Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1930-04-20 / 16. szám
1930. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 67. oldal. nek is van olykor-olykor egy perce, mikor gondolkozni kezd felette, mikor harcot vív magában e kérdés miatt. És már e harc, e tusakodás azt mutatja, hogy a feltámadás hite ott él az ő bensejében is, azért akarja kiirtani. Óh boldog, aki feltámadott, az élő Krisztusban hisz; az ilyen embernek más lesz reménye, gondolkozása, élete. Szellemi világa egy csodás változáson megy át. Tapasztalni fogja, hogy életfelfogása derűsebb, kötelességérzete erősebb lesz. Azri élő Krisztus ott lesz vele munkáiban s mikor fáradt: Ő új erőt ad neki. Ott lesz elhagyatottságában s ha rátekint, érezni fogja: nincs elhagyatva s azért nem lesz vigasztalan, elkeseredett szívü. Ott lesz örömében s ezt az örömet Jézus fogja megszentelni, nagyobbá tenni. Ott lesz bánatában, küzdelmeiben s mindig tapasztalni fogja, hogy bánata megenyhül, küzdelme könnyebbül. Ott lesz vele a halála percében s ő tudva, hogy Jézus van mellette, ki kezét fogja : nem fél a haláltól; sőt bátran megy vezetőjével a sötét kapun: a koporsón, a síron át; mert tudja, hogy ez az Élő Király a maga mennyei birodalmába viszi, ahol találkozni fog megváltott szeretteivel, ahol csak öröm, boldogság veszi körül egész az örökkévalóságig, ha hitt Ő benne s elfogadta lelke királyának. * ❖ * Keresztyén Testvéreim! A husvét a váltság titkának s a mi üdvösségünknek nyitja, kulcsa. E nélkül nem értenők sem Isten igazságát, sem a Jézus áldozati halálát. Enélkül csak a nagypénteki gyász keserűsége ömlenék reánk. Emésztő kétség, bizonytalanság lenne életünk. Jézus feltámadása nélkül hiábavaló volna a mi hitünk és prédikálásunk. Hiábavaló lenne a ti hitetek is. De tudva, hogy Jézus feltámadott és él, hogy Ő lett urává és királyává a lelki láthatatlan világnak; Ő lett élő fejévé az anyaszentegyháznak; Ő oltalmazza, Ő vezérli annak tagjait; az Ő lelke, szelleme él abban és országát évről-évre messzebb terjeszti; tagjait szaporítja, tökéletesség felé viszi és diadalmas életté teszi a keresztyén séget, a hívők sokaságában és az egyes tagokban is: óh, akkor szivünk megnyugszik a kétségek, a küzdelmek árjában. Nem békétlenkedünk, nem szállunk perbe bűnös módon a mennyei Atyával, mert tudjuk, hogy az élő Krisztus van velünk, aki, ha itt hívek valánk hozzá: átvisz ama lelki, láthatatlan országba, ahova csak a halál kapuján át juthatunk. Mert nekünk is — mint Őneki — előbb Vele meg kell halnunk, hogy azután Vele éljünk. Ámen. Gaál Ferenc. Virágzó rügyek.* Háborús fergetegben, ágyudörgés közepette született meg a katolikus egyház nagyszerű új törvénykönyve, a „Codex iuris canonici“. A codex fenntartja a pápák évezredes „egy akol, egy pásztor“ elvét s így rendelkezései szerint is minden megkeresztelt ember eo ipso a katolikus egyház tagja. S mivel a katolikus egyház egyenlőtlenek társasága, melyben vannak, akik parancsolnak s vannak, akik engedelmeskednek; tehát elöljárók és alattvalók, vagyis clericusok és laicusok: ezért a katolikus egyház alatt* E hangulatos és érdekes dolgozatot szerző a Balassagyarmaton tartott belmissziói napon olvasta fel és a hallgatóság kívánságára közöljük anélkül, hogy annak minden részletével azonosítanánk magunkat.