Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1929-09-29 / 39. szám
190. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1929. talos tagjának is kötelessége közreműködni arra, hogy a szegényebb néposztályok valldserkölcsi érzése fokoztassék és egyúttal helyzetük gazdaságilag és a művelődés terén is javíttassék. Ezek a feladatok megvoltak már évszázadok előtt, de a világháború óta különösen megsokasodtak. Igaz ugyan, hogy ez idő szerint nem tudunk megszüntetni minden nyomort, s nem áll módunkban orvosolni az összes társadalmi bajokat és betegségeket, de a társadalmi aetiologia segítségével kötelességünk kutatni ennek a nyomornak, ezeknek a bajoknak és a bűnnek végső okait és tényezőit. Nagy mulasztás volna néma és tétlen lemondással belenyugodni azokba, mint valami megváltozhatatlanba; kötelességünk küzdeni ellenük teljes erővel, s a rendelkezésünkre álló minden eszközzel. III. Ennek a társadalmi munkaprogrammnak csak nagy körvonalait vázolhatom, s egyes részleteit emelhetem ki. Nemcsak, sőt sokszor nem is első sorban anyagi segítségről van szó. Több irányban a tanácsadás vagy a gondozásbavétel kötelessége vár ránk. A nemzeti becsület követeli első sorban] azt, hogy egyház, állam és társadalom vállvetve igyekezzenek gondoskodni a háború áldozatairól. Hadiárvák, özvegyek és a rokkantak támogatása terén még évek hosszú során át sok a tennivalónk. Egyházkerületünk Isten segítségével 1915 óta Dunaalmáson hadi-árvaházat tartott fenn, amelynek igazgatását Nagy Kornél ottani lelkész úr szeretettel és buzgalommal végzi; vezetése körül pedig elsősorban t. barátom, Lázár Andor kerületi ügyész úr szerzett nagy érdemeket. Egy másik tennivaló: a munkásosztály gyermekei, valamint a gyárvárosokban, vagy a tanyákról a falvakba iskolába jövő gyermekek számára napközi otthonok létesítése. Már felmerült az az indítvány, hogy a Kerkapoly- Bodor-alapítvány jövedelméből Egyházkerületünk székhelyén ilyen napközi otthon állíttassék fel. Mások emellett a szegényebb betegeskedő, különösen tüdőbajra hajlamos gyermekek részére a Dunántúl kincse, a Balaton partján üdülő-telep létesítését tartanák még sürgősebbnek. A közelmúltban is meggyőződtem arról, hogy a szegényügy terén és pedig nem az anyagi segély előteremtése, hanem a segélyre érdemesek összeírása és a segély kiosztása körül egyházunkra mennyi feladat vár. Sok a tennivaló azok érdekében is, akik az elszakított területekről menekültek hozzánk, vagy testi fogyatkozásban szenvednek, vagy munkaképtelenek. Ebben a munkában rászorulunk minden jóakaratú és értelmes egyháztag segítségére; később törekedni kell a képzett diakonisszák számának szaporítására és ha majd a nagy alapítvány jövedelme anyagi erőnket fokozza, megfelelő intézmények létesítésére is. IV. Egyetemes Konventünk ennek a munkának irányítására egy albizottságot küldött ki, amelynek elnökét és előadóját Egyházkerületünk tagjai közül választotta. Teljesen átérezzük a feladat nagyságának s a reánk váró óriási felelősségnek súlyát és fohászkodunk: Isten adjon erre a munkára is erőt, előmenetelt és sikert. Ennek reményére biztató jel, kedvező bizonyságtétel az a két évforduló, amelyeket őszinte meghatottsággal lelkünk mélyén csendben, áhítatos hálával ünnepeltünk. Az a felemelő, biztató tény, hogy a kegyelmes Úr Isten egyházunknak segítségére küldte a nagy fejedelmet : Bethlen Gábort és a fáradhatatlan bibliafordítót : Károli Gáspárt, akinek kedves ódon zamatu kötete négy évszázadon át a nemzedékek hosszú sorának volt mindennapi olvasmánya, nekem is naponként vigaszom és lelki erősítőm, bizonyság arra: a Mindenható évszázadok előtt is gondot viselt elődeinkről és a jövő megpróbáltatásai között is védelmezni fogja egyházunkat és hazánkat. Az Ő kegyelmes oltalmába ajánlva Egyházkerületünket, az Ő segedelmében bízva, ezt a közgyűlést Isten nevében megnyitom! Püspöki egyházlátogatás a tatai egyházmegyében. Május 10-én délután magyar ruhás leányok, tűzoltók és lovasbandérium kisérte ki harangzúgás közben Püspök urat Héregből. Tarján határában lovasbandérium várta a főpásztort, Kun Gábor vezetésével. A község szélén diszkapu alatt fúvós zenekar fogadta. A képviselőtestület nevében Nagy Mátyás h. jegyző, Tarján község leányai nevében Klein Mariska mondott beszédet, az utóbbi szép csokrot nyújtva át. A házak mind fellobogózva neinzetiszin zászlókkal. Lassan indult meg a menet, melyet a 15 tagú bandérium nyitott meg, majd jöttek a leventék, a tűzoltók, a csendőrosztag és a menetet a fúvós zenekar zárta be. Megkapó volt a nagy részben római katholikus és német származású falu ünnepi hangulata. A református papiaknál gyülekeztek a mi híveink, de rajtuk kívül ott tolongott a fél falu. Mire Püspök úr kocsijáról leszállóit, már felfejlődtek a tűzoltók és a leventék diszszázada Klein Antal nyug. állományú tiszthelyettes, leventeparancsnok vezetésével. A diszkapu alatt a presbitérium élén Besse Lajos lelkész, egyházmegyei főjegyző üdvözölte Püspök urat lelkes beszédben. A presbiterek örömükben és meghatódottságukban sírtak és könnyeztek, mig lelkészük beszélt és Püspök úr válaszolt. Áz iskolás gyermekek nemzetiszin zászlókat lengetnek kezükben. Ujszászi Mariska a református egyház női tagjai nevében csokrot nyújt át, az iskolás gyermekek szeretedét Major Ilona tolmácsolja. Virággal hintett utón vonul be Püspök úr a pompásan megépített, modern papiakra nemzetiszinü hajszalagokkal ékes leánysereg között. A papiakon Besse Lajosné fogadja Püspök urat meleg szavakkal.
