Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-22 / 51. szám
244. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1929. tomás olyan lesz, mint a csontjaiba rekesztett tűz, éget, izgat, álmot űz, ébrenlétet zavar. Nem lehet neki ellenállani. Meg kell valósítani. Követeli a szíve, amelyben együtt lobiig magyar fajának és Krisztusnak szeretete. De nagy akadályok állnak útjában. Nincsenek munkatársak, neki magának is fogyatékos a héber nyelvismerete, még ha egészen tisztában van is az Újszövetség nyelvével. És fogyatkozásai tudatában odasiet a forráshoz, hiszen Isten ereje minden feladat végzésére elégséges. Egyházmegyéje minden templomában felhangzik esperesi intézkedéséből az Istenhez kiáltás, hogy segítse meg őt munkájában s a buzgó imádság nem- tért vissza üresen. Akad munkatárs is Pelei János gönci rektor személyében, akivel folytatott tanácskozásait lesi-várja egy 14 éves diák, akinek szivébe is átröppen néhány szikra a nagy istenes férfiúból, hogy majdan ő is egész életét az Úr oltárára tegye le áldozatul. Ott sürög-forog és figyel az Úrnak ez a másik kiszemeltje, Szenczi Molnár Albert, most ugyan még csak a láb szerepe jut neki, amint viszi-hozza a kéziratokat s a kinyomatott íveket a Gönc-Vizsoly közötti országúton, de ott lobog már a láng az ifjúi szívben is, az Úr háza szerelmének szent lángja. Csendben, zajtalanul készítgeti Isten a jövendőt. És ezelőtt 340 esztendővel, az 1589. esztendő végén megjelent a magyar írás. Károli Gáspár a hanyatló életnap meggyarapodott fényét, pályájának koronáját köszönthette a magyar Bibliában, de arról, ami ennek nyomán keletkezett a magyar földön, vajmi kevés sejtelme lehetett Mert a magyar múltat a magyar Biblia nélkül nem tudjuk elképzelni. Pedig könnyebben meg lehetne érteni nemzeti életünket a Biblia hatásának kikapcsolásával, mint arról beszámolni, hogy minő áldások fakadtak a nyomában. Egészen bizonyos, hogy Erdély aranykorának elővarázsolói, a nagy kálvinista fejedelmek ott nőttek nagyra a magyar Biblia emlőjén. Csak Bethlen Gábor alakjára vessünk egy pillantást. Ősszel ünnepelte minden igaz magyar a nagy fejedelem emlékét, halálának 300-ik évfordulóján. Immár a tizedik emberöltő zarándokolt el dicső alakjához, hogy tüzet fogjon páratlanul igaz magyar leikéből és tanuljon tőle tettekben és áldozatokban meg- Micsőülő fajszeretetet. Nem féltjük nemes emlékét semmiféle tendenciózus történetgyártástól, kiállotta az már a tűzpróbát jobban mint történelmünknek akármelyik más hőse. Keressük fel csak akár a fejedelmi palotában, akár harctéri sátorában a maga csendes órái alatt: ott van kezében a Károli-biblia s abból szívja leikébe mindazt az erőt, amire naponként oly bőséges mértékben van szüksége. Hogy olyan gondosan ad számot magának a. bibliaolvasásról, ebből csupán az tűnik elő, hogy életrendjéhez tartozott az írás; úgy vette belőle a maga napi parancsait, mint ahogy osztogatta azokat katonáinak és alattvalóinak. Tanult engedelmeskedni, hogy tudjon parancsolni. így volt az Isten embere s nemzetének egy boldog jövő felé mindenkorra szóló útmutatója. íme a gönci pap által elültetett mustármag termő fává erősödve a nagy fejedelemben. Alig bizonyít valami meggyőzőbb módon a magyar írás ható erejéről, mint a tiszta evangyéliom ellenségei. Amikor megerősödött a reformációhoz való hűség, akkor ráeszméltek, hogy erőforrásunk a magyar Ige s ennek üzentek hadat. Üldözött lett 150 esztendőnél hosszabb ideig a magyarok