Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1930-10-12 / 41. szám
194. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1930. majd Jakab Áron esperes-lelkész mondott a léleknek szárnyakat adó imát. A gyülekezet az előbbi ének 6. versét elénekelvén, püspök úr tartott egyházi beszédet I. Kir. 17:114. alapján, rámutatva a jótékonyság és áldozatkészség egyházépítő és az isteni gondviselésbe vetett hit lelket megacélozó, megnyugtató és vigasztaló erejére. Az istenitiszteletet a 8. dicséret 3. versének eléneklése fejezte be. Ép úgy, mint az előbbi helyeken is történt, püspök úr a templomban fogadta a tisztelgő küldöttségeket. A kertai s a hozzátartozó leányegyházak és szórványok részéről Ihász Mihály kertai ev. lelkész, az egész Marcalvidék és a szomszédos községek részéről dr. Magyar Károly földbirtokos, ny. Veszprém megyei főispán, a tűzoltóság részéről Hajmásy Gyula tűzoltóparancsnok, a leventék részéről Patkó Gyula levente oktató, s végül a polgári Olvasó Kör részéről Kőszeghy István üdvözölték püspök urat, ki az üdvözlésekre frappáns válaszokat adott. A Himnusz és a CXXII. zsoltár 2 versének eléneklése fejezte be a templomban lefolyt részét az egyházlátogatásnak. A gyülekezet eltávozása után a templomban tartották meg a presbiteri gyűlést, melyen Végh János adorjánházai és Győry Elemér győri lelkész mondották az imádságokat. A presbiteri gyűlés igen rövid ideig tartott, mert püspök űr mindent rendben talált s teljes elismerését nyilvánította a gyülekezet vezetése és az egyházi épületek állapota fölött. Mégis fájó hang is csendült meg ajkán a presbiteri gyűlésen amiatt, hogy Nagypiriten is mutatkozik a nemzetromboló egykés rendszer; megrázó erővel mutatott rá ennek a rettenetes „betegségnek“ vallási és nemzeti káros következményére. Este 8 órakor az egyházközség az elemi iskolában bankettet rendezett, melyen a fősúly nem az ételeken, hanem a testvéri közössségen volt, valóban megéreztük, hogy nem volt három lépés távolság az egyházkerület püspöke és egyik egyházának presbitériuma között, az volt az érzésünk, hogy a családfő körül asztal mellé ültek a családtagok. Vacsora alatt több értékes felszólalás hangzott el; Jakab Áron esperes-lelkész, mint házigazda a kedves vendéget, püspök urat, dr. Jókay-Ihász Miklós egyházmegyei gondnok Nagypirit község elöljáróságát és lakosságát, Győry Elemér püspök úr munkatársait : Medgyasszay Vince egyházkerületi fő- és Jakab Áron egyházkerületi aljegyző espereseket, Mészáros András dudari lelkész dr. Jókay-Ihász Miklós egyházmegyei gondnokot, Medgyasszay Vince egyházkerületi főjegyző esperes Jakab Áron helybeli lelkészt, mint esperest, Lampérth Lajos a tanítói kart, Parragh Dezső igazgató-tanító püspök urat, Pongrácz József a presbitériumot, Rápolthy László a gyülekezetei, Burján Dénes kisgazda püspök urat, aki végül az anya és leányegyházközségek híveit köszöntötte fel s kérte rájuk az Isten áldását. A lehető legbelsőségesebb hangulatban körülbelül 11 óráig maradt együtt a társaság. Püspök úr Jakab Áron esperes-lelkésznél volt elszállásolva, aki másnap reggel püspök urat s egész kíséretét úri házánál vendégül látta reggelire. Innen volt az indulás reggel 9 órakor a körút következő állomására. A rossz cselekedetek bevallása kezdete a jócselekedeteknek. Augustinus. A gazdagok feleslege a szegények