Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1929-09-22 / 38. szám

Negyvenedik évfolyam. 38. szám. Pápa, 1929 szeptember 22. FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. IGAZG. PÁPA, FŐ- A FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL, ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK A nagykárolyi Károli Gáspár ünnep. A hagyomány szerint ez évben múlt 400 eszten­deje, hogy az istenes vén ember, a teljes Biblia első magyar fordítója, Károli Gáspár megszületett. E nevezetes évfordulót nagyszabású hitépítő kon­ferencia és emlékünnepély rendezésével közösen ülte meg a királyhágómelléki és az erdélyi református egyház­­kerület. Az ünnepély jelentőségét fokozta az az örven­detes tény, hogy azon magyar református egyetemes egyházunk is képviseltette magát. A múlt tanulságait idéztük, hogy a jelen érthetőbb legyen számunkra. Prófétalel kék megragadták Károli Gáspár életének nagy üzenetét és ékesszólón tolmá­csolták a jelenlevőkön keresztül az egész magyar refor­­mátusságnak, sőt az egész magyar nemzetnek: igazán naggyá egyeseket és nepeket csak az Isten igéje tehet. Nagykárolyban bár sokszor emlegettük Károli Gáspár nevét, mégsem embert ünnepeltünk, mert amint Makkai püspök megragadó prédikációjában Esaiást idézve mondta: megszárad a fü, elhull a virág és min­den test a fűhöz hasonló, egyedül örök csak az Urnák beszéde. Egy kétségbeesett, reménytelen nemzethez szál­lott le Isten legnagyobb ajándéka, a magyar Biblia, hogy legyen ennek a nemzetnek egysége, legyen jövendője, ha engedelmes szívvel elfogadja az Isten ajándékát. Károli Gáspár munkája az Isten előtt való nagy alázatosságon nyugszik. „Sokkal könnyebb a magunk hiú gondolataival és emberi bölcseséggel tündökölni ebben a világban. Könnyebb a világban feltűnni, ha újszerű dolgokat mondunk a világnak, amit még nem mondtak neki, a mi testvérünk önmagát elnémította, nem akarta magát prédikálni, engedelmesen odaült Krisztus lábához, hogy ne halljon egyebet, csak amit Isten mond.“ Megláttuk ez ünnepen, sokkal jobban, mint eddig, hogy mit köszönhet nemzetünk az Isten igéjének. Makkai szerint ez szentelte meg az anyanyelvet. Az anyanyelv igazán szentté akkor válik, amikor Isten beszél azon a nyelven. Azóta szent a mi anyanyelvűnk, amióta a ma­gyar Szentirás által Isten örök gondolatai beleáradtak a nemzeti lélekbe. A magyar Szentirás lett hőseink vigasztalója és tanácsadója. Ez volt legjobbjaink ihletője. Ez teremtette meg a magyar családot, melynek erkölcsi keménység, becsületesség és puritánság a jellemvonásai. És a nagy áldások hálás elismerése után jött a nagy számonkérés, bűneink beismerése. Megfeledkez­tünk az Isten igéjéről és ezért szállt ránk az ítélet szörnyűsége. De azután jött a vigasztalás is: mégsem veszett el minden. Isten ad kegyelmi időt nemzetünknek, né­pünknek, hogy megtérjen és éljen. Isten igéjében mi magyarok örökre és eltéphetetlenül és Isten dicsőségére egyek vagyunk. Csakúgy csillogtak a szemek, hevesebben do­bogtak a szívek és szent fogadások szálltak az Atyá­hoz : mától fogva mindenünk lesz a Te örökkévaló igéd. Kovácsolj oda Magadhoz szent szereteted tüzével, hogy elégjen belőlünk a bűn és uralkodjék rajtunk Krisztus. Vajha az ünnep áthatná hétköznapjainkat és az imádság valóra váltaná igazságainkat. p i Püspöki egyházlátogatás a tatai egyházmegyében. Május 10-én igazi tavaszi időben indult el Püspök úr Tatabányáról Tatán keresztül Méregre. A polgári hatóság részéről dr. Mihályi Géza tb. főbíró kisérte. Gyönyörű volt a táj a Vértes erdőkoszorúzta vidékén, az utakat a főbírói figyelem egészen rendbe hozatta. Héreg határában 15 tagból álló, szépen kiöltözött, hátra­vetett panyókájú, árvalányhajas bandérium üdvözölte a Főpásztort Vörös Zsigmond és Kis István vezetésével. Á falu szélén felállított díszkapunál egyenruhás tűzoltók, 40 magyarruhás leány és nagyszámú közönség vára­kozott. Török András biró beszédet mondott, Végh Mária csokrot nyújtott át. A falu egész a templomig nemzeti szinü zászlókkal volt díszítve. A lelkészlak előtt, a presbitérium élén, Szűcs László helybeli lelkész fo­gadta meleg köszöntéssel Püspök urat, Szűcs Lacika pedig virággal kedveskedett. A templom zsúfolásig meg­telt a hívekkel. Az urasztalán szép csokor, a keresztelő medencén koszorú hirdeti az ünnepi alkalmat. A 74. dicséret 1. versének eléneklése után derekas éneknek a 74. dicséret 2., 3. versét énekeltük. Szűcs László hely­beli lelkész buzgó imádsága után a református énekkar az Égi Atyánk kezdetű darabot énekelte, Tóth Kálmán kántortanító vezetésével. Püspök úr a 23. Zsolt. 1. verse alpján prédikált arról a felséges érzésről, amely annak szívében lakozik, aki az Urban pásztorát látja és annak vezetésére bízza magát. A meggyőző erővel elmondott bizonyságtevést a gyülekezet áhitatos, feszült figyelem­mel hallgatta. Kimenőre a 192. dics. 2. versét énekel­tük. Meglepő volt az az hiedelem és fegyelem, ahogy a gyülekezet a templomból kivonult. A presbiteri gyűlés a lelkészi irodában folyt le. Lőke Károly esperes imádsága után Püspök úr sorra vette a generális vizitáció kérdéseit. Örömmel állapította meg, hogy a hitélet terén a gyülekezet életében sok az örvendetes vonás. Az istentiszteletek látogatottsága a múlthoz képest fokozatosan javult. Harmoniumbeszer­­zésre Püspök úr 100 P-t ajánlott fel a maga részéről, amit a presbitérium felállással köszönt meg. Ugyané célra Szalay Géza nyug. tanító 50 P-t ajánlott fel. Az egyházi takarékmagtár szép eredménnyel működik, ennek csak az évi jövödelmét költik el. Harangokat 1925-ben szereztek. A születések arányszáma 30%. Panaszt senki

Next

/
Oldalképek
Tartalom