között a magyar evangyéliom. Bizony nem sejthette az az »istenes vén ember«, hogy a vizsolyi nyomda betűi hadsereggel felérő hatalommá sorakozhattak az ő fordítói szelleme intésére, hogy bástya lesz majd abból, amelyet le nem dönthet semmi ellenséges erő. Ám igazi hatalommá akkor kezdett nőni a magyar írás is, amikor megnövelte ezt a sereget a Brit- és Külföldi Bibliatársaság. Erről is hálával emlékezünk meg a nevezett társaság alapításának 125-ik évfordulóján. Meghatva olvassuk ennek a 125 esztendőnek történetét, azt az áldozatkészséget, amellyel a milliomosok sorában ott látjuk forgolódni az oltár körül egy indiai árvaháznak növendékeit, akiknek csupán egyszer jut hús hetenként s ők erről is lemondanak, hogy annak árát a bibliaterjesztő társulat kaphassa meg; aztán azt a mozdonyvezetőférje után özvegyen maradt szegény nőt, aki 50 esztendőn át adakozott nyomorúságos filléreiből a bibliaterjesztésre, így vált lehetővéj hogy az utolsó 25 év alatt évenként átlag kilencmillió P-t fordíthatott a Brit- és Külföldi Bibliatársulat az immár 708 nyelven nyomatott Biblia terjesztésére s magát Csonkamagyorországot az elmúlt évben 87.776 pengő értékben részeltethette a Károli-bibliák révén. De nem csekély módon hat közre e bibliák szives fogadtatásánál az, hogy a mai nyelven szólhat az írás a magyar nemzethez. Ez pedig bizonyos mértékben annak a nagy református író-püspöknek, Szász Károtynak az érdeme, akinek születése századik évfordulóját ünnepeltük ez évben. Károli Gáspár háromszáz esztendővel született előbb mint Szász Károly, de ihlete átszállóit késői paputódjára is. Bibliaszeretet állította oda a revideáló bizottságba mint annak szervezőit s az ő vezetése alatt ment végbe a magyar Bibliának az a revideálása, amelynek gyümölcseként 1898 óta van kezünkben isten igéje mai irodalmi nyelvünkön. Milyen boldogság, hogy ma már nem kell fennakadnunk egy-egy érthetetlen, nehéz szövegezésű mondaton biblia-olvasás közben, hanem folyhat az könnyedén és gyönyörködhetünk azokban a költői szépségekben is, amelyek olyan színessé teszik az Ó- szövetség költészeti és prófétai könyveit. Csak az tudja igazán értékelni Bibliánk mai stílusát, aki a régi nehéz köntösben is szerette a könyvek könyvét. De hogy ez az átalakítás mennyi gondba került, mennyi aggodalmaskodás előzte meg egy-egy mondatnak mai formába öntését: azt csak a revideáló bizottság tagjai tudnák megmondani; akik azonban már néma ajkkal pihennek az anyaföldben. Ők beszéltek nem egyszer csodálkozva bizalmas körökben arról, hogy a lelke ennek a súlyos tisztet teljesítő bizottságnak az elnök Szász Károly volt. Nem mondanánk túlságosan nagy dicséretet róla, ha őt Károli Gáspár redivivusnak neveznénk. Az az 1829-ik év tehát, mely Szász Károlyt adta a magyar nemzetnek, a magyar Bibliára nézve is áldásthozó volt. íme így jubilálhatjuk mi, amióta csak bírjuk Isten kegyelméből, a teljes magyar Szentirást. Haromszáznegyven esztendős diadalmenet ez, amelynek kísérete folyton szaporodik, nyomában annyi remény és vigasztalás fakad. Múltunk dicsőségéből kivette a maga részét mint annak mozgató lelke, együtt hanyatlott sorsa egyházunk és nemzetünk aláhanyatlásával. Szorítsuk hát tovább is szivünkre öreg és mégis örök-ifjú magyar Bibliánkat. Akarsz-e többre bízatni, magyar református egyház? Szeresd Bibliádat, légy hű hozzá mind halálig, amint voltak őseid és megtartatok Ezt prédikálja neked ez az eltűnő jubileumi esztendő. Rácz Kálmán.
