Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1930-09-07 / 36. szám
1930. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 167. oldal. A komáromi református egyházmegye közgyűlése. Agusztus 26-án tartotta meg a komáromi református egyházmegye, ez évi rendes közgyűlését a komáromi egyház tulajdonát képező kollégium nagytermében. A közgyűlést reggel 8 órakor a Jókai-utcai ref. templomban istentisztelet előzte meg, melyen a közgyűlés tagjai a helybeli egyház híveivel együtt jelentek meg, hogy Kálit za László zsigárdi lelkész magasszárnyalásu imájával kérjék a Mindenható segedelmét az elvégzendő nagy munkára. Majd a kollégium nagytermében gyülekeztek össze a közgyűlés tagjai, akiknek soraiban Balogh Elemér püspök, konventi elnökön és Gyalókay László egyházmegyei esperesen, Nagy Nándor tartgy. képviselő, egyházmegyei gondnokon, a közgyűlés elnökein kívül ott voltak Tóth Kálmán tb. esperes, Soós Károly egyházmegyei főjegyző, Csiba Imre, Boross Kálmán, Mórocz Mihály, Gálfy Géza, Fekets Sándor, Galambos László, Rácz Elemér, Sándor Benő, Vágó Ede lelkészil-, Zsindely Ferenc, Gaál Gyula dr., Szijj Ferenc dr., Fülöp Zsigmond, Füssy Kálmán, Papp Elemér, Kenessey Kálmán dr., Banai Tóth Pál világi tanácsbirák, Csekes Béla aljegyző, Gyalókay Miklós egyházmegyei főmérnök, Galambos Zoltán egyházmegyei könyvtáros, Mészáros Károly számvevő, Kovács Alajos tanügyi előadó, továbbá Vargha Károly, Puskás Lajos, Sedivy László, Tóth Kálmán, Galambos János, Kóczán Mór, Szekeres László, Földes Lajos, Végh Kálmán, Czike János, Gáspár János, Zsemlye Lajos, Vargha Dezső, Kálnay Károly, Dukon Béla, Mokos Kálmán, Lelkes Ferenc, Kúr Géza, Borza Zoltán, Kalitza László, Paraizs Árpád, Kiss János, Nagy Sándor ref. lelkészek, Bartha János, Lakatos Károly, Czibor József püspöki titkár, Tárnok Gyula h. lelkész, Kossár István, Czirók Béla, Narancsik Imre, Kelemen Kálmán segédlelkészek, Zsemlye Péter, Tóth Mihály, Kőrös Imre, Mészáros Dénes, Vizváry Vilmos, Sárközy Mór, Győrffy Lajos, Osztényi Imre, Nagy Lajos tanítók és más egyházi képviselők. A közgyűlést Gyalókay László esperes lelkeket megragadó 1 fohásza vezette be, majd a határozatképesség megállapítása és a törvényes formaságok elintézése után Nagy Nándor egyházmegyei gondnok tartott teljes figyelmet lekötő és az egyház mai súlyos helyeztét közvetlen szavakban feltáró megnyitó beszédet. Sajnálattal mutatott reá arra a magatartásra, amellyel a kormány a református egyházzal szemben viselkedik. A halasztgatás politikáját folytatja, amit legfrappánsabban igazol az a tgny, hogy harmadfél év után még sem a zsinati törvényeket nem hagyta jóvá, sem pedig a törvénybe biztosított lelkészi kongruát nem folyósítják az egyház lelkészei számára. Ebből azt lehet megállapítani, hogy a kormány egyházunkat semmibe sem veszi és ezek után igazán nagy bátorság kell ahhoz, ho.gy a külügyminiszter a külföld előtt azt hirdesse, hogy a Csehszlovákiában élő nemzeti kisebbségeknek jogai csorbítatlanul szolgáltatnak ki. Ez a magatartás — úgymond — nem szolgál egyházunk megerősítésére, épen azért magunknak kell egyházunk érdekében összefogni. Az egyház megújhodásának belülről kell kiindulnia, az élő egyházat kell teherviselővé tenni és a vallás iránti közönyt csak intenzív belmissziós munkával lehet