Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1930-10-12 / 41. szám
1930. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 195 oldal. a statisztika tükrében) tanulságaira a legmagasabb egyházi szónokaink prudenciája kell, hogy ráépítse a maga programmját; Török István pápai theol. h.-tanár tanulmánya a diai. thcologiáról szintén nem kritikát akart provokálni, hanem indítást adni a sokféle theologiai gondolkozás e mély elgondolású korrekciójának tanulmányozására. Győry Elemér győri lelkész a papnék gyűlésén beszélt (Hogyan szolgáljuk a saját gyermekeink nevelésével a református nevelésügyét?); előadásának visszhangja az asszonyok ajkáról elhangzó köszönetekben csendült meg, haszna pedig, hisszük, az életben fog meglátszani. Dr. Bátiyay Lajos tatabányai lelkész előadásának (Lelkész a koporsónál) célja pedig az volt, hogy a lelkipásztort páratlanul nehéz és páratlanul felséges hivatására döbbentse rá. Szándékosan csak a dunántúli egyházkerületünk területéről szolgáló lelkészeket említettük meg, de hangsúlyoznunk kell, hogy az összes előadók megkapó, értékes és szép szolgálatot végeztek. Maga az egész programm: nagyszerű elgondolás; a témákban gazdag napokat Isten szuverénitásáról szóló prédikációk keretezték be s fogták össze egységes egésszé, az pedig, hogy egyes - prédikációk, előadások szinte egymásból folytak, újra meg újra egymásra utaltak, nemcsak a vezetőség intenciójának a megértését, nemcsak a szónokok ügyességét, hanem mindenekfölött a Lélek egységét mutatta fölemelő bizonyossággal, — aminek feljegyzésre érdemes momentuma az is, hogy a megadott közös címről való prédikálásra felszólított lelkészek tekintélyes csoportja még textusul is ugyanazon igéket választotta.. Amint erre a beszélgetések során rájöttek, a meglepetés nemcsak nagy, hanem egyenesen boldogító volt. Áldott munkát végezne a lelkekben egy könyv, mely közölné az összes prédikációkat s előadásokat, melyek az ORLE-napokon elhangzottak — s ezek között is talán a legtanulságosabbak azok a közös tárgyú igehirdetések (Isten szuverénitása) s előadások (milyennek kell lenni a református gyülekezetnek?) lennének, melyeket vagy 20—20 lelkipásztor dolgozott fel és hintett széjjel mindegyik más-más gyülekezetben, más-más oldalról, de ugyanazon Lélekkel fogván meg a kérdést. Kényszerű programmváltozás volt itt-ott, egyegy előre kijelölt szónok meg nem jelenhetése miatt. Örömmel teszünk bizonyságot arról, hogy a helyettesítő szolgálatok végzésére az önkéntes jelentkezőket nem is lehetett mind igénybe venni. Lélek van ott, ahol nem munka, hanem drága kiváltság a szolgálat, s ahol erre a szolgálatra nem kapacitálás, hanem önkéntes készség hajt! A csopaki és balatonkenesei esti istentiszteletek kapcsán megtörtént az ORJÓ házépítő akciójának első eredményeképen két nyugdíjas lelkész házának a felszentelése. Felejthetetlen ünnep volt ez nemcsak a boldog tulajdonosoknak, hanem a jelenlevő lelkészeknek is és különösen a szivét osztogató Egerhcizy Lajosnak is, ki tordai otthonából azért menekült el, hogy másoknak nyitogasson otthonokat. Az Evangéliom élet és erő. Pozitív alkotások nőnek ki belőle. Az előadásokról jegyezzünk fel még annyit, hogy láthatólag voltak meglepetések. Nem szükséges az összes konferenciákon örök-ugyanazokat szólaltatni meg újra meg újra, akármilyen