Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1930-09-14 / 37. szám
Negyvenegyedik évfolyam. 37. szám. Pápa, 1930 szeptember 14. FELELŐS SZERKESZTŐ : PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL IGAZG. PÁPA, FŐ- .***< FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOI. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. Az ORLE napjai. Szeptember 16—18. napjain tartja meg az ORLE évi seregszemléjét. Ez alkalommal Dunántúlra esett a sor, hogy a magyar református lelkészek országos egyesületének tagjait konferenciára és nagy gyűlésre fogadja, testvérként köszöntse. A magyar tenger partján, a kies fekvésű, a legszebb kilátást nyújtó Balatonalmádiban lesz a két napos konferencia, a Mezőföld egyik legértékesebb kisgazda gyülekezetében, Polgárdin, a közgyűlés. Ez az első eset, amikor az ORLE vidéki helyen, falun, egy aránylag kisebb népességű gyülekezet körében üti fel főhadiszállását, amely körülmény erőpróbája lesz annak, hogy az eddig figyelmen kívül hagyott falusi, vagy kisebb vidéki városi gyülekezetek is bekapcsolhatók nagy országos mozgalmak keretébe, ha a szükség és célszerűség úgy kívánja. Dunántúlnak nincsenek népes városi gyülekezetei, az a pár városi gyülekezet másvallásu hívek nagy tömegében aránylag csekély népességével, szűkös anyagi viszonyok között élő tagjaival, ellentétes világ- és politikai nézetek és felfogások ráhatása miatt nem tudja e tekintetben azt a szerepet betölteni, amit az alföldi nagy népességű gyülekezetektől joggal és méltán elvárhatunk. Itt számolnunk kell egyszerűbb keretekkel, szerényebb igényekkel, mérsékeltebb kívánalmakkal, szelidebb felfogásokkal, más irányú nézetekkel, ha azt akarjuk, hogy csalódás ne érjen bennünket, ha azonban megmaradunk minden téren a bölcs mérséklet arany középútján, az esetre ez a szerényebb keretek közt rendezett összejövetel is a legnagyobb áldások árasztója lehet az ORLE-ra és ezen keresztül református egyházunkra. Az ORLE folyó évi gyűléseit súlyos, szinte katasztrofálissá válható gazdasági válság és mélyen kiélesedett politikai ellentétek előzték meg. És bár az ORLE sem nem gazdasági szervezkedés, sem nem politikai egyesülés, sőt az utóbbi irányzat ki van zárva működése köréből, mégis lehetetlen és kizárt dolog, hogy mind a kettő ne éreztesse hatását tagjaira. Bizonyára többen vannak a tagok közül, akiket vagy az egyik, vagy a másik komoly helyzet érint és nyom annyira, hogy ez tartja vissza a megjelenéstől, vagy épen ez ösztönzi az elmenetelre és valószínűen még többen vannak a töprengők, akik nehezen tudnak, vagy egyáltalán nem akarnak e tekintetben maguktartása felől határozni. Pedig kunktátorkodásra sem ok, sem szükség nincs. Ha valaha, úgy most van szükség arra, hogy az ORLE tagjai a két irányú súlyos és komoly helyzetben érezzék az egymásrautaltság nélkülözhetetlenségét, a testvériség nemes és szent összeköttetését, egybekapcsoló erejét, az egymás támogatásának, megértésének, sőt megvédésének kötelességét. Az ORLE érdeke, jövője kívánja, hogy minden tagja szolidaritást mutasson, sem a politikai ellentétes felfogás, sem a gazdasági helyzet senkit vissza ne tartson, hanem inkább ezek kikapcsolásával, nagy lelki önuralom gyakorlásával és anyagi áldozat meghozatalával siessen mindenki megmutatni az összetartozandóság, az együttérzés és testvériség érzését megjelenésében, komoly és határozott hitvallásában és megfontolt cselekvésében. Az ORLE eddigi alkotásai, vívmányai, a lelkészek egyénenkénti és testületi érdekét szolgáló törekvései megkövetelik nehéz időkben a fokozott érdeklődést, a bátor fellépést és kitartó támogatást! Ebben az értelemben hívunk mindenkit az ORLE gyűléseire és üdvözöljük az ország távolabbi részeiről jövő testvéreinket, vezetőket és tagokat és minden vendégeinket a Dunántúli egyházkerület területén és kívánjuk, hogy amint mi a magunk szerény viszonyai között, de igazi és őszinte testvéri szívvel, a közös célért munkáló őszinte érzéssel fogadjuk őket, úgy ők is ilyen érzések között jöjjenek bizalommal és kezet kézbe téve, vállat vállhoz vetve, egy értelemmel, egy akarattal legyünk közös és szent érdekeink: anyaszentegyházunk és hazánk felvirágzásának munkálásában. Dunántúl lelkészei pedig különösképpen érezzék az erkölcsi felelősség és testvéri közösség szent kötelezettségét, hogy minél nagyobb számban jelenjenek meg, hogy az ORLE felvonulása, seregszemléje szerény keretek között is impozáns és magához méltó legyen! Köszöntünk benneteket vezérek és tagok igaz szívvel és várunk testvéri, őszinte szeretettel! Kálóz. Vargha Kálmán. Püspöki egyházlátogatás a pápai egyházmegyében. Délután fél 4-kor harangzúgás közepette, az újból kivonult tűzoltók és leventék sorfala között indult tovább Püspök úr a tiórápi leányegyházba. A község határában a kis lelkes gyülekezet 23 tagú bandériuma várta a főpásztort, a falu szélén ifjú Kardos József biró mondott üdvözlő szavakat. Úgy a ref., mint a róm. kath. templomban szólnak a harangok. A templom melletti díszkapunál Zsédenyi Irén tanítónő igen szép beszéddel fogadja Püspök urat s itt folynak le az üdvözlések is, melyek során Vargha Irma I. osztályú tanuló az iskolás gyermekek nevében csokorral kedveskedik Püspök úrnak, Vargha Lajosné Bene Irma a nőegylet, Kalmár Antal tanító a róm. kath. egyház, Szabó József gondnok a ref. egyház, ' Lőrincz József leventeoktató pedig a
