Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1929-03-31 / 13. szám

3

De mi, akik hiszünk a Jézus Krisztusban és megtapasztaltuk, hogy Jézus nélkül olyan az élet, mint behantolt sírokkal megtelt temető, hol a fájdalomban megtört szív nehezen vánszorog egyik sirdombtól a másikig, Jézussal olyan az élet, mint a kert, melyben angyalok járnak, vigasztalva a sírokat, bátorítva a csüggedőket, és életet hirdetve a bűn és halál miatt kesergőknek: a keresztyén öntudat és hit bizonyosságával énekeljük:

Nincs már szivem félelmére Nézni sirom fenekére,

Mert látom Jézus példájából Mi lehet a holtak porából;

Szűnjetek meg kétségeim,

Változzatok félelmeim,

Reménységgé s örömökké,

Mert nem alszom el örökké. q ^

Nagypénteki imádság.

Mélységes fájdalom tölti el szivemet ezen a napon, Isten, édes Atyám. Remegő lélekkel állok a kereszt alatt, melyen az én megváltó Jézusom én érettem is kiszenvedett. Lelkembe hull áldott vérének egy kövér cseppje s úgy érzem, hogy ez a vércsepp éget és vádol, mert hiába teszek fogadásokat, hogy bűnt nem cselekszem, hogy szentül és feddhetetlenül élek, nincsen bennem erő fogadásaim és te néked tett Ígéreteim megtartására. De fel is melegíti szivemet a Jézus vére, új hitet és új reménységet ad nekem, hogy Te, könyörülő Atyám és Istenem nem nézed az én gyarlóságaimat és vétkeim sokaságát, a Jézus Krisztus váltsághaláláért, áldott szent vérének el-, kifolyásáért megkegyelmezel megtérő szegény bűnös gyermekednek. Hozzád hajt a Jézus vére bűnbánatra és hálaadásra.

Jó Atyám, Nagy Isten! Méltatlan bűnös gyermeked kiált hozzád: bocsásd meg az én bűneimet, vigasztald meg szívemet, búbamerült lelkemet, ne hányd szemeimre én sok vétkemet és cselekedeteimet. Biztass meg, hogy a töredelmes szívet és az alázatos lelket kedveled és megbocsátasz a megtérő tékozló fiúnak. Lelkem a Te szavadtól, mint harmattól a hervadt virág, éled.

S amidőn hálám száll hozzád, esengve kérlek: erősíts meg engem. Óh adj erőt, hogy míg élek, egyedül csak Neked éljek s megőrizve a jövőben lelkemet a bűnöktől, e múlandó élet után bemehessek a mennyei örök dicsőségbe és részese lehessek annak a boldogságnak, mit Krisztus szerzett drága vérén mindazoknak, akik magukat meggyőzve, a Te akaratodat követik és utaidon járnak.

Hallgass meg engem jó Atyám a Jézus Krisztus által. Ámen.

Nagypénteki ének.

Új énekeskönyvben: 46. — Dallama: CII. zsoltár. Hallgasd meg Uram...

1. Buzdítsd fel, Uram, lelkemet, Hogy dicső fejedelmemet,

Kit, míg a mérték bételt,

Sok szenvedés felszentelt, Kísérjem a Golgotára,

Hol igazságod oltára:

De a körül kegyelmednek Jó illatjai terjednek. 2

2. Te! kit az égből lehallott Szó Isten Fiának vallott; Melyet megerősítél,

Mikor csodákat tettél;

Rád nem jöhetett a vádban, Hogy álnokság volna szádban; Nem vala több célod ennél, Hogy széjjel járván, jót tennél.

3. Mégis, mint egy nyilvánlévő Hitető, vagy gonosztévő, Halálra keresletei,

Törvénybe idéztetel;

Ellened az ütött pártot,

Ki veled egy tálba mártott; Árát felvette vérednek,

Már utánad leselkednek.