Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1930-09-07 / 36. szám

1930. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 167. oldal. A komáromi református egyház­megye közgyűlése. Agusztus 26-án tartotta meg a komáromi refor­mátus egyházmegye, ez évi rendes közgyűlését a ko­máromi egyház tulajdonát képező kollégium nagyter­mében. A közgyűlést reggel 8 órakor a Jókai-utcai ref. templomban istentisztelet előzte meg, melyen a köz­gyűlés tagjai a helybeli egyház híveivel együtt jelen­tek meg, hogy Kálit za László zsigárdi lelkész magas­­szárnyalásu imájával kérjék a Mindenható segedelmét az elvégzendő nagy munkára. Majd a kollégium nagytermében gyülekeztek össze a közgyűlés tagjai, akiknek soraiban Balogh Elemér püspök, konventi elnökön és Gyalókay László egyházmegyei esperesen, Nagy Nándor tartgy. kép­viselő, egyházmegyei gondnokon, a közgyűlés elnökein kívül ott voltak Tóth Kálmán tb. esperes, Soós Ká­roly egyházmegyei főjegyző, Csiba Imre, Boross Kál­mán, Mórocz Mihály, Gálfy Géza, Fekets Sándor, Ga­lambos László, Rácz Elemér, Sándor Benő, Vágó Ede lelkészil-, Zsindely Ferenc, Gaál Gyula dr., Szijj Fe­renc dr., Fülöp Zsigmond, Füssy Kálmán, Papp Ele­mér, Kenessey Kálmán dr., Banai Tóth Pál világi ta­­nácsbirák, Csekes Béla aljegyző, Gyalókay Miklós egyházmegyei főmérnök, Galambos Zoltán egyház­­megyei könyvtáros, Mészáros Károly számvevő, Ko­vács Alajos tanügyi előadó, továbbá Vargha Károly, Puskás Lajos, Sedivy László, Tóth Kálmán, Galambos János, Kóczán Mór, Szekeres László, Földes Lajos, Végh Kálmán, Czike János, Gáspár János, Zsemlye Lajos, Vargha Dezső, Kálnay Károly, Dukon Béla, Mokos Kálmán, Lelkes Ferenc, Kúr Géza, Borza Zol­tán, Kalitza László, Paraizs Árpád, Kiss János, Nagy Sándor ref. lelkészek, Bartha János, Lakatos Károly, Czibor József püspöki titkár, Tárnok Gyula h. lel­kész, Kossár István, Czirók Béla, Narancsik Imre, Kelemen Kálmán segédlelkészek, Zsemlye Péter, Tóth Mihály, Kőrös Imre, Mészáros Dénes, Vizváry Vilmos, Sárközy Mór, Győrffy Lajos, Osztényi Imre, Nagy Lajos tanítók és más egyházi képviselők. A közgyűlést Gyalókay László esperes lelkeket megragadó 1 fohásza vezette be, majd a határozatké­pesség megállapítása és a törvényes formaságok el­intézése után Nagy Nándor egyházmegyei gondnok tartott teljes figyelmet lekötő és az egyház mai sú­lyos helyeztét közvetlen szavakban feltáró megnyitó beszédet. Sajnálattal mutatott reá arra a magatartásra, amellyel a kormány a református egyházzal szem­ben viselkedik. A halasztgatás politikáját folytatja, amit legfrappánsabban igazol az a tgny, hogy har­madfél év után még sem a zsinati törvényeket nem hagyta jóvá, sem pedig a törvénybe biztosított lel­­készi kongruát nem folyósítják az egyház lelkészei számára. Ebből azt lehet megállapítani, hogy a kor­mány egyházunkat semmibe sem veszi és ezek után igazán nagy bátorság kell ahhoz, ho.gy a külügyminisz­ter a külföld előtt azt hirdesse, hogy a Csehszlová­kiában élő nemzeti kisebbségeknek jogai csorbítat­lanul szolgáltatnak ki. Ez a magatartás — úgymond — nem szolgál egyházunk megerősítésére, épen azért magunknak kell egyházunk érdekében összefogni. Az egyház meg­újhodásának belülről kell kiindulnia, az élő egyházat kell teherviselővé tenni és a vallás iránti közönyt csak intenzív belmissziós munkával lehet megtörni. Vetél­kedni