megtörni. Vetélkedni csak az eredmények felmutatásában szabad, amelyek az odaadó, kitartó, Krisztus szellemétől áthatott munka által érhetők el. A legsúlyosabb bajnak tartja az egyházi életben a mozdulatlanságot, amely csak visszafejlődést, pusztulást hozhat, épen azért mindenkinek meg kell tennie kötelességét egyházával és magyar kálvinista nemzetével szemben. De az egyház jövőjét csak akkor biztosíthatjuk, ha vallásához hű, magyar nemzetiségében megállani tudó, áldozatokra is képes kálvinista generációt nevelünk. Ezért hive az egyház kebelében fennálló felekezeti iskoláknak, amelyeknek élén az egyházmegye tanítói elismerésre méltó, derék munkát végeznek és ezért fogadja nagy örömmel a református tanítóképzőintézet felállításának gondolatát, amely az egyházmegyéből indult ki és amelynek megvalósítására gz egyházmegyének minden áldozatot meg kell hoznia. Az a nagyfontosságu intézmény arra fog szolgálni, hogy a magyar kálvinista egyház jövője biztosítva legyen és hogy nemzetiségünk fennmaradjon. Az egyházmegye minden tényezőjének összefogását kéri e munkában és szeretettel üdvözölve a megjelenteket, az egyházmegye rendes évi közgyűlését megnyitja. A közgyűlés előtt az egyházmegyében működő új tanítók letették a törvényes esküt, akik a következők voltak: Czirok Aranka, Lelkesné Nagy Ilona, Nagy Margit, Szekeres Erzsébet, Szekeres Emilia, Tárnok Margit, Tolnai Emilia, Atkári Gyula, Gálfy Béla, Nagy Gábor, Osztényi József és Udvardy Gyula. Vargha Károly jókai lelkésznek a kongrua visszafizetésével sújtott lelkészek anyagi támogatása iránt beadott indítványát a közgyűlés Soós Károly főjegyző javaslatára méltánylással fogadja és pártolóíag felterjeszti az egyházkerülethez és a konventhez. Az egyházmegye mai területének két részre leendő felosztása iránt Sedivy László nyitrai lelkész által beadott indítványt Nagy Nándor gondnok javaslatára Gyalókay László esperes, Boross Kálmán, Kúr Géza és Sándor Benő felszólalása után a közgyűlés levette a napirendről. Majd az esperesi jelentésre került a sor, amelyet Soós Károly főjegyző ismertetett. A közgyűlés Gyalókay László esperesnek az egyházmegye életében előfordult eseményekről szóló hűséges beszámolóját, amely igaz tükre az egyház lelki, kulturális és gazdasági életének, egyhangúan elfogadta és azért a közbecsülésnek örvendő egyházmegyei lelki vezérnek elismerő. hálás köszönetét nyilvánította. A fontosabb ügyekben a következő határozatokat hozta a közgyűlés. A lelkészek kongruájának kiszolgáltatása ügyében a közgyűlés teljes egészében magáévá tette az esperes véleményét és javaslatát, amelyre nézve elhatározta, hogy mindenekelőtt felhívja azokat a lelkészeket, kiknek az egyháztól élvezett javadalmát a kongrua kérdésénél túlértékelik, vagy terhére túlélvezményt állapít meg az Országos Hivatal, hogy a sérelmes megállapítást a törvényes határidőben okvetlenül megfellebbezzék. Sürgős felterjesztésben kéréssel keresi meg a közgyűlés az egyházkerületet és annak útján a konventet, hogy a kongruakérdés megoldásában ne hagyja a lelkészi ■ kar tagjait árván, védelem nélkül magukra, hanem teljes súlyával és erejével siessen segítségükre. Mivel a lelkészek első kongruáját azon évek adatai alapján állapítja meg az Országos Hivatal, melyekben a földek jövedelme s illetve a termények