r. kath. hitközség és iskolaszék, Hoboth Sándor főjegyző a község képviselőtestülete élén tisztelegnek. A lelkészlakon elköltött ünnepi ebéd után, fél négykor leventék, tűzoltók és magyarruhás leányok sorfala között vonul be Püspök úr a szépen kimeszelt és rendbehozott templomba, melyben a szószék felett 1790-ből való ékesmívü faragott fakorona van. Az úrasztala körül a 24 magyarruhás leány mint díszes élőkoszorú helyezkedik el. A 63. dics. első versének és a 7. dics. 1., 2. versének eléneklése után Györgydeák Dániel helybeli lelkész mond buzgó imádságot, az énekkar Nagy Jenő kántor vezetésével elzengi az Égi Atyánk kezdetű éneket s felmegy Püspök úr a szószékre. Ezékiel 37n_14 alapján hatalmas beszédben köti a templomot szinültig megtöltő gyülekezet lelkére a Krisztus evangéliumához való ragaszkodást, az Isten házának szorgalmas látogatását; a szószékkel szemben levő márványtáblára vésett „Hiszek Magyarország feltámadásában“ szavak alapján megrázó erővel hinti el a hit és bizalom bátorságadó igéit, majd szárnyaló imádságban kér áldást a gyülekezet kicsinyeire és nagyjaira. Újból felzúg az énekkar: Zengjen hálaének! Ä régi, szép magyar dallam megkapja a sziveket. Kimenőre csak úgy ragadja magával a lelkeket az ének hatalmas árja: Legyen te kőfalaidban csendesség és jó békesség (CXXIL 2.) A hivek igazi fegyelmezettséggel, ünnepi csendben vonulnak ki s Püspök úr újból a leventék, tűzoltók és a magyarruhás leányok sorfala közt tér vissza a lelkészlakra. A presbiteri gyűlés az iskolateremben folyt le. Végh János egyházmegyei főjegyző imádsága után Püspök úr a püspöklátogatási jegyzőkönyv adatai alapján megvizsgálja az egyházak ügyeit és az élőszóval is előadott jelentésekre megadja utasításait. Örömmel állapítja meg, hogy özv. Szabó Ferenc Istvánná a lelkészlak kerítésére 1000 P-t adományozott és az adakozónak a maga részéről is köszönetét mond. A gyűlést Pongrácz József egyházkerületi tanácsbiró imádsága és Szabó F. István üdvözlőbeszéde zárta be. Püspök úr minden egyes presbiterrel kezet fog, s mindenkivel vált pár szíves szót. Öröm hallani a presbiterek beszédét, tele van az az egyház ügyei iránt való meleg érdeklődéssel. Gyűlés után Püspök úr látogatásokat tesz. Este vacsora a lelkészlakon a gondnokok részvételével. A vacsora alatt dr. Jókay-Ihász Miklós egyházmegyei gondnok mondott beszédet, Püspök úr a háziasszonyt köszöntötte kedves szavakkal. .............................. ... ^ ÍJ KÖNYVISMERTETÉS A * 1 »Mi láttuk az Ő dicsőségét...« Irta Vincze Elek balatonkiliti esperes-lelkész, 191 oldal. Nyomatott Szabó Lipót könyvnyomdájában Kaposvárott, 1929. Szerző saját kiadása. Mintegy három éve adta ki Vincze Elek Apostolok cimü, vallásos estékre szánt bibliamagyarázatait és felolvasásait. Ennek ismertetése során rámutattunk Vincze Elek népies irányára, éles látására és élvezetes előadói módjára. Ezek a megállapításaink most megjelent beszédeiben még élesebben kidomborodnak s belőlük megalkothatjuk Vincze Elek igehirdetői képét. A kötet rövid ismertetésében nem negatívumokat akarunk Írni, azaz nem soroljuk el a beszédek hiányait (ilyen kritikát a legkönnyebb Írni), hanem szeretnénk néhány pontban róla, pozitív értékéről alkotott véleményünket összefoglalni. 1. Mindenek előtt azt állapítjuk meg, hogy ez a 41 beszédet magában foglaló kötet Vincze Elek gyakorlatiasságáról tesz bizonyságot. A ma emberének prédikál a ma embere nyomorúságáról, bűnéről, a ma megromlott családi és társadalmi viszonyairól; a ma embere elé állítja oda az örök Krisztust. Nem lép fel nagy igényekkel. Nem cicomás beszédek ezek; egyszerűen, világosan hirdeti az igét. Gördülékeny stílusában kerüli a szóvirágot, még a költői hasonlatoktól is óvakodik. (Egy költői meglá-