díszes nevek és elismert képességek is azok. Ahol annyi tehetség és tudás van, mint miközöttünk, ott fel kell nyitni előttük a zsilipeket. Bizalmas megbeszélésekre, előre beadott, vagy ad hoc jellegű kérdések megtárgyalására (postaládarendszer) kérnénk legalább egy fél napot, amit a konferenciának a sokféle nehézség leküzdésében már óriási gyakorlattal biró vezetősége pompásan be tudna állítani és kellő mederben tudna tartani. Ezen a ponton — legyünk őszinték — nekünk magunknak csak arra kellene vigyáznunk, hogy az önállóság és meggyőződés markáns képviselése mellett is (tehát ez cseppet sem elszomorító jelenség, hiszen valamenynyien vezetéshez szokott, felelős tényezők vagyunk) az ilyen megbeszélések sokfejűséggé s épen ezért fejetlenséggé ne váljanak. Ennek egy ilyen próbájáról tanulságul- hoztuk el szervezettségünk elengedhetetlen szükségességének a parancsát s azt, hogy ugyanezt a szervezettséget meg kell teremtenünk a gyülekezeteinkben, a népünkkel szemben is. A polgárdi ORLE-gyülésről, annak méltóságos lefolyásáról, dr. Baltazár püspök-elnök bölcs beszédéről s a személye, munkája iránt való bizalom impozáns megnyilatkozásáról szóltak bővebb híradások. Utolsó napon külön hajó, egy zengő, éneklő úszó templom ringatott bennünket végig a sokszínű Balaton hátán Almáditól Keszthelyig, hol küldöttség élén Németh Károly lelkész fogadta a püspököt s táborát. Jó volt együtt lenni, látásokat láttunk, dicsőbb szebb jövőről. Egy jelenvolt. í KÖNYVISMERTETÉS H © • I Templomi imák vasárnapi, évszaki, ünnepi és más alkalmakra lelkészek használatára. Irta: Kádár Géza zilahi református lelkész és esperes. Szilágysomlyó, 1929. 351 lap. Kapható az Egyházkerületi Iratterjesztésben, Pápán. Szinte emberfeletti feladatra vállalkozik a lelkipásztor, mikor megáll az Isten előtt és az egész gyülekezet nevében imádkozik, az egész gyülekezetei vezeti az Istenhez imádságában. A gyülekezeti imádság paradoxon követelménynek látszik első pillanatban, mert mi más az imádság, mint egy léleknek társalkodása, beszélgetése Istennel, elsirása fájdalmaimnak, bevallása bűneimnek, botlásaimnak, hálaadás azokért a javakért, melyeket vettem Istentől és magasztalása az örökkévaló Jóságnak, Dicsőségnek, Jézus Krisztus Atyjának. Ahány lélek, annyiféle a vágya, sebe, szorultsága, annyiféle jót kapott az Istentől vágyai, szüksége szerint. Mégis van gyülekezeti imádság, mert a keresztyén gyülekezet minden egyes tagjában végeredményben, mint egy szervezetben, a Krisztus testében ugyanannak a vérkeringésnek, gondolat- és érzületgerjedelmeknek kell élni, égni és mozogni. Nem elég azonban, ha a lelkipásztor, mint a gyülekezeti istentisztelet vezetője körülbelül tudja és ismeri gyülekezete átlagának a lelkivilágát és abból összeszed egy imádságra való kérés, dicséret, bünvallás és magasztalás kötegel, hanem a maga felemelő bizonyságtevését, kinövéseket nivelláló áhítatát is hozzá kell adnia. Az ünnepi alkalomhoz, a szószéki szolgálathoz illő köntösbe kell öltöztetnie. Az alkalom, a pillanat, a helyzet, a prédikációhoz való átmenet biztosítása és a prédikáció tartalmának hullámrezgése kell, hogy időszerűvé tegye az imádságát. A gyülekezet életében és a szószéki szolgálatban alig van pontos ismétlődés, kétszer jelentkező ugyanolyan pillanat. A legideálisabb állapot volna tehát az
