Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1929-03-31 / 13. szám

52. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1929

dalmi jegyzőkönyv vétetett fel a következő tételekkel:

1. Természetbeni járandóságok 692.84 K.

2. Munkaváltság készpénzben 156.00 K.

3. Be nem számítható járandóságok 1019.16 K.

E javadalmi jegyzőkönyv beterjesztése után a V. K. M. úr a kántortanító helyi javadalmát 34 értékegységet képviselő természetbeni-, és a mindenkori tanítói kezdő fizetés 27o/0-ának megfelelő készpénzjárandóságban szabtá meg 76.249/1927 VIII/b. ü. o. szám alatt. A 34 értékegység szám a javadalmi jegyzőkönyv 692.84 K = 942.26 P föld- és természetbeni járandósága értékének megfelel. Az évi 156 K =

212.16 P készpénz azonban o/o-számokban kifejezve alig több valamivel 14-nél. Az egyházközség eszerint évi 192.84 P-vel tartoznék többet fizetni a kántortanítónak, mint amennyire a díjlevélben magát elkötelezte s mint amennyire a helyi fizetést a javadalmi jegyzőkönyv értékelte. Ez eljárás indoka pedig Veszprémvármegye közig, bizottságának 1735 kb./l 927. számú átirata szerint az, hogy a o/o-os (27) készpénzjárandóság leszállításához az egyházközség vagyoni és a hívek anyagi helyzetére való tekintettel a V. K. M. úr nem járulhatott hozzá. A4 égj egy zen dő pedig, hogy

212.16 P tulajdonképen nem is készpénz, hanem a bármikor természetben is teljesíthető közmunka javadalmi jegyzőkönyvi ellenértéke, tehát ezt nem o/0) hanem értékegység számban kellett volna kifejezni.

E határozat ellen a balatonfőkajári legyházközség a m. kir. közigazgatási bírósághoz fordult jogorvoslatért, de a felebbezés hatáskör hiányában visszautasíttatott.

Kétséget sem szenved, hogy a V. K. M. úr ez esetben egy református felekezeti tanító egyházhatóságilag megalkotott s jogerős díjlevelét hatályon kívül helyezte, azt önkényesen módosította s az iskolafenntartó egyházközségre egyházalkotmányunk mellőzésével olyan újabb terhet rótt, mely nemcsak református egyházi törvényeink, hanem a vonatkozó s előbb részletesen ismertetett állami iskolai törvények szerint is minden jogalapot nélkülöz.

Ez a. praecedens amellett, hogy egyházalkotmányunk szembetűnő megsértése, másrészről következményeiben is beláthatatlan s akár a tanítói fizetéskiegészítő összes állami segély megvonásáig is elvezethet: egyházközségeink vagyoni és a hívek anyagi helyzetének esetleges sorozatos túlbecsülése következtében, — érvényben maradván természetesen az az egyházi törvényeinkben is leszögezett követelmény, hogy tanítóink fizetése az állami tanítókénál kevesebb nem lehet. Mivel ez a lehetőség egyházközségeink nagy részének vagy anyagi összeroppanását, vagy pedig az iskolafenntartástól minden áron való szabadulás törekvését vonná maga után, nem elég immár csak feljajdulnunk, tiltakoznunk, hanem meg kell ragadnunk az egyházi törvényeink által nyújtott jogos önvédelem fegyvereit is. Meg, különösen most, a nyíltan bevallott felekezeties kultúrpolitika idejében, mikor azok a bizonyos szegedi s esetleg más internátusi cellácskák állami költségen nevelik majd, először az egyik bevett hazai felekezet, azután majd a községi és állami népiskolák számára, de mindenesetre amaz egyik felekezet egyoldalú szolgálatára az olcsó tanerőket, — amikor hát az iskolákról való lemondás részünkről, igazán egyértelmű volna az öngyilkossági kísérlettel.

