Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1930-04-20 / 16. szám
Negyvenegyedik évfolyam. 16. szám. Pápa, 1930 április 20. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ......................................—-............. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. .......................•................................ FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. IGAZG. PÁPA, FŐ- A FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL, ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. ®í© TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. Hogyan megy végbe a feltámadás?* Pál apostol a korinthusiakhoz. (I. 15 35—5s) De hát — mondja valaki — hogyan támadnak fel a halottak ? Milyen testtel jönnek elő ? Balga! Amit te elvetsz, az nem elevenedik meg, ha előbb meg nem hal s ha valamit elvetsz, nem a leendő testet veted el, hanem csupasz magvat, talán búzáét, vagy valami másét. Az Isten pedig úgy ad annak testet, ahogy akarja és pedig minden egyes magfajtának a maga sajátos testét. Nem minden test ugyanaz a test, hanem más az embereké, más a barmok teste, más a madarak teste s megint más a halaké.. Vannak aztán mennyei testek és vannak földi testek. Ámde más az égi testek fényessége s megint más a földieké. Más a napfény, más a holdfény s megint más a csillagfény. Mert csillag és csillag közt különbség van fény tekintetében. így van a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámad romolhatatlanságban. Elvettetik becsétvesztetten, feltámad dicsőségben. Elvettetik gyengeségben, feltámad erőben. Elvettetik érzéki test, feltámad lelki test. Ha van érzéki test, van lelki is. így van megirva is : Lett az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám éltető lélekké. De nem a lelki az első, hanem az érzéki, aztán a lelki. Az első ember földből való földi, a második ember mennyből való. Amilyen a földi, olyanok a földiek is s amilyen a mennyei, olyanok a mennyeiek is s amint hordoztuk a földi ember alakját, hordozni fogjuk a mennyeiét is. Azt azonban kijelentem atyámfiai, hogy test és vér Isten országát nem örökölheti, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. íme, titkot mondok nektek: Mindnyájan nem fogunk elhunyni, de mindnyájan elváltozunk, hirtelen, egy szempillantás alatt, az utolsó trombitaszóra. Mert trombita harsan és a halottak majd feltámadnak romolhatatlanul és mi elváltozunk. Mert kell, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot s ez a halandó test halhatatlanságot öltsön magára. Mikor pedig majd ez a romlandó test romolhatatlanságot ölt magára s ez a halandó halhatatlanságot ölt magára, akkor teljesül az ige, ami meg van írva: Elnyeletett a halál diadalra. Hol van halál, a diadalod ? Hol van halál a fullánkod ? A halál fullánkja pedig a bűn, a bűn ereje viszont a törvény. De hála az Istennek, aki megadja nekünk a diadalt a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ennélfogva szeretett atyámfiai, legyetek szilárdak, rendületlenek, az Úr dolgában mutassatok mind nagyobb buzgóságot, abban a tudatban, hogy fáradságotok nem hiábavaló az Úrban. * Czeglédy Sándornak a Brit és Külföldi Biblia-Társulat kiadásában, most megjelent új fordításából. Húsvéti bizonyságok. I. Kor. 15:12. A husvét nemcsak a keresztyén hitnek, hanem az emberi lélek természetes vágyainak, reménységeinek diadal-ünnepe. S ez ünnep örömérzéseit csak fokozza a természet ébredése; a tavasz életkeltő langy fuvalmának és melegének ezer színű munkája, a levegőnek balzsamos illata, mely szét árad. A husvét jelentősége soha nem fogyhat, nem apadhat, mig ember lesz a földön. Örök emberi vágyak kielégítését jelenti a feltámadás nagyszerű ténye. Ez a vágy, ez a remény ott gyökeredzik a szívben. Nem idővel keletkezik, nem tanítás, nevelés eredménye, amit valakibe bele nevelhetünk, hanem velünk született szent hit, bizonyos sejtelem, amit a próbák, szenvedések, a halál nem vehetnek el tőlünk. Sőt minél több teherrel jönnek, minél nagyobb számmal látogatnak meg: annál jobban növelik és hozzák életre ezt a hitet. Hiába ellene a tagadás. Hiába a hitetlenség rugódozása. Amint a Jézus feltámadásának bizonyságát meg nem döntheti emberi okoskodás: úgy a halhatatlanság hitét ki nem ölheti, reménységének világát ki nem olthatja belőlünk sem tudás, sem okoskodás, sem tagadás, sem semmiféle bizonyítgatás. Még azt sem mondhatjuk, hogy ez a hit és reménység csak a halálban szűnik meg. Nem. Sőt ott jut tökéletességre. Ott lesz igazi valósággá, mikor már nem tükör és homályos beszéd által látunk, hanem szemtőlszembe, megnyílt lelki szemekkel nézünk az isteni dicsőség fénytengerébe. Mert, ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel. Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk; de hiábavaló a ti hitetek is. Úgy van. Akkor a husvét nekünk csak egy közönséges pihenőnap lenne; de nem az a diadalmi ünnep, mely hitünk, reménységünk valóraválását jelenti. Nem az a nagyjelentőségű esemény, mely a földi halandó számára hidat ver a földről az örökkévalóságba, hanem csalóka szivárvány. Ámde a Krisztus feltámadott. Az első husvét reggelén győzelmet vett a halálon s mint az élet fejedelme elfoglalta trónját, hogy már nem mint ember szenvedjen, hanem mint király uralkodjék országában. Azért nem megszokásból, hanem a valósággá lett hitnek és örömnek kicsorduló buzgóságával énekelhetjük: Nincs már szivem félelmére, nézni sírom fenekére. Mert a feltámadott Jézus él, mi is élünk. Ez a húsvéti igazság a bizonyságok szövétnekét gyújtsa meg előttünk, Keresztyén Testvéreim! hogy azzal bevilágítsunk a Jézus üresen maradt sírjába s fénye mellett lássuk meg az utat az örökélet hazája felé. * * * . Tehát nem hiábavaló a mi hitünk és prédikálá-
