Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-31 / 13. szám
4. Sőt jött az ítélet szava, Hogy vagy a halálnak fia, A tövis koronával S a megátkozott fával; Amelyet válladra tőnek, A feszítők előjőnek, Vernek és csúfolnak egyre, Míg kivezetnek a hegyre. 5. Itt tested dárdával szúrva, Kezed, lábad szeggel fúrva, Végig a magas kereszt Oldalam vért ereszt; Míglen lehajtván fejedet, Atyádnak ajánlt lelkedet Kiadod leírhatatlan Kínok között, óh, ártatlan! 6. Már ezt a nap sem állhatja, Megsötétül ábrázatja; Hát én rád hogy nézhetek? Óh, Megváltóm, reszketek; Mert a világ bűne terhét, Melyet most a bíró rád vét, Sokkal neveltem éltemben: Te szenvedsz az én képemben. 7. Uram, e szent vért tekintsd meg; Lelkem ezáltal tisztítsd meg; Ne legyek én átkozott, Ha kezesem áldozott; Én ez oltárt megölelem, Ha szorongat a félelem: Biztatásomat halálom Óráján ebben találom. Húsvéti imádság. Dicsőség neked örökkön örökké élő, felséges Isten, édes Atyám a Jézus Krisztus által, hogy megszégyenítetted a hitetlenséget, amikor feltámasztottad a te szent fiadat, az én lelkem imádott Megváltóját, a Jézus Krisztust. Dicsőség néked, hogy engem bizonyossá tettél az evangyéliom örök igazságai felől és megerősítettél bűneim bocsánatában és az örök élet hitében. Érzem nagyon jól és fájdalmasan, hogy méltatlan vagyok erre a te nagy ajándékodra, a Krisztus érdemére és kegyelmedre. Megvallom előtted, hogy sokszor megtántorodtarn és elfordultam az igaz beszédektől. Fájdalmasan szánom, bánom minden lépésemet, mit üres beszédek után tettem meg, mert üres lett, mindig üresebb lett a szivem, valahányszor egy lépést tettem előre. Kérve kérlek jó Atyám, légy hozzám irgalmas és kegyelmes a Jézus Krisztus érdeméért, bocsásd meg az én vétkeimet és hallgasd meg kérésemet, amidőn azért esedezem hozzád, hogy támassz fel engem új életre és az én örökké élő Megváltóm ereje legyen sokszor gyenge és sokszor csüggedő lelkem kútfeje. Halálon diadalmaskodó, megváltó Krisztusom fogd meg kezemet, hogy a mai áldott találkozás után ne szakadhassak el tőled, hadd mehessek veled örömön, bánaton keresztül. Ha örül a szivem,, szenteld meg érzéseimet és ha sír a lelkem, te töröld le könnyeimet, ha von magához a világ és csábítanak üres beszédek, ölelj meg engem örökkön örökké élő édes Krisztusom, hogy ne szakíthasson el tőled se ember, se hatalmasság, se élet, se halál, hanem tied legyek mind életemben, mind halálomban és az örökkévalóságban is. Ámen. Húsvéti ének. Új énekeskönyvben: 52. — Dallama: XXXV. zsoltár: Perelj Uram perlőimmel 1. Jézus, ki a sírban valál, Már nem rettegünk miatta, Általad meghalt a halál, Mert Jézus meghódoltatta Az élet pedig feltámadott, Ama félelmek királyát, Mert szent tested meg nem rothadott; Megnyitván sírjának száját. Él a Jézus, a mi fejünk! _ ... , , , , Keresztyének, énekeljünk, 3. Nincs mar szivem felelmere Ülvén husvét ünnepeket, Néz;ni sirom fenekére; Új győzedelmi érneket I j/jül *atom Je;fus példájából: Mi lehet a holtak porából; 2. Hol van koporsó hatalmad ? Szűnjetek meg kétségeim, Elveszett nyert diadalmad; Változzatok félelmeim Hová lön, óh, halál a fúlánk, Reménységgé s örömökké, Melyet fensz már régóta reánk?! Mert nem alszom el örökké.
