Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1930-09-07 / 36. szám
168. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1930. értéke nem volt reális, az egyházmegye közgyűlése kijelenti, hogy az új bevallások törvényben előirt jogához szilárdan ragaszkodik s a lelkészek és egyházi hatóságok részére biztosított jogokat fel nem adja. Felkéri ezért a felettes egyházi hatóságokat sürgős közbenjárásra, hogy a szükséges nyomtatványok idejében kiadassanak s a javadalmak értékének megállapításánál az egyházmegyék megbízott képviselői résztvehessenek és az egyházi hatóságok számára megállapított jogokat gyakorolhassák. Egyben javasolja az egyházmegye az egyházkerületnek és a konventnek, hogy tiltakozzanak egyes járásfőnökök azon eljárása ellen, mellyel a lelkészi kongruaügyet hivatalos titok gyanánt kezelik és a javadalmakat az érdekelt lelkészek és egyházi hatóságok kikerülésével értékelik. Az egyházkerület és a kon vent közgyűlése elé pedig azt az indítványt terjeszti föl az egyházmegye, hogy tegyenek előterjesztést a kormánynál, hogy az 1926. évi kongruatörvénynek a lelkészi kart felekezeti különbség nélkül mélyen lealázó rendelkezéseit, mely az egyetemi tanulmányokat végzett lelkészek részére 9000 K alapfizetést állapít meg és ezzel őket a konvenciós gazdasági cselédek osztályába sorozza, novelláris úton módosítsa és a lelkészek fizetésének minimumát az állam egyetemet végzett tisztviselőinek fizetése arányában állapítsa meg. A Losoncon működő református lelkészképzőintézet súlyos anyagi helyzetét ecsetelő esperesi jelentés az egyházak áldozatkészségét kéri a fontos intézmény támogatására nézve. A közgyűlés egyhangúan magáévá tette Gyalókay esperes javaslatát és ennek alapján elhatározta, hogy a theológiai intézet megalapozására nézve a lélekszám után megállapított félkilogramm buzajáriilék helyett a következő kulcs szerint köteleztessenek hozzájárulásra az anya- és leányegyházak: a) 500 lélekszámún alul 500 K, b) 500—1000 lélekig 1000 K, c) 1000—2000 lélekig 2000 K, d) 2000—5000 lélekig 4000 K. E járulék, mely a lelkészképző céljaira emelendő épületre volna fordítható, három év alatt évi egyenlő részletekben fizetendő. Mivel úgy az egyházaknak, mint a leányegyházaknak szükségük van lelkészre, elsőrendű feltétel, hogy az intézet fennállása biztosítva legyen. Ez ügyben az egyházmegyei közgyűlés a konventhez hasonlótartalmu javaslatot terjeszt fel. Kenessey Kálmán dr. világi tanácsbiró hasonló célú indítványát a közgyűlés az esperes fenti javaslatával együtt tárgyalja, s mivel Kenessey szintén hozzájárult az esperesi indítványhoz, a közgyűlés _egyhangu határozatot hozott. Az esperesi jelentés részletes beszámolóban mutat rá a mind nagyobb mérvben mutatkozó tanítóhiányra, ami elkerülhetetlenül szükségessé teszi, hogy mielőbb egy református tanítóképző-intézet állíttassák föl. A közgyűlés Balogh Elemér ref. püspök felszólalása után egyhangú köszönettel vette tudomásul, hogy a komáromi református egyház presbitériuma a tanítóképző felépítéséhez szükséges területet díjmentesen átengedte az egyházmegyének, az intézet felállítására vonatkozó és a különböző iskolaügyi felsőbb hatóságokhoz beküldendő, illetve előterjesztendő memorandum előkészítésére egy bizottságot választott, az ügy előkészítésével felmerülő teendők elvégzésére pedig Balogh Elemér