Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1929-09-15 / 37. szám
Negyvenedik évfolyam. 37. szám. Pápa, 1929 szeptember 15. FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. IGAZG. PÁPA, FŐ- A FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL, ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. ®í© TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK Az államhoz való viszonyunk* Az államhoz való viszonyunk ismertetésénél sajnálattal kell megemlítenem, hogy az ország pénzügyi helyzete még most sem engedi meg, hogy jogos és méltányos kívánságaink, melyek teljesítése érdekében ismételten megkerestük az állam kormányát, teljesítessenek. Egyedül az adócsökkentési segély az, amelynél néhány százaléknyi emelkedésben részesültünk, de ez az emelkedés is csak úgy volt eszközölhető, hogy a múlt évi költségvetés összegének keretén belül a minisztérium a saját rendelkezésére fenntartott öszszeg legnagyobb részét átengedte az adócsökkentési segély céljaira. Ebből, fájdalom, az következik, hogy azok az egyszersmindenkori segélyek, melyeket eddig a kultuszminisztérium a püspökök felterjesztésére egyes egyházaknak és lelkészeknek engedélyezett, jövőre sokkal szükebb keretekben lesznek engedélyezhetek s így egyházainknak és lelkészeinknek is el kell készülve lenniök arra, hogy az eddigi segélyezés mérve jelentékenyen le fog szállíttatni s kérvényezésük még az eddiginél is kisebb mértékben fog honoráltatni. Nagy megértéssel találkoztam a kultuszminisztériumnál a lelkésztanítóság ügyében, amely kérdésben a konvent megbízásából én folytattam és fejeztem be a tárgyalásokat. Ezeknek a tárgyalásoknak eredményeképen, mint végső resultatumot felemlíthetem azt, hogy néhány, a tanítói képesítés elnyeréséhez szükséges tárgyaknak a theológiai tantervbe beiktatása válik szükségessé, melyek hallgatása után lelkészjelöltjcink tanítóképesítő vizsgálatra jelentkezhetnek és megszerezhetik a tanítói oklevelet. A működő lelkészekre vonatkozólag pedig az az intézkedés történt, hogy ezek a kérdéses tárgyak hallgatása nélkül is megszerezhetik öt éven belül a tanítói oklevelet s azokban a gyülekezetekben, amelyekben a tanulók létszámának csökkenése következtében elemi iskoláink beszüntetése mutatkoznék szükségesnek, a lelkészek végezhetik a tanítást s így a gyülekezeti iskola továbbra is fenn lesz tartható anélkül, hogy azt mint törpe iskolát, a bezárás veszélye fenyegetné. Ennek a vészéinek elhárítása volt tulajdonképen az indító oka a lelkésztanítóságok kérdése felvetésének s nagy megnyugtatására szolgálhat mindazoknak, akik az iskolákat valósággal az egyház veteményes kertjének tekintik, hogy ezeket a veteményes kerteket nem kell a pusztulásnak átengednünk, hanem továbbra is az egyház gondozásában tarthatjuk őket. Hogy mennyire szükséges volt a lelkésztanítóság kérdésének rendezése, legjobban bizonyítja az a körülmény, hogy a magyar királyi vallás- és közok* Részlet az 1929 szeptember 22-én megnyíló egyházkerületi közgyűlés elé terjesztendő püspöki jelentésből. tatásügyi miniszter a törpe iskolák összevonása ügyében 1929. évi március hó 16-án 800 50—1929/VÍIL a. szám alatt kijelenti, hogy az állam felesleges tanítói állások fenntartását nem támogathatja, de nem nyújthat segítséget ahhoz sem, hogy ilyen állásokat a községek, vagy egyes hitfelekezetek polgáraiknak, illetve egyháztagjaiknak újabb megterhelésével maguk tartsanak fenn. A lelkésztanítóság ezt a kérdést megoldja, amennyiben az állami hozzájárulás az ily tanítóságok fenntartásához teljesen minimális s viszont a ielkész az egyház által nyújtott tanítói javadalomnak s ennek az állami segélynek birtokában olyan többletjövedelemhez jut, mely neki mindaddig, mig a lelkészi fizetéssel kapcsolatos jogos igények kielégítve nincsenek, a minimális megélhetési feltételeket biztosítani képes. A konventhez intézett hivatkozott leirat, melyet egyébként az egyházkerületek püspökei is megkaptak, még csak a később, vármegyénként részletezendő esetek megfontolására hívja fel legfőbb tanügyi hatóságunk figyelmét, de ezt a leiratot június hó 7-én kelt több más leirat követte, amelyek már egyházkerületünkben összesen 44 iskolának községesítését, vagy államosítását, szóval egyházi szempontból megszüntetését akarják kimondani s ezen tervezett intézkedéshez a püspökök hozzájárulását kérik. Nem szólva arról, hogy egyházi törvényeink értelmében a püspököknek olyan hatáskörük, amelyek alapján egy ilyen intézkedéshez hozzájárulhatnának, nincs, a legnagyobb mértékben méltánytalannak találtam a kultuszminisztériumnak ezt a rendeletét, amely egyenes ellentétben áll a lelkésztanítóság kérdésében a kultuszminisztérium által is elfoglalt állásponttal, mert hiszen a lelkésztanítóság engedélyezése kizárja azt, hogy oly helyeken, ahol a lelkész megfelelő képesítés birtokában az elemi iskolás gyermekeket tanítani hajlandó, az iskola bezárassák, községesíttessék, vagy államosíttassék, sőt az iskolába járó gyermekek más felekezetű iskolába utaltassanak át s oda járásra kényszeríttessenek. Külföldön tartózkodásom alatt értesültem a kultuszminisztériumnak erről az újabb körleveléről s felkérésemre helyettesem, Medgyasszay Vince főjegyző úr volt szives, az ügy sürgősségére való tekintettel, július hó 23-án előterjesztéssel élni a kultuszminisztériumhoz, mely rámutatott a tervezett miniszteri rendelkezésnek királyilag szentesített törvényeinket teljesen figyelmen kívül hagyó rendelkezéseire s így autonómiánknak a legnagyobb mérvű sérelmére. Rámutatott a tervezett megoldás pénzügyileg épen nem előnyös voltára s azokra a hátrányokra, amelyek ebből a megoldásból származnának. Hazaérkezésem után magam is ismételten tárgyaltam ebben az ügyben a kultuszminisztériummal s megnyugvással jelenthetem, hogy maga a kultuszminisztérium is elállóit attól, hogy a tervezett változ