A következő tiszteletteljes határozati javaslatot vagyok bátor beterjeszteni a főtiszteletü egyházkerületi közgyűlés, mint a díjlevelek, tehát egyházi tisztviselői javadalmak legmagasabb, végérvényesen határozó főhatósága elé:

Az egyházkerületi közgyűlés utasítja a kebelbeli iskolafenntartó egyházközségeket, hogy tanítói díjleveleik épségben tartása felett a legéberebb figyelemmel őrködjenek s evégből:

1. haladéktalanul hasonlítsák össze a tanítói díjleveleket az azok alapján és az 1893:XXVI., 1907: XXVIL, és 1913:XVI. törvénycikkek rendelkezései szerint megszerkesztett javadalmi jegyzőkönyvekkel s ahol az egyházközségek, vagy a tanítók kárára, akár a természetbeni járandóságok túlmagas értékelése következtében, akár a díjlevélben összegszerűleg nem biztosított ajándékjellegü tételek önkényes felvétele és értékelése, vagy a díjlevélben nem található készpénzjárandóságok beszámítása által a tanítói díjlevelek és javadalmi jegyzőkönyvek között eltérés mutatkozik, hivatkozással az 53.530/1926 Vili/b. ü. o. sz. alatti V. K. M. rendeletre, kérjék szolgálati utón a miniszter úrtól a teljes és szigorú pontossággal való egyezés céljából a díjlevelek és javadalmi jegyzőkönyvek újabb elbírálás alá vételét.

2. Készítsenek új díjleveleket azon készfizetéses tanítói állások számára, melyeknek helyi javadalma o/o-számokban van kifejezve a 136.000/1923, 73.000/ 1924 és 25.000/1926. számú V .K. M. rendeletek alapján. A javadalom a díjlevélben számszerinti összegben veendő fel. Egy <y0 évi 15 P helyi javadalmat jelent. Ahol az iskolafenntartó egyházközség terhére °/o-számokban megállapított helyi javadalom összege a tanítói állás megszervezésekor a kultuszkormánnyal kötött egyezség szerinti régi osztálytanítói díjlevélben az egyházközség által elkötelezett összeget szembetűnően meghaladja, vagy az egyházközség és a hívek valódi anyagi helyzeténél és teherbiróképességénél aránytalanul magasabb, ugyancsak szolgálati utón haladéktalanul terjesszék fel teljesen felszerelt és kellőképen megindokolt kérvényüket a V. K. M. úrhoz e o/o-számok, illetve az ezek által kifejezett helyi készpénzjavadalom megfelelő leszállításáért. Ilv esetekben az új díjlevél kiállítása a kérvény sorsának eldőltéig elhalasztandó.

3. Semmiféle tanítói díjlevélben a különben is folyton változó tanítói fizetéskiegészítő állami segélyt az iskolafenntartó egyházközség terhére biztosítani nem szabad.

4. Az iskolafenntartó egyházközség csak a tanítói díjlevélben elkötelezett s a javadalmi jegyzőkönyvvel is teljesen megegyező fizetést szolgáltatja ki tanítójának, vagy tanítóinak. A készpénzjavadalmat természetesen készpénzben és pedig az 1907: XXVII. t.-c. rendelkezései szerint. A természetbeni járandóságokat és szolgálmányokat első sorban természetben, — azután készpénzben is, de csak a javadalmi jegyzőkönyvben megállapított ellenérték szerint, mely ellenérték, vagy -e helyett a természetbeni járandóságoknak az érdekelt tanítókkal egyetértésben megállapított piaci ára az évi költségvetés »szükséglet« rovatában mindig felveendő. Az egyes V. K. M.-i leiratokban foglalt értékegység, — és o/o-számok tulajdonképen csak a tanítói helyi javadalmat s az ennek alapján szükséges fizetéskiegészítő állami segélyt megállapító számtani művelet eredményei lévén, a. helyi javadalmak kiszolgáltatásánál az egyházközségek által alapul, vagy mértékül nem vehetők. P. o.: a földhaszon és természetbeni járandóságok helyett egy tanító sem kötelezhető ezek értékegység számban kifejezett pénzértékének elfogadására, de másrészről a tanító sem