csak az eredmények felmutatásában szabad, amelyek az odaadó, kitartó, Krisztus szellemétől át­hatott munka által érhetők el. A legsúlyosabb baj­nak tartja az egyházi életben a mozdulatlanságot, amely csak visszafejlődést, pusztulást hozhat, épen azért mindenkinek meg kell tennie kötelességét egy­házával és magyar kálvinista nemzetével szemben. De az egyház jövőjét csak akkor biztosíthatjuk, ha vallásához hű, magyar nemzetiségében megállani tudó, áldozatokra is képes kálvinista generációt ne­velünk. Ezért hive az egyház kebelében fennálló fe­lekezeti iskoláknak, amelyeknek élén az egyházmegye tanítói elismerésre méltó, derék munkát végeznek és ezért fogadja nagy örömmel a református tanítóképző­intézet felállításának gondolatát, amely az egyház­megyéből indult ki és amelynek megvalósítására gz egyházmegyének minden áldozatot meg kell hoznia. Az a nagyfontosságu intézmény arra fog szolgálni, hogy a magyar kálvinista egyház jövője biztosítva legyen és hogy nemzetiségünk fennmaradjon. Az egy­házmegye minden tényezőjének összefogását kéri e munkában és szeretettel üdvözölve a megjelenteket, az egyházmegye rendes évi közgyűlését megnyitja. A közgyűlés előtt az egyházmegyében működő új tanítók letették a törvényes esküt, akik a követke­zők voltak: Czirok Aranka, Lelkesné Nagy Ilona, Nagy Margit, Szekeres Erzsébet, Szekeres Emilia, Tárnok Margit, Tolnai Emilia, Atkári Gyula, Gálfy Béla, Nagy Gábor, Osztényi József és Udvardy Gyula. Vargha Károly jókai lelkésznek a kongrua vissza­fizetésével sújtott lelkészek anyagi támogatása iránt beadott indítványát a közgyűlés Soós Károly főjegyző javaslatára méltánylással fogadja és pártolóíag fel­terjeszti az egyházkerülethez és a konventhez. Az egyházmegye mai területének két részre leendő felosztása iránt Sedivy László nyitrai lelkész által beadott indítványt Nagy Nándor gondnok javas­latára Gyalókay László esperes, Boross Kálmán, Kúr Géza és Sándor Benő felszólalása után a közgyűlés levette a napirendről. Majd az esperesi jelentésre került a sor, ame­lyet Soós Károly főjegyző ismertetett. A közgyűlés Gyalókay László esperesnek az egyházmegye életében előfordult eseményekről szóló hűséges beszámolóját, amely igaz tükre az egyház lelki, kulturális és gaz­dasági életének, egyhangúan elfogadta és azért a köz­­becsülésnek örvendő egyházmegyei lelki vezérnek el­ismerő. hálás köszönetét nyilvánította. A fontosabb ügyekben a következő határozato­kat hozta a közgyűlés. A lelkészek kongruájának kiszolgáltatása ügyé­ben a közgyűlés teljes egészében magáévá tette az esperes véleményét és javaslatát, amelyre nézve el­határozta, hogy mindenekelőtt felhívja azokat a lel­készeket, kiknek az egyháztól élvezett javadalmát a kongrua kérdésénél túlértékelik, vagy terhére túlél­­vezményt állapít meg az Országos Hivatal, hogy a sérelmes megállapítást a törvényes határidőben ok­vetlenül megfellebbezzék. Sürgős felterjesztésben kéréssel keresi meg a közgyűlés az egyházkerületet és annak útján a kon­­ventet, hogy a kongruakérdés megoldásában ne hagyja a lelkészi ■ kar tagjait árván, védelem nélkül magukra, hanem teljes súlyával és erejével siessen segítségükre. Mivel a lelkészek első kongruáját azon évek adatai alapján állapítja meg az Országos Hivatal, melyekben a földek jövedelme s illetve a termények

Next

/
Oldalképek
Tartalom