Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1930-01-12 / 2. szám
Negyvenegyedik évfolyam. 2. szám. Pápa, 1930 január 12. FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. IOAZG. PÁPA, FŐ- A FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. A vallástanítási tanterv módosítása. Alig egy éve használatba vett népiskolai vallástanítási tantervűnkön a VII. és VIII. osztályok tervbe vett s több helyen meg is valósított életbeléptetése miatt már is módosítanunk kell. Az egyetemes konvent 207—1929. sz. határozatával felhívta az egyházkerületeket és a vallástanárok konferenciáját idevágó javaslataik beterjesztésére. Viszont a kerület szükségesnek látta javaslatához az egyházmegyék véleményének kikérését. Kovács József lelkésztársamnak e lap 50. számában megjelent időszerű cikke s a hozzám beérkezett javaslatok most alkalmat nyújtanak a kérdéshez való hozzászólásra. Nagyon helyesen mutat rá Kovács József szép cikke a vallástanítás életbevágó jelentőségének hangsúlyozásával kapcsolatban a módosítás fontosságára. S bár voltaképpen a hittananyag egy részének elrendezéséről van is most csak szó, a kérdés méltán számíthat az illetékes körökön túl az egész egyházi közélet érdeklődésére. Az 1928. évi vallásoktatási tanterv a katekhétikában ma már tisztázott és megállapított alapelvek figyelembe vételével készült. Ennek tulajdonítható, hogy általában helyesléssel találkozott. Alig hangzott el ellene kifogás. Annál nagyobb baj volt a tankönyvekkel. Joggal kifogásolták elsősorban, hogy a könyvek megelőzték és így figyelemre nem méltathatták a tantervet. Ez azonban mégis a főbb pontokban való megegyezés következtében nem volt akkora baj, mint amekkorának mutatkozott a tankönyvek egy részének hasznavehetetlensége, a gyermek értelmi képességét meghaladó magas színvonala. Kerületi közgyűlésünk a beérkezett panaszok folytán 248. és 252. 1927. sz., továbbá 216/10.— 1928. sz. határozataival tette meg a szükséges lépéseket általában a tankönyvek, s köztük főként a hittankönyvek revíziója céljából. Kerületünknek régi és az egyetemes konvent mostani tanterve között az egyik legszembetűnőbb eltérés a IV. és V. osztály hittananyagánál van. Régebben a IV. osztály Jézus életét, az V. osztály Jézus tanítását, csodatetteit és példázatait tanulta. Most ellenben ez a nagy anyag mind a ÍV. osztály számára van előírva. A jelenlegi összevonást az anyag megfelelő beosztása, illetőleg az a fontos érdek parancsolta, hogy az elemi iskolát egy gyermek se végezhesse el az egyháztörténet és a hittan elsajátítása nélkül. A VII. és VIII. osztályok felállítása ismét lehetővé teszi a bibliai történetek alaposabb feldolgozását egyházkerületünk régi bölcs anyagbeosztása szerint, melytől eltérőleg, amint láttuk, az egyetemes Konvent is csak nyomós okok kényszere folytán cselekedett. A megváltozott helyzetben több és megfelelőbb alkalom nyílik a gyermek számára megismerkedni a kijelentés legfenségesebb fényeivel és igazságaival. De az elemi iskolai tanítás kibővítése egyúttal alkalmat ád a felsőbb osztályoknak célszerűbben beosztható egyháztörténet, hit- és erkölcstan alaposabb és eredményesebb feldolgozására is. Az V.—Vili. osztályoknak ez alapon összeállítandó tananyaga nagyjában megegyezik a középiskola alsóbb osztályainak hittananyagával. E főbb vonásokban megjelölt elgondolás keretén belül lehet többféle megoldás a részletekre vonatkozóan, de az anyagbeosztás lényegében a jelzett nyomokon haladhat. Akár Kovács József tartalmas cikkében felvetett javaslatot fogadjuk el, akár más, szintén indokolható kivitel mellett döntünk, mindenesetre nagy gondot kell fordítanunk arra, hogy a gyermekeket értelmi színvonaluknak megfelelő tankönyvekkel lássuk el és a tanításba anyaszentegyházunk igazaiért élő s munkás lelket vigyünk bele, mert ezek nélkül a legjobban megalkotott tantervvel sem érünk célt. Ám az 1930. év küszöbén, nyomorúságos gazdasági viszonyaink mellett joggal kérdezhetjük: legalább is egyelőre nem céltalan-e a VI1. és VIII. osztályok ügyével való foglalkozás? A »Lelkészegyesület« december 14-iki számában megdöbbenve olvassuk az iskolák államsegélyének redukálására vonatkozó tervet. Ha tényleg foglalkozik ilyenféle gondolattal a kultuszminisztérium s az állam gazdasági helyzete odáig romlott, hogy ilyen végső eszközökhöz kell nyúlni, a VII. és VIII. osztályok felállítására nem kerülhet sor. Szabó Bálint. Győzelmes személyiség. Nemcsak végső sikerét illetőleg függ úgy az egyéni, mint a társadalmi szolgálat a belső, lelki élet minemüségétől, hanem magának a szolgálatnak, bármilyen legyen is az, az állhatatossága is végeredményben ugyanezen a nélkülözhetetlen alapon nyugszik. Az utcán valósággal nyüzsögnek az olyan emberek, akik valamikor úgy indultak, hogy a szolgálat életét akarták élni. Nekik is volt ifjúságuk, amely lovagi eszmények varázsa alatt állott, de azután kiábrándult meddőségre jutottak. Mint jól begyújtó automobilok, szőkéivé iramodtak el az önzetlen szolgálat irányában, de aztán valahol a mély porban megrekedtek, vagy valamely magaslat tetején fölmondták a szolgálatot. Pontosan rájuk illik az a miniatűr rajz, amit a házépítőről szóló példázatában adott a Mester: »Ez az ember elkezdette az építést és nem bírta véghezvinni«. (Luk. 14:30.) A szolgálatos élet problémájának ez egyik legkomolyabb kérdése, amellyel már Jézus földi napjaiban is szembekerültek az emberek, s ma ugyanúgy. Nem fogadta Őt mindig fásult önzés, mely durván elutasította volna hívását és csúfolódott volna tanítása
