Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1930-09-14 / 37. szám

172. oldal.

DUNÁNTÚL! PROTESTÁNS LAP

1930.

levente-egyesület nevében köszöntik Püspök urat. Az üdvözlések után harangoznak s a virágokkal dúsan ékesített templom zsúfolásig megtelik, sőt sokan a nyitott ajtókon kívül állanak, mert úgyszólván az egész falu felekezeti különbség nélkül ott van az ünnepi istentiszteleten. Felállónak énekeljük a 63. dics. 1. versét, főéneknek a XC. zsolt. 1. versét. Püspök úr Máté VI. 24. verse alapján megrázó erővel tárta az áhitatos hallgatóság elé a földieinkhez való ragaszkodás szomorú végét s ragyogó szavakban tolmácsolta az Istennek való szolgálat gyönyörűséges jutalmát. Az istentisztelet a CX. zsolt. 9. versének éléneklésével ért véget.

Istentisztelet után az egyház presbitériuma a tanítólakon ozsonnát rendezett Püspök úr és kísérete számára, melyen Bene József 71 éves presbiter igen kedves, egyszerű, keresetlen szavakkal köszöntötte fel Püspök urat, mig Medgyasszay Vince egyházkerületi főjegyző a nórápi leányegyház vendégszeretetét köszönte meg.

Még fent volt a nap, mikor Püspök úr hazafelé, indult. A kéttornynlaki egyház kedves figyelmet tanúsított, amikor a díszkapukon az előző napi feliratokat kicserélte s a falu nyugati szélén levő diszkapun állott az: »Isten hozott«, a keleti szélén levő diszkapun pedig az »Isten Veled!« felírás. A lelkes nórápi bandéristák pedig egész a püspöki székházig elkísérték Püspök urat.

Május 25-én Püspök úr Medgyasszay Vince egyházkerületi főjegyző, Jakab Áron esperes, dr. Jókay ihász Miklós egyházm. gondnok, orszgy. képviselő, Mészáros András ehm. aljegyző, Győry Elemér győri lelkész és Fazekas Mihály püspöki titkár kíséretében a takácsi tüzkárosult gyülekezetét látogatta meg. Püspök úr előzetes intézkedésére hivatalos fogadtatás nem volt. A porba sújtott falu lakossága, amint erről a Dunántúli Protestáns Lap is megemlékezett, folyó évi 22. számában, mély tisztelettel fogadta a főpásztort, aki könnyekig meghatottan vonult be az üszkös faluba. Püspök úr kíséretével a helybeli lelkésznek épen maradt, a község szélén levő magán lakására ment, honnan palástosan vonult kíséretével az Isten házába istenitisztelet tartása végett. A LXXXVI. zsoltár 1., 2. versének, a 2. számú felálló ének, a 153. dicséret 1., 2., 3. verseinek eléneklése után Jakab Áron esperes mondott mély hitből fakadó az isteni kegyelem mindenre elégséges voltáról bizonyságot tevő imádságot. A 7. dics. 6. versének eb éneklése után megjelent a főpásztor a szószéken és fátyolozott, alig hallható hangon olvasta alapigéjét: az L. Zsoltár 15. versét. A templomot zsúfolásig megtöltő közönség hangos zokogás közben hallgatta Püspök úr lelkének fájó rezdülését; öröm napra akart jönni, hősi emlékművet akart avatni, új irányokat akart megszabni a gyülekezeti életnek s ime most az a szent és drága feladat jutott neki osztályrészéül, hogy a nagy megpróbáltatás idején a szabadulás vigasztaló igéjének hirdetésével enyhítse a rettenetes csapással sújtott szivek fájdalmát és rámutasson az isteni kegyelemre, mellyel az Ur megszabadítja azokat, akik segítségül hívják őt nyomorúságuk idején. Úgy éreztük, hogy az édes atya beszél mindent elveszített gyermekeihez. Minden szava lélekből fakadó, szivet kereső, a vigasztalást megtalált léleknek a megnyilatkozása volt, hogy ők is megvigasztalhassanak minden nyomorúságba esetteket azzal a vigasztalással, mellyel az Isten vigasztalgatja az övéit. Az istenitiszteletet a XXIII. zsoltár eléneklése fejezte be.

