Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-21 / 29. szám
132. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1929 Az Orle házépítő akció és a Gazdák Bizt. Szövetkezetével kapcsolatos biztosítás egyházak figyelmébe melegen ajánltatott. A Baranyav Károly egyházmegyei főjegyző által készített magtárszabályrendeletet közgyűlés egyhangúlag elfogadta. A Baldácsy-segély f. évi osztalékát Salgótarján és Dömös kapják 2/3 és x/3 arányban. Dömös tőkekamatsegélyre ajánltatott. Egyetemes ref. népiskolai tanterv kiadását egyházmegye szükségesnek tartja. A Konvent egyetemes hivatalos lap kiadását tervezi, minek folytán mellőzhető volna a kér. és egyházmegyei jegyzőkönyvek külön kinyomatása s jelentékeny összeg szabadulna fel és volna fordítható az elárvult theol. irodalom pártolására. Egyházmegyei közgyűlés a takarékosságot célzó törekvést helyesli, támogatja, de megfontolandónak tartja, hogy vájjon nem volna-e még nagyobb összeg megtakarítható, ha a hivatalos egyházkerületi lapok bízatnának meg méltányos díjazás mellett az egyetemes érdekű kiadmányok közlésével. Foglalkozott a közgyűlés a lelkészi nyugdíj- és özvegyárva ellátmányok esetleges felemelésének kérdésével s kimondotta, hogy a mosta!,ni időt, midőn a lelkészi kar a korpótléknak csak felét kapja meg az államtól, nem tartja alkalmasnak a kérdés érdemi elintézésére s bár meg van győződve arról, hogy a lelkészek minden áldozatot meghoznának öregségük nyugalmáért, özvegyeik és árváik jobb sorsáért, — sajnos — a lelkészek jelenlegi anyagi helyzetükhöz mérten a mostani nyugdíj járulékkal is elmentek már a teherbírás legvégső határáig. A közigazgatási és pénzügyi pontokat Baranyay Károly és Kovács Sebestény József, a missziói és tanügyi dolgokat Labancz László lelkészek adták elő. A jelentések minden egyház részéről beérkeztek. Az egyházak számadásai, valamint az egyházmegyei közpénztári számadás is rendben lévőknek találtattak. A költségvetés a pénztáros javaslata értelmében fogadtatott el. A jövő évi közgyűlés Balassagyarmaton lesz. A bírósági gyűlés egyetlen tárgya az időszaki tanács megalakítása volt. Néhány szó a theológus konferenciáról. Az egyházi lapok nagy része legalább hir alakjában megemlékezett arról, hogy a Magyar Ref. Theológus Szövetség szokásos nyári konferenciáját ez évben a pestmegyei Foton tartotta. Egyik-másik közölt jelenvoltaktól refleksziószerü megemlékezéseket is. Bizonyára vannak az ifjúság munkáját aggódva figyelő olvasóink között olyanok, akik ezeket a szubjektív megemlékezéseket olvasva csak annyit állapíthattak meg, hogy a kérdés — mi is történt Foton — még mindig feleletre vár... Nem cáfolgatni, ellenvéleményt nyilvánítani akarunk mi a következőkben, hanem röviden rá óhajtunk mutatni néhány felvetődött problémára, amely legjobban meg fogja világítani a konferencia mélyenjáró, felelősségteljes komolyságával bizalmat keltő tárgyalásaira való utalásokat. Az első probléma, amely a beszélgetésekre mindvégig rányomta a maga bélyegét, a hitelveknek a gyakorlati keresztyénséghez való viszonya volt. (Dogmatikai képzettség kell; a dogmatizmus veszedelmes!) Sok szó esett egyházunk aktuális problémáiról is. Nem az illetéktelen birálgatás hangja dominált ennél a témakörnél sem. Megérezték a lelkek, hogy alázatos önvizsgálatra, sok áldozatos imádságra van szüksége a jövő-építés harcosainak. Öröm volt hallani az öntudatos előretekintés, az elszánt tenniakarás szavait. »Nem békét, hanem fegyvert«, mondotta az ünnepi istenitisztelet igehirdetése. »Aki az ekeszarvára teszi kezét és hátra tekint, nem méltó Isten országára«, figyelmeztetett az utolsó előadás. A szüntelen való harchoz, az ellenség és önmagunk legyőzéséhez szükséges erőt az »örök modernek« — a nagy reformátorok üzenete szerint, maga a Fővezér, a »Pásztor Jézus« adja, aki szüntelen imádkozásra és önfeláldozó szeretetre tanít. A problémák egyik legnehezebbike, nemcsak a theológus konferencia, de a modern emberiség egészének legnehezebb problémája, a régóta vajúdó, eltitkolt, de rettenetesen belénk döbbent valóság, a szociális probléma volt. Megnyugodva hallottuk az »elspecializálódás« veszedelmétől sem félő elszántak magasnivóju, Krisztusnak egész szivet áldozni akaró »szakvéleményeit«. Van tehát reménység, — a gyümölcsigérő virág jogosít fel arra a reménységre, hogy lesznek a szociális kérdést fenékig ismerő, élő hitü lelkipásztoraink, akik egész életüket teszik fel ennek a kérdésnek egyedül lehetséges, — krisztusi megoldására. Itt bizonyosodott be leginkább, hogy igenis szükség van az »orthodox pozitív tanítások«-ra, de ezeket hivő, imádkozó, Isten akaratát kereső keresztyén életekben kell feloldani, ha azt akarjuk, hogy sekélyes »dogmatizmusba« ne sűlyedjünk. A konferencia jeligéjéhez (Mt. 10:34.) híven harcos konferencia volt. Bátran előhozta a legnagyobb kérdéseket is és szembe nézett már jó korán azokkal. Vajha minden leendő lelkipásztor ott lett volna és belekapcsolta volna imáját a fóti gyülekezet vendégszeretetét élvező hetven meaculpázásába. Előbb-utóbb szembe kell néznünk ezekkel a problémákkal. Ott a belmisszió és a sokat csépelt, de mégis dolgozó egyesületek ügye, a már általunk is érintett szociális kérdés, a sok legnagyobb és legkisebb elénk meredő kérdőjel a gyakorlati élet terén; az igehirdetés kérdése, az állam és egyház, a lelkész és a gyülekezet,, a lelkész és a tanító viszonya stb. Ezek a problémák elvezették a konferencia résztvevőit a megoldási lehetőségek őszinte keresésére. Valami volt a levegőben, ami bátorító biztatással remegte bele a szivekbe, hogy a fóti konferenciának nem szabad pusztában elhangzott kiáltásnak lennie. Terjednie kell az áldott üzenetnek, amit a Theológus Szövetségen keresztül mond a Lélek a jövendő magyar lelkipásztorainak, nemcsak az élő szó, de a nyomtatott betű útján is. Elhatározta tehát a Theol. Szövetség közgyűlése, hogy a konferencián elhangzott előadásokat, értékes hozzászólásokat emlékirat alakjában fogja azok rendelkezésére bocsátani, akik bármi oknál fogva nem lehettek jelen a konferencián; továbbá propaganda eszközül, a jövendő előtt méltó okmányul, kiszámíthatalan jelentőségű kezdeményezésül akar megjelenni ez az emlékirat a magyar könyvpiacon. Már most felhívjuk rá olvasóink figyelmét. Jelenvolt. Siremlékfelavatás. Múlt év október 22-én kisérték ki femetői nyugovