Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1929-09-22 / 38. szám
186. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1929. sem terjesztett elő. A gyűlést a valamikor e községben gyermekeskedő Pongrácz József theol. tanár imádsága zárta be. A presbitérium háláját és köszönetét Szűcs László lelkész tolmácsolta. A küldöttségek során Bányász József adminisztrátor a róm. kath. hitközség, Székely Béla főjegyző a községi képviselőtestület, Tóth Kálmán a ref. elemi iskola és a Ref. Énekkar, Tóth György adóügyi jegyző az Önkéntes Tüzoltóegyesület, Boros Ferenc leventeoktató a Héregi Leventeegyesület, Szalay Géza a presbitérium nevében üdvözölte Püspök urat. Délben a szépen feldíszített tanítólakon volt ebéd, amely alatt Szűcs László lelkész, Pongrácz József theol. tanár és Bányász József r. kath. adminisztrátor mondott felköszöntőt Püspök urra, aki válaszában a háziasszonyokat éltette. Egyházi ünnepély Inotán. Nem egészen 1200 lakosú község Veszprém és Fejér vármegye szélén, ez utóbbi vármegyéhez tartozva. Lakossága mintegy felerészben református. Szép, emeletes, új községháza, villanyvilágítás az egész községben, az utcákon is. Hajdan hadak és kereskedők útjában, a Budától Rómába vezető út mentén, ma is mindenféle forgalomnak kerülve útjába. De azért a birtokos lakosság zöme ma is református és az egész községen fölismerhető bizonyos kálvinista jelleg. Hiveink szorgalmasak, takarékosak, hitükhöz, egyházukhoz ragaszkodók, Isten igéjét szeretők. És ez meg is látszik mindenütt, de legjobban a gyülekezet körül. Az ősi templom kivül-belül rendben, tisztán, sőt díszesen áll. Környéke kaviccsal szépen meghordva, ajtók, padok ragyognak a tisztaságtól. Urasztala, szószék, csinos díszben. Az egyik karzatban szép orgona. A híveken meglátszik a kitűnő iskolák és templomgyakorlás jótékony hatása. Nagy sokaságban, egy akarattal együtt vannak, értelmes arcaik felragyognak az örömteljes várakozástól. Majd megszólal az orgona. Felharsan az ének mindenki ajkáról. Ezeket a híveket megtanították az énekekre, de tudják is, nem feledték el. Gyermek, öreg, ifjú, szegény, gazdag: Isten trónja elé szárnyal lélekben a szép, buzgó, lelkes, hatalmas, hitvalló énekléssel. A harangszentelési alkalmi ének külön az ünnepély céljára gondosan kinyomatva. Ott van a hívek kezében. Nem kell magyarázni, tudják jól* mire való. Alig várják, hogy hozzáfoghassanak az énekhez, hogy szálljon a magasba: »Áldunk hatalmas Istenünk, hogy segítséged volt velünk. Szemünkben öröm könnyei: ragyognak hála gyöngyei; mert újra megszólaltattad: az elnémult harangokat«. Ez a gyülekezet, ennek tagjai maguk is meghoztak minden időben, meghoznak ma is minden lehető áldozatot Isten dicsőségére: ezt az ősöktől öröklött nemes tulajdonságot igyekeztek megőrizni. De Isten kegyelme segítségükre jött abban is, hogy mikor talán legnagyobb volt a szükség és a hiány: támasztott közöttük buzgó lelkeket, akik Istentől adott földi javaikból nagy áldozatokat tudtak hozni, olyan áldozatokat, melyeknek emléke az egyházközség történetében késő századok után is megmarad, az életnek könyvében pedig föl van jegyezve kitörölhetetlenül. Ez a két buzgó lélek: Lóránt István egyházközségi főgondnok, egyházmegyei belmissziói bizottsági tag és neje Szabó Eszter, akik az áldozatos tettek egész sorával bizonyítják kálvinista hithűségüket és buzgó szeretetüket az Ur háza iránt. Most