Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1930-11-09 / 45. szám
212. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1930. tott elnöki megnyitóival ebben az irányban tájékoztatta Harnack az evangélikus társadalmat, amire nagy szükség volt, mert hiszen akkor már a róm. katholikus szociális törekvések XIII. Leo pápa által megindítva egyre nagyobb hullámokat vertek, ezzel szemben nemcsak védekezés, hanem a keresztyénség helyes felfogásának a szociális téren való érvényesítése is volt az, ami Harnackot az elnöki állás elfoglalására indította s elnöki tevékenységében vezette. E közben nem szűnt meg szakadatlanul dolgozni irodalmilag. Hiszen alig van talán még egy ember, aki ekkora irodalmi munkásságot fejtett volna ki, mint ez az Isten által nagy tehetségekkel megáldott férfiú. 1927-ben egyik tanítványa, Smend, összeállította Harnack iratainak bibliographiáját; 1510 különböző iratot sorolt fel, amelyek között voltak természetesen apró recensiók, néhány lapnyi röpiratok is, de viszont voltak olyan háromkötetes munkák is, mint a dogmatörténet és mint a most is még forrásul használható nagy munkája »az őskeresztyén egyház terjedése és missziója« és Marcionról szóló, 1921-ben, tehát 70 éves korában megjelent újabb igen beható tanulmánya. Harnack a berlini egyetemnek dísze, de egyut- j tál a berlini tudományos akadémiának is egyik ki- j válósága volt. Mikor az akadémia kétszáz éves jubileumát ünnepelte, őt bízták meg az akadémia kétszázéves történetének megírásával és nagy képességével nemcsak a szoros értelemben vett történelmi részt, az akadémiának azon irányú munkásságát tudta megírni és méltatni, amely a történelem körébe tartozik, hanem pl. a mathematikai részről is olyan kiváló ismertetést közölt, hogy a mathematikai szakértő, akit felkért arra, hogy kéziratát nézze át, azon semmi változtatni valót nem talált, úgy, hogy nem ok nélkül állították őt párhuzamba Németországban Leibnitzzel, a nagy bölcselővel, mert époly nagy polihisztor volt, mint Leibniz. Majdnem ezzel a munkájával egyidejűleg másik életfeladatát is meg tudta valósítani, amikor egy külön tudományos társaságot hozott létre, melynek kezdettől fogva mindvégig vezető szelleme volt. Ez a társaság a német tudományosság terén új utakat lett volna hivatva nyitni, ha közbe nem jön a világháború, három évvel a társaság megalakulása után, amely megbénította az erőket és visszaszorította a tudományos törekvéseket. Érdekes és jellemző, hogy bár köztiszteletben állott, rendkívül vonzó, lebilincselő egyéniségénél fogva, de az a visszautasítás, amelyben Berlinben meghívása alkalmával az orthodox lutheri egyház részéről részesült, lehetetlenné tette rá nézve, hogy később az egyházi élettel mint ilyennel szoros kapcsolatba lépjen. Alig néhány egyházi beszédet tartott.', Az egyházi adminisztráció életéből ki volt kapcsolva. Szoros barátságot tartott fenn élete vége felé Müller Johannesszal, aki a személyes élet, az igazi keresztyén személyiség kifejezésében, ápolásában látta feladatát. Miillernél Elmauban 12 esztendőn át minden évben töltött néhány hetet és vele levelezés útján is állandó összeköttetésben állott. Végtelenül sajnálom, hogy diákéveim alatt nem volt alkalamam Harnackot mint tanárt hallgatni, mert őt a következő évben nevezték ki Berlinbe tanárnak, amely évben én Berlinből távoztam. Jóleső érzéssel gondolok vissza, hogy a múlt évben, amikor a theológiai tanárok kéthetes kurzust rendeztek Berlinben, amelyen maga Harnack is részt vett, bár őt ezúttal sem hallhattam, de meglátogattam a lakásán és rövid félórát tölthettem ’vele együtt. Magyarországban két ízben tett útjáról beszélt. Erdélyből visszajövet néhány napot tartózkodott Budapesten; megnézte Esztergomot is és én csodáltam a 79 éves öregembernél azt a bámulatos emlékező tehetséget, hogy magyarországi utjának apró részleteire is visszaemlékezett. Ezt az emlékezőképességet Harnack külön is művelte azzal, hogy olvasás közben mindig jegyzeteket csinált. Mire egy könyvet elolvasott, akkorra már kész volt kritikája is arról a könyvről a Theol. Literaturzeitung részére, amely részben az ő alapítása és amely egyike a legelőkelőbb kritikai folyóiratoknak. E bírálatok keletkezési módja teszi megérthetővé, hogy nála az emlékezés ezen feljegyzések segélyével rendkívüli mértékben kifejlődött és erős volt. Alapjában véve szép életének egyetlen szomorú oldala csak az volt, hogy azt az egyházat, amelyet ő végül is szívből szeretett, nem szolgálhatta olyan mérvben, mint ahogy szerette volna. Azok a megemlékezések, amelyek róla halála után a lapokban megjelentek, mind mutatják, hogy mekkora veszteség érte halálával általában a német tudományos világot, de főleg a német theológiát. Mi, bár nem tartozunk követői közé, bár a keresztyénség lényegét nem csak azokban a pontokban látjuk, amelyeket ő fölemlített, lehetetlen, hogy elismeréssel és kegyelettel ne adózzunk a nagy munkásnak, aki egy élet munkáját szentelte annak, hogy a keresztyénség kialakulását lehetőleg tisztán lássa és aki az igazán keresztyén motívumokat, amelyek ennek az egyháznak a kialakulásában az őskeresztyénségben döntő szerepet játszottak, a reá más oldalról jövő hatások mellett nagyszabású tanulmányokban fejtette ki. Amikor ezzel a néhány szóval, mélyen érzett kegyelettel emlékezem meg a nagy theológusról, a lelkészértekezlet tagjainak is kegyeletes megemlékezését kérve irányában, lelkészértekezletünket megnyitottunk nyilvánítom. Püspöki egyházlátogatás a pápai egyházmegyében. Junius 4-én reggel fél 9 órakor indult Püspök úr az egyházmegyei gondnok négyes fogatán Pápáról a nyárádi egyház meglátogatására. A közigazgatási hatóságot dr. Jerfy József főbíró képviselte, Pongrácz József theol. igazgatót pedig Fazekas Mihály püspöki titkár váltotta fel, a kíséret többi tagjai ugyanazok voltak, mint az előző napon, kikhez még Ólé Sándor pápai lelkész csatlakozott. A község határában 18 tagú bandérium és 14 tagú kerékpáros osztag várta a főpásztort s vezette tovább a menetet a falu szélén felállított diszkapuig, mely körül a sűrűn permetező eső dacára nagy sokaság gyűlt egybe. Itt állott fel a tűzoltók csapatja, a leventék fegyveres diszosztaga s a községi elöljáróság, melynek élén Bocsor István főjegyző lelkes szavakban köszöntötte Püspök urat, ki meleg köszönetét mondott a kedves fogadtatásért. Innét a leventék és tűzoltók vezetik a menetet s ezért csak lépésben haladunk mindkét templom harangjainak zúgása közben a lelkészlakig, hol már együtt van csaknem az egész gyülekezet. Fehér ruhás leányok fehér szekfü esővel borítják el a kocsikat, a presbitérium élén Neupor Béla pápadereskei lelkész társa
