Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1930-08-03 / 31. szám

Negyvenegyedik évfolyam. 31. szám. Pápa, 1930 augusztus 3.

FELELŐS SZERKESZTŐ : PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. IGAZG. PÁPA, FŐ- *fc. FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOI .

ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK.

A bizonyosság értelme a tudományban és a vallásban.

(Dr. H. Bavinck, volt holland professzor De Zekerheid des geloofs c. munkájának II. fejezete.)

Hollandból fordította : Szabó Dezső. (II.)

A különböző tudományok közül a theológia foglalkozik nagyon komolyan az emberi élet említett misztériumával. Ennek a dicső feladata az, hogy utat mutasson ne csak az életre, hanem az élet utánra is, hogy a szerencse változásai közben és a halál óráján bizonyosakká tegyen azokról a dolgokról, amelyek nem változnak. Ügy meg kell nyugtatnia, mintha Isten karjaiban nyugodnánk. Minden theológiának be kell bizonyítania jogosultságát és igazságát, a tudományok területén is, de még inkább az élet ijesztővalóságai között: a beteg- és haláloságy mellett, nyomorban és fájdalomban, szükségben és halálban, bűnnel terhelt lelkiismeret előtt, a kiengesztelődésért és békéért szomjuhozó szív előtt. Hogyha ezekben az esetekben a theológia tehetetlenül és vigasz nyújtása nélkül áll meg, akkor annak a helynek, amelyet a tudományok között elfoglal, nincs semmi értéke.

Igaz ugyan, hogy a tudománytól nem várhatunk elsősorban vigasztaló igazságokat. Nem követelhetjük a természet- és történettudóstól, hogy kutatása eredményeiben olyan eszméket és képeket gyűjtsön össze, melyek minket felüdítenek és nekünk kedvesek, hasznosak. Az igazság ugyanis, eltekintve minden gyakorlati hasznától, végeredményében mégis csak független érték. Az igazság örök érvényesség, mely szabaddá tesz és mindenkor királyi uralkodást biztosít afelett, amit fényével besugároz.

A theológia is, mint tudomány, alá van vetve e szabályoknak. Nem szabad igazság gyanánt hirdetnie azt, ami nem felel meg az igazság követelményeinek, ha mégannyira alkalmas is a vigasztalásra. Azonban van a theológiának gyakorlati oldala is, amely nagyon hasonlít az orvosi tudományhoz. Kétségtelen, hogy nagyon fontos az orvos elméleti ismerete, de az orvosnak és tudományának értéke végül mégis csak abban tűnik ki, hogy megszabadít bennünket a testi betegségtől. Ép így kell a theológiának megtalálnia a lélek betegségéhez az orvosságot. Meg kell mondania, hogyan és milyen úton szabar dúlhatunk meg bűneinktől, hogyan engesztelhetjük ki Istent, türelmet és reményt kell adnia az élet szenvedései között és még a halál tekintete előtt is tudjon örömöt nyújtani. Az a theológia, mely ezzel nem törődik, hanem idejét és erejét kizárólag a kritikai és történelmi kutatásokra fordítja, az nem érdemli meg a theológia nevet. És az a theológus is, aki tudományának minden kérdésében járatos, de a beteg- és haláloságynál tehetetlenül áll meg és nem ismer feleletet a szegény elvesző, bűnös sziv kérdésére, annak a neve és tisztsége is értéktelen.

Pierson professzor beszélte tanuló korával kapcsolatban, hogy bár mindenféle tudományos kérdéssel megismertették, de soha nem kapott feleletet arra a kérdésre, hogy melyik út vezet az ég felé? Pedig mégis csak ettől a felelettől függ a theológia és egyház létjogosultsága. Ezután lehet csak szó prédikációról és a hivek látogatásáról. A modern theológia — melynek érdemét nem ismerjük félre — híveinek tudományos képzettségében nagyon erős, de a gyakorlatban erőtlennek látszik: hátramaradt a prédikációban és a hivek látogatásában, nem tud semmiféle vigasztalást nyújtani sem életben, sem halálban. Nem az iskola, hanem a templom, nem a tanári kathedra, hanem a szószék, nem a polemika, hanem a betegágy és ravatal derítette ki a szegénységét. A történelem és tapasztalás azt bizonyítja, hogy a theológiától és a prédikációtól mindenek azt várják, hogy hitbizonyosságot szolgáltasson. Mert egyébként a beteg ember szívesebben elmegy a kuruzslóhoz, mintsem hosszú tanácsokat kapjon a hivatalos tekintélyű tudománynál, amelyik ugyan sokat és bőven beszél a betegségről, de a meggyógyítására nem tud orvosságot adni.

De végül is mit értünk hitbizonyosság alatt, amely a theológiában oly nagy szerepet játszik? A hitbizonyosság más, mint az igazság, habár szoros kapcsolatban áll vele. Az igazság: a gondolat és a valóság megegyezése és így tudatunk tartalmának az ismeretünk tárgyához való viszonyát fejezi ki. A bizonyosság azonban nem viszony, hanem a megismerő alanynak milyensége, tulajdonsága, állapota. Egy vagy más állítással, kijelentéssel szemben lelkünk különböző állapotba kerülhet. Állhat vele szemben a teljes közömbösség állapotában, amikor egyáltalán nincs róla ismerete. Azután kételkcdhetik is, amikor mérlegelés közben nem tud elhatározásra jutni igazsága, vagy hamissága felett. Elfogadhat vele szemben vélekedő, gyanító, bizó álláspontot is, amikor bármely okból az egyik részre inkább hajlik, mint a másikra. Végre lehet a teljes bizonyosság állapotában is. A bizonyosság: a léleknek az ismeret tárgyában való tökéletes megriyugvása.

Nevezetes, hogy minden lelki tehetségünk abban nyugszik meg, amire természete szerint is törekszik. Akaratunk egyedül a jóban nyugszik meg teljesen, művészi érzékünk a szépben. Ép úgy értelmünk, szellemünk egyedül az igazságban jut megnyugvásra; vagyis mélyebben megfontolva, egyedül Istenben, aki maga az igazság. Ezért a tévedés és a hazugság egyenesen harcban áll szellemiségünk eredeti természetével, úgy hogy még elesett állapotunkban is csak az igazság látszata mellett tűri a hazugságot. Szellemi életünknek egyedül az igazság felel meg és tesz ele-