egy 328 kilogrammos szép új harangot készíttettek az inotai egyháznak. Az anyagi javakon kívül — melyeket ők Istentől nyert eszközökül tekintenek a minél több jócselekedetekre —- az Isten kegyelmétől érintett léleknek milyen mértéke kell ehez, ha meggondoljuk, hogy vagyonos ember sok van a világon, gazdagnál gazdagabbak, de ahhoz nincs lelkűk, érzékük, értelmük, hogy Isten anyaszentegyháza ügyéért csak annyi áldozatot is hoznának, mint egy náluknál sokkal szerényebb anyagi helyzetű, de aki megérti, mit jelent az Ige: Aki bőven vet, bőven is arat. A jókedvű adakozót szereti az Isten. És az ilyennek igazsága örökké megmarad. Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét; hogy mindenben mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek. Milyen szép dolog az, mikor valaki ilyen örömöt szerezhet egy gyülekezetnek, mikor így szólhat az Lír Jézus Krisztusban testvéreihez: Örülök, együtt örülök mindnyájatokkal; azonképen ti is örüljetek és örüljetek együtt velem. A másik buzgó jótevője inotai egyházunknak özv. Popladek Jánosné Károly Juliánná, aki szinte minden évben igyekszik valami jótékony áldozattal építeni az Úrnak szentegyházát. Most ez alkalommal az egyház 19 hősi halottjának készíttetett emléktáblát, melyet a templom falában helyeztek el. A szépen feldíszített harangot augusztus 30-án hozta haza a gyülekezet a várpalotai vasútállomásról. A menetben a gyülekezet ifjai lovasbandériummal, hajadonai magyar díszbe öltözve, lelkész, tanító, gondnok, presbitérium és a hívek ünnepélyesen vettek részt. A templom előtt a harangot elhelyezve, elénekelték a XC.' zsoltárt. Aztán az egész gyülekezet bevonult a templomba, ahol hálaadó alkalmi istentiszteletet tartottak, melyen Kántor Gyula helybeli lelkész prédikált és imádkozott. Az új harang és az emléktábla fölszentelési ünnepélyét szeptember 1-én tartotta az inotai gyülekezet. A harangfölszentelési istentiszteletet Szűcs József esperes végezte, mire megszólalt az új harang. Ugyancsak ő keresztelt ez alkalommal három kisdedet. A hősök emléktáblájánál Pap K. Ödön csóri lelkész mondott Isten igéjére fölépített alkalmi beszédet, imádságot és áldást. Majd Károly János iskolás fiú szavalata következett. Kántor Gyula helybeli lelkész lelkesítő beszéd kíséretében a gyülekezet koszorúját helyezte el az emléktáblán és megköszönte a gyülekezet nevében a kegyes adakozók áldozatát és mindazoknak fáradozását, akik a g)mlekezet ünnepélyének lélekemelővé tételében közreműködtek. Pápay Zoltán helybeli kántortanító az énekvezetésen kívül saját orgonakisérete mellett szép szóló énekével is emelte a lelkeket ég felé. A délutáni istentiszteletet Hölgye Endre várpalotai lelkész végezte. A mindenütt tapasztalható szép rend és pontosság dicséretére válik az egyház vezetőségének, lelkésznek, gondnoknak, dékánnak és presbitériumnak, de a híveknek is. Mondanunk sem kell, hogy az ünnepélyes istentiszteleteken nemcsak a gyülekezet tagjai jelentek meg hiánytalan teljes számban, de a másvallásuak is tömegesen vettek részt és igen sok volt a vidéki vendég is. így a szomszédos várpalotai gyülekezetünk presbitériuma is többtagú küldöttséggel képviseltette magát Kazó István derék egyházgondnokának vezetése mellett. Adja az Úr, hogy a felejthetetlen, lélekemelő ünneplés szolgáljon a hitnek minél nagyobb gyümölcsözésére, inotai hiveink lelki áldására, Isten dicsőségére! Sz.