Győry János lelkész néhány keresetlen' őszinte lélekből jövő szóval mondott köszönetét Püspök úrnak megerősítő és vigasztaló igehirdetéséért. A templomból kijövet a katasztrófa áldozatának: Császár Károly kovácsmesternek jeles készültségü fiát, aki a mult évben végezte akadémiánkon a theologiát s a szerencsétlenségre érkezett haza Párizsból, atyai jóindulatáról biztosította s egyik jobb jövödelmezésü segédlelkészi állásra való elhelyezését megígérte Püspök úr, aki késedelem nélkül autóra szállt és Pápára hajtatott vissza, hol ő látta vendégül kíséretét.

Ugyanaznap délután 3 órakor dr. Jókay-Ihász Miklós egyházmegyei gondnok négyesfogatán indult el Püspök úr a délelőtti kísérettel a fe/ső-a/sógörzsönyi gyülekezet meglátogatására. A község határán Koncz Gyula h. jegyző üdvözölte, innen 12 tagú lovasbandériumtól és kerékpárosoktól kisérve az alsógörzsönyi református templomhoz, mely előtt felállított diadalkapunál Nemes Erzsiké magyar ruhás leányok társaságában az ifjúság nevében köszöntötte a főpásztort s nyújtott át szép csokrot; majd Balogh Kálmán tűzoltóparancsnok a diadalkapunál sorfalat álló tűzoltók és leventék nevében szólt pár szót. Győrfy Sándor földmives ifjú, akinek Püspök úr támogatásával egy verskötete is jelent meg, megkapó aktuális költeményét szavalta el. A diadalkaputól a leventék és tűzoltók sorfala között haladt Püspök úr Felsőgörzsöny felé. A felsőgörzsönyi református templom előtt újra diadalkapú, magyarruhás leányok, tűzoltók, leventék, nagy tömeg. Csodálatos, hogy ezt a községről községre megújuló látványt nem unja meg az ember, mindig talál benne valami újat és eredetit. A gyülekezet élén Bolla József lelkész szívből jövő szavakkal üdvözölte püspök urban volt tanárát és az egyházkerület főpásztorát. Gáncs Lidia az ifjúság, Bolla Amália az elemi iskolások nevében szólották s nyújtottak át egy-egy csokrot. Megjelent a szomszédos nagyacsádi gyülekezet lelkipásztora Nagy András is, a pápai evangélikus lelkész, Schöck Gyula, mint az evangélikus hívek gondozója, továbbá dr. Veszély Tibor ihászpusztai földbirtokos, a marcaltői r. kath. egyházközség elnöke, ki a helybeli római katholikusok nevében pár szóval üdvözölte is a főpásztort.

Alighogy a községbe érkezett Püspök úr s elhallgattak az érkezését hirdető harangok, újra megszólaltak, de most már azért, hogy az istenházába hívják a híveket. A templomot egészen megtöltötte a közönség, az urasztala körül magyarruhás leányok élő koszorút képeztek. A 63. dicséret 1. és a 89. dics. 1—2. versének eléneklése után Bolla Iózsef helybeli lelkész mondott buzgó imádságot, majd miután a gyülekezeti énekkar Lázár Lajos tanító vezetésével elénekelte a Dicsőit Téged ... kezdetű éneket, Püspök úr mondott mélyen járó beszédet Máté VII: 24—27. alapján. Befejezésül az énekkar énekelte el igen szépen a 101. dicséret 1. versét.

Az istentisztelet végeztével a gyülekezet jelenlétében, a templomban fogadta Püspök úr az üdvözlő küldöttségeket. Legelőször az egyházközség presbitériuma járult Püspök úr elé s a presbitérium élén Erdélyi Károly gondnok fejezte ki a gyülekezet örömét a püspöki látogatás felett s tolmácsolta a gyülekezet köszönetét és áldáskivánását. Küldöttségileg üdvözölték püspök urat az evangélikus hívek Schöck Gyula pápai evangélikus lelkész vezetésével, a községi elöljáróság a nyugalomba vonuló Nemes István körjegyző vezetésével, Pethő Lajos tűzoltóparancsnok vezetésében az önkéntes tűzoltók, végül Lázár Lajos tanító a felső-