szükséglete, felesleges tulajdon idegen tulajdon. Augustinus. Valaminek megértésefr hitnek jutalma. Ne érteni akarj tehát, hogy hihess, hanem higyjél, hogy megérthess. Augustinus. ki Országos Református Lelkészegyesület balatoni napjai. — 1930 szeptember 15—19. — Mikor egy autót rövid időre megállítanak futásában, az egész alkotmány rázódik, reszket a benne feszülő erőtől. Ennek az ŐRLE hatalmas testületében benne feszülő erőnek a tapasztalása, a megérzése az a nagy ajándék, amit elhoztunk a balatoni táborozásról magunkkal — a mieinknek. Óriási erő, hit, tanultság, intelligencia, amely a világszerinti elsőség eléréséhez is elég lenne, — de amely csak belülről feszül, amely nem is indul ilyen döntésre, amely széjjel szórja magát még a verseny felvevése előtt, amely annál kevésbbé takarékos önmagával, annál lobogóbb és annál öntékozlóbb, mennél lelkesebb, önzetlenebb és jóhiszeműbb a vezetés. Szinte szikráztak a lelkek. Annyi feszültség és telítettség várt ott megérintésre, levezetésre, ráfigyelésre és önmaga adhatására, hogy a. mai világban — a felelőtlenségek, gyanúsítgatások, ráfogások, vagy másfelé nézve: álláshalmozások, panamázások, könynyen keresett pénzzel való könnyelmüsködések és redukált fizetésekből nyomorgások, munkanélküliség gek keserves világában önként lelkűnkbe sajdult a kérdés: mit lehetne tenni, elérni, ha ilyen, a Lélek szárnyain járó tábor vinné bele gátlás nélkül az élet minden vonatkozásába Isten gondolatait s nem egyéni érdekeknek vagy épen idegen tényezők által diktált érdekeknek a vicinálisát látnánk döcögni és gázolni itt is, ott is. Már a vonatban találkozók beszélgetése megkapott. Nem az utasok időt agyonütő tereferéje, hanem a közös, szentséges feladatok osztályosainak a komoly eszmecseréje hangzott a kocsikban s az idők komolyságának a felismerését mi sem bizonyítja jobban, minthogy a rövid pár órai beszélgetések már a problémák tömegeit oldozták ki a lelkekből. Az utazásnak ez a tapasztalata, az ott fölrajzott megszivlelésre, megoldásra váró kérdések sokaságának és fontosságának a látása előre megéreztette velünk, hogy a balatonalmádi két nap és a polgárdi egy nap túlkevés lesz arra, hogy ott érdemleges megtárgyalások és megállapodások történhessenek. S csakugyan 4—5 előadásnak egy-egy délelőttre s újabbaknak a délutánokra zsúfolása, — különösen mikor a hozzászólási kedv mind erőteljesebben kezdett kibontakozni, — egyrészt az elnökséget kényszerítette az idővel való gazdálkodás művészetére, másrészt lehetetlenné tette a szakszerű és alapos vita kifejlődését. Olyan kérdések pedig, mint pl. a lelkészek továbbképzése (dr. Vass Vince remek előadása) nem azért kerülnek szőnyegre, hogy bármennyi helyeslés között és bármilyen ékes szavakban is elhangozzanak, hanem hogy alapos megvitatás után határozati javaslatokká, azután pedig intézményes valóságokká váljanak. Két súlyos kérdés kitűzése elegendő lenne egy délelőttre, a hozzászólások pedig mindig pluszt jelentsenek, vigyenek mindig vagy tovább, vagy feljebb (az elkészült szónokok ne legyenek kénytelenek azért fogni rövidebbre a mondanivalójukat, hogy a nem készült — s nem mindig sikerült — hozzászólások el ne maradjanak). Viszont voltak előadások, melyek nem is akartak hozzászólásokban kulminálni. Tapsonyi Sándor ászári lelkész előadásának (Református birtokpolitika