- Szerkesztő. valói dogmatikailag önkéntelenül is két csoportra oszlanak : az engedelmesek és az engedetlenek csoportjára. Az engedelmes alattvalók között csak ritus szempontjából van különbség, s e tekintetben vannak a latin szertartáson kívül még görög-, örmény-, syr- és koptszertartású katolikusok is. Az engedetlen, tehát bűnös keresztyének pedig háromfélék. Először vannak a szakadárok, schismaticusok, kik tagadják a római pápa főnökségét. A schisma a legenyhébb közjogi büncselekvény, mivel a katolikus és ortodox egyház között nincs más alapvető dogmatikus különbség, mint a pápaság elismerése, illetve tagadása. Legkönnyebben is hódítanak egymástól, mivel közöttük csak számtani különbség van, a katolikusok hódolván az unitás, az ortodoxok pedig a pluralitás elvének, de nincsen közöttük mértani differencia, mert mindkettőjük dogmája az egyenlőtlenségen alapszik. Sokkal súlyosabb közjogi bűncselekmény a második : az eretnekség, a haeresis. Eretnekek, haereticusok azok, kik a katolikus dogmák valamelyikét tagadják, vagy róla kételkednek, tehát elsősorban mi, protestánsok, kik a katolikus dogmák legnagyobb részét tagadásba vesszük. A katolikusok és protestánsok között már sokkal erősebb az elválasztó vonal, mint a katolikusok és ortodoxok között. Közöttünk áthidalhatatlan szakadék tátong, mert dogmáink között nemcsak számtani különbség áll fönn, hódolván a katolicizmus az unitás, a protestantizmus pedig az univerzalitás elvének matematikailag, hanem közöttünk a soha be nem tölthető űrt főleg a dogmáinkban megnyilatkozó geometriai különbség képezi, állván a katolikus dogma az egyenlőtlenség elvén, a protestáns dogma pedig épp az ellenkezőn, az egyenlőség mértani igazságán épülvén fel. A legsúlyosabb közjogi bűntett a hithagyás, aposztázia, amelyet az követ el, ki a keresztyén hittől teljesen elszakad. Első hallásra önkéntelenül is azt hinné az ember, hogy a hitehagyottak — mind — többé már nem keresztyének, kiesnek a római egyház iurisdictiója alól. De mivel általános keresztyén fölfogás szerint a keresztség eltörölhetetlen jellegű, katolikus álláspont szerint pedig minden megkeresztelt ember a római pápa uralma alatt áll, ennélfogva csak természetes, hogy az apostata megmarad továbbra is a pápa illetékessége alatt, kit a római egyház bizonnyal a legszigorúbban büntetne, ha az állami törvények nem állanának útjában. Mert ne feledjük, hogy a katolikus és ortodox felfogás a kényszert is az üdvözülés egyik eszközének tekinti, ellentétben a protestáns teológiával, mely csak tanácsol, de a tanácsot nem követővel szemben kényszert nem alkalmaz. A katolikus és ortodox klérus — római pápa, illetve keleti püspökök vezetése és felügyelete alatt — minden hívőt az üdvösségre vezet; ha az jószántából vezetteti magát, akkor zavartalanul folyik a haladás, de ha ellenszegül, akkor büntető hatalmát veszi igénybe. A klérus karonfogja a hívőt, vezeti, segít neki az üdvösségre vezető göröngyös úton, de ha ellenszegül, akkor tüzzel-vassal kényszeríti, hogy az üdvösség útján maradjon és arról ne merjen letérni. Á protestáns teológia ellenben felvezeti híveit az üdvösségre kilátást nyújtó magaslatra, onnan megmutatja nekik az Isten országához vezető utat, aztán magára hagyja őket; kik egyedül, minden emberi segítség nélkül járják a fárasztó utat, kezükben az egyetlen ka
