Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-15 / 50. szám
Negyvenedik évfolyam. 50. szám. Pápa, 1929 december 15. FELELŐS SZERKESZTŐ: PONORÁCZ JÓZSEF THEOL IGAZG. PÁPA, FŐFÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL, ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. Kálvineumi védőszövetség. Negyedszázada lesz rövid idő múlva, hogy az ORLE, vezetőségével élén, megalkotta a hajdúböszörményi fiu-kálvineumot, amelyet követett a nyíregyházai testvér leány-kálvineum, hogy a fiú- és leánylelkészárvák egyaránt otthont s védelmet találjanak. E két intézmény igen szép mentőhivatást teljesített eddigi idő alatt, amikor 566 lelkészárva, 460 lelkész- és 200 tanító- és tanár-gyermeket nevelt fel és bocsátott ki 15 év alatt, akik közül hány lelkész-árva veszett volna el a Kálvineum nélkül. Ebben a nagy, mentő munkában nemcsak az árvák, de az egész magyar református lelkészi kar örök hálájára méltó az a két férfiú, akinek a nevével áll szoros kapcsolatban a Kálvineumok intézménye. Baltazár Dezső és Kiss Ferenc Írták be nevüket az árvák szivébe és a magyar karitatív szolgálat történetébe kitörölhetetlenül. Ennek a két intézrhénynek sorsa, jövendője az ő munkájuk és előrelátó bölcseségük által megalapozva és biztosítva van annyira, hogy emberi számítás szerint anyagi zavarok, pénzügyi bajok működését meg nem ingathatják. A két intézmény azonban csak a közép-, illetve polgári iskola elvégzéséig segíthette s nevelhette az árvákat. A gondoskodó szeretet azonban nem állhatott meg a félúton, érezte, hogy további kötelessége van az árvákkal s azokat továbbra is gondozni és kenyérkereső pályára képesítésükig gyámolítani kötelessége. Ez a szeretet és a közszükséglet hozta létre Budapesten a főiskolás internátus és egyelőre Nyíregyházán a tanítónőképző intézményét. Mind a kettő megkezdette már a múlt évben áldásos munkáját. Azonban mig a két idősebb testvér szerencsésebb időben és jobb viszonyok között született, nevelkedett és megerősödött, addig a két újszülött testvér nagyon mostoha körülmények közé került. Az általános rossz, gazdasági viszonyok, a pénzügyi kormány szükkeblüsége, a lelkészek és hívek részéről az áldozatkészség megcsappanása folytán e két új intézmény fennmaradása, élete válságosra fordult, úgyannyira, hogy »az árvák atyjá«-nak, Kiss Ferenc kálvineumi ig.-tanács elnökének őszintén feltárt helyzetjelentése szerint -ezt a két intézményt csak a lelkészi kar szolidaritása és ezzel kapcsolatosan a hívek áldozatkészségének újabb megnyilvánulása mentheti meg. Ha tehát azt akarjuk, hogy ez a két nemes célt szolgáló újabb hajtása a Kálvineumnak éljen és virágozzék és a fiú-lelkészárváknak a budapesti egyetem- és főiskolákkal kapcsolatosan otthona, a leányárváknak pedig Kisújszálláson felállítandó tanítónőképzőben kenyérkereső pályára képesítő iskolája legyen, nem szabad figyelmen kívül hagyni a felettük meghúzott vészharang kongását, hanem meg kell szívlelni Kiss Ferenc kiáltását és minden lelkipásztortestvérünk a maga őrhelyén tegye meg kötelességét a Kálvineummal és az árvákkal szemben. Igyekezzék minden alkalmat felhasználni az áldozatkészség felkeltésére és ezen a ponton tehetségének megfeszítésével is maga járjon elő jó példával, mert ezeknek az intézményeknek a fenntartása elsősorban a lelkészi kar becsületbeli kötelessége és érdeke. Hálátlanság és gyávaság volna cserben hagyni azt a férfiút, aki a Kálvineum oltárára tette fel életét égő áldozatul. A két új kálvineumi intézet fennmaradásának biztosítását van hivatva megteremteni a Kálvineum Védőszövetség, amelybe tagokat gyűjteni, azt propagálni egy diakónus fog megjelenni dr. Kiss Ferenc kálvineumi elnök eszméje és az igazgató-tanács határozata folytán a közelnapokban a lelkészek és híveknél, hogy évi 1 (egy) pengős tagsági díj mellett gyűjtsön tagokat és ezzel vesse meg fundamentumát ezen intézményeknek, hogy azok minden idegen segtíség nélkül is megállhassanak és a két idősebb testvérrel együtt megizmosodva fejlődhessenek mindnyájunk örömére, árváink megmentésére és Isten örök dicsőségére. Lelkésztestvéreim, fogadjuk a mentő szeretet nevében megjelenő diakónust jó szívvel, egyengessük az ő útját, támogassuk munkáját, hogy minél eredményesebb és áldottabb legyen. Kálóz. Vargha Kálmán lelkész, Kálvineum ig. tan. tag. Hitoktatásunk rendezése az elemi iskolában. Egyházmegyénk tanügyi bizottságának ügybuzgő elnöke, aki egyszemélyben dunántúli kerületünk népiskolai ügyeinek is munkás előadója, a napokban küldötte meg az iskolakörzeti felügyelőségekhez a következő tartalmú felhívását: Az egyházkerületi közgyűlés folyó évi 229. sz. határozatnak megküldése kapcsán felkérem Nagytiszteletüségedet, hogy a kerületi határozat értelmében szíveskedjék hozzám javaslatot küldeni. A javaslatnak nem szükséges a részletekre kitérnie. Elég, ha a VII. és VIII. osztályok hittananyagát egy-két tömör mondattal legfőbb kereteiben megjelöli és röviden jelzi, hogy a VII. és VIII. osztályos anyag felvételével az alsóbb osztályok anyagában mily változtatások kívánatosak. Igénytelen véleményemet a nagyfontosságu kérdéssel kapcsolatban hivatalos lapunkban is legyen szabad jeleznem. Nem a csalhatatlanság igényével óhajtom egyéni felfogásomat közölni. Hanem azért, mert elemi iskolai vallásos nevelésünkről, alapvető és hitoktatásunk egész rendszerét érintő oly kérdésről van szó, amelynek bölcs rendezésétől függ refor