püspök vezetése mellett bizottságot küldött ki a közgyűlés. Az egyházmegye e nagyszabású kulturális tervének támogatása céljából felkéri a közgyűlés a kerületet és a Lonventet. Sajnálattal vette tudomásul a közgyűlés Tóth Kálmán tb. esperesnek az egyházmegyei nyugdíj- és gyámintézet igazgató-tanácsi elnöki tisztéről betegsége miatt történt lemondását. Az esperesi jelentés kapcsán nagy elismeréssel szólott az esperes az egyházmegyében virágzó fűtés erkölcsi élet fejlődéséről, a belmissziói munka áldásos terjedéséről, a vasárnapi iskolák szép eredményéről, amit a közgyűlés örömmel vett tudomásul. Nagy elismeréssel szólt a farkasdi gyülekezetről, amelynek tagjai egyakarattal és a legnagyobb áldozatkészséggel vállalták iskolájuk újraépítését. Köszönettel adózik az esperes javaslatára Galambos Zoltán komáromi lelkésznek, Lakatos Károly ny. igazgató-tanítónak és valamennyi lelkésznek és tanítónak, akik a vallásoktatás terén hűségesen és kiváló sikerrel munkálkodtak. Meleg és őszinte ünneplésben részesíti a közgyűlés Lakatos Károlyt, aki öt évtizedre nyúlt tanítói munkálkodása után betegeskedő állapotára való tekintettel nem vállalhatja tovább az iskolás gyermekek vallásoktatását. Az érdeme szerint méltató esperesi jelentés kapcsán a közgyűlés mély sajnálattal búcsúzott a megfáradt munkástól, a gyermekek nevelő barátjától és neki az egyház javára kifejtett hűséges szolgálataiért köszönetét mondott, kérve az Istent, hogy tegye békességesekké megérdemelt pihenésének napjait. Kegyelettel iktatta a közgyűlés jegyzőkönyvébe néhai Czirók János volt ny. csallóközaranyosi lelkész emlékét, Kolitza László zsigárdi ref. lelkészt pedig szeretettel üdvözölte és lelkészi tisztében megerősítette. Boross Kálmán indítványára fájdalmas részvétét fejezte ki a közgyűlés Osvald Kálmán volt apácaszakállasi lelkész, egyházmegyei aljegyző elhunyta felett. Az esperesi jelentés fájdalmas akkorddal végződött. Gyalókay László esperes lemondott tisztéről. Az egyházmegye főjegyzője azt javasolta a .közgyűlésnek, hogy szeretetének, bizalmának és ragaszkodásának kifejezése mellett kérje fel lemondásának visszavonására. Balogh Elemér püspök nagy melegséggel emlékezett meg Gyalókay László elévülhetetlen érdemeiről és az egyházmegye érdekében valónak tartja, hogy őt továbbra is vezérül bírja. Indítványozza, hogy kérje fel a közgyűlés az esperest, hogy tisztét viselje továbbra is az egyházmegye élén. Nagy Sándor egyházmegyei gondnok ugyanilyen szellemű felszólalása után az egyházmegyei közgyűlés egyhangúan kimondotta, hogy felkéri Gyalókayt az esperesi tiszt továbbviselésére, A püspök vezetésével küldöttség közölte e határozatot az időközben a teremből távozó esperessel, akit a küldöttségnek végre is sikerült szándékának megváltoztatására birni. A közgyűlés termébe lépő esperest viharos éljenzéssel fogadták s az ováció lecsendesedésével Gyalókay László kijelentette, hogy a közgyűlés kérelme előtt kénytelen meghajolni és továbbra is vállalja az esperesi tisztet, amit a közgyűlés osztatlan örömmel vett tudomásul. Az esperesi jelentés letárgyalása után a különböző bizottságok jelentései következtek. Az egyházmegyei számvevőségnek a közpénztár 1929. évi állapo/áról szóló jelentését a közgyűlés tudomásul vette, úgyszintén a lelkészi nyugdíj- és gyámintézeti igazgató-tanács jegyzőkönyveit és jelen-
