Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1930-04-27 / 17. szám
Negyvenegyedik évfolyam. 17. szám. Pápa, 1930 április 27. FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. IGAZG. PÁPA, FŐ- A FŐMŰNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. I I I Á zsinati egyházalkotmányi bizottság jelentése és törvényjavaslata. A május 1-én újra összeülő zsinat egyik legfontosabb tárgya lesz az egyház alkotmányáról és kormányzatáról szóló törvénycikk tárgyalása és végleges megszövegezése. A zsinat egyházalkotmányi bizottsága, élén Benedek Sándor elnökkel és dr. Szentpéteri Kun Béla előadóval, nagy és alapos munkát végzett, melyet a napokban küldött szét az egyetemes konventi iroda. A bizottság megtárgyalta úgy a konventi törvénytervezetet, mint az egyházkerületek és egyházmegyék észrevételeit, valamint a bizottság előadója által ez észrevételek figyelembe vételével átdolgozott javaslatot. A most közzétett munkálat jelentősebb változtatást tartalmaz az egyetemes konventi törvénytervezetnek a népes egyházközségekre vonatkozó részénél, ahol az új javaslat az eredeti tervezetnél több szabadságot biztosít az egyházközségek részére, abban a vonatkozásban is, hogy az egyházközségekre vagy egyházrészekre tagozódás között a választást az egyházközségre bízza, abban a tekintetben is, hogy a tagozódásnál az ötezres lélekszámot csak mint irányadót és nem mint feltétlenül kötelezőt állítja szabályul. Ennél a pontnál dr. Kováts J. István bizottsági tag kisebbségi véleményét is felterjeszti a bizottság a zsinathoz. T. i. dr. Kováts annak a kimondását kívánta a törvényjavaslatba foglaltatni, hogy az ötezer lélekszám alapján való szervezés fokozatos megvalósítása érdekében megszabott határidő hat évnél többre ne terjedhessen; továbbá, hogy tízezernél több lélek átmenetileg sem hagyható egy lelkipásztor gondozása alatt, az ilyen népességű egyházközségekben tehát egy év alatt újabb lelkipásztori állást kell szervezni. Nevezetes változtatás van a konventi javaslattal szemben az egyházközségi választójog tekintetében. Azt a gondolatot ugyanis, hogy az egyháztagság teljesjogúságának megszerzése magasabb erkölcsi minősítéshez és hitvallástételhez köttessék, amint az külföldi református egyházakban szokás, az egyházmegyék többsége kivihetetlennek találta, így a bizottság úgy változtatott, hogy javaslata szerint választójoga csupán konfirmált egyháztagnak van. Ennél a pontnál dr. Papp- Szász József biz. tag terjeszt elő kisebbségi javaslatot, melyben a konventi tervezetben megszabott fokozott minősültség, hitvallástétel és előzetes jelentkezés feltétlenül fenntartását kívánja. Az egyházkerületről szóló résznél sarkalatos különbség, hogy az egyházmegyék nagy részének kívánságára kimondja az új tervezet, hogy életfogytig csupán a püspök és az egyházkerületi fegondnok választható, a többi egyházkerületi tisztviselőre nézve 12 évenként ugyanazt a tisztujításos rendszert alkalmazza, amelyet az egyházmegyénél, tehát fő- és aljegyzők, tanácsbirák a kerületen is tisztújítás alá esnek. A zsinatról szóló részben jelentős változás, hogy míg a konventi tervezet a lélekszámhoz igazodó változó számmal kívánta meghatározni az egyházkerületek lelkészi és világi képviselőinek számát, addig a javaslat határozott számokat ad. E szerint a képviselők száma így alakulna: tiszántúli egyházkerület 34, dunamelléki egyházkerület 20, tiszáninneni és dunántúli egyházkerületek 12—12. Kiemeli a bizottsági jelentés, hogy bár elvi jelentőségű különbség alig van a konventi tervezet és a most bemutatott munkálat között, formailag jelentékeny a különbség. Nagy súlyt helyezett a bizottság arra, hogy a szövegezett szakaszok nyelve a mai nyelvvel egyezzék. Általában örömmel és megnyugvással fogadhatja egyházunk a bizottság munkáját, mert bár meg van benne a józan haladás elve, minden újítást óvatosan, népünk konzervatív irányának megfelelően, lépésről-lépésre vezet be ; utalunk e tekintetben a zsinati elnökség mintájára a konventi elnökségnek is választás utján való betöltésére, a püspökök nyugdíjazásának lehetőségére, a kerületeken a tisztújítás részleges behozatalára, az egyházközségeknél a női választójog fokozatos kiterjesztésére. Ezek az újítások egészséges kezdetek, jelenlegi viszonyaink között nem igen lehet tovább menni, de egyházunk belső fejlődése lassanként lehetővé teszi majd a református demokratikus elv teljes kiépítését. A 13. §-nál, ahol a vallásos vagy egyházi célú egyesületbe tömörülés joga van szabályozva, nehézségeket okoz majd, illetve félreértések keletkezhetnek abból, hogy lehetségesek és vannak a testvér ág. hitv. evangélikusokkal közös egyesületek, pl. Protestáns Irodalmi Társaság, Bethánia, Pro Christo Diákszövetség stb., ezekről nincs intézkedés. Nem található a javaslatban intézkedés a' theologiai tanároknak az egyházmegyei közgyűlésen való részvételét illetőleg, holott az egyházmegye területén levő református középiskola, vagy tanító- és tanítónőképző-intézet rendes vallástanára a 108. §. szerint alkotó tagja az egyházmegyei közgyűlésnek. Egyházi közvéleményünk feszült érdeklődéssel várja a javaslat tárgyalását. „ , J Pongrácz József. Üresen maradt templomok. A vallási közömbösség szárasztó szele nálunk is végigsöpört és megtámadta az emberi lélek legnemesebb értékeit. Sokakban megfojtotta a református öntudatot, amely egyházában lelki édesanyát látott és hűségben, szolgálatban érte Isten dicsőségéért minden áldozatot meghozott. Sok helyen nálunk is ürességtől konganak a templomok. — Mindnyájunk előtt ismeretesek a jelek, s célom ezúttal nem is az, hogy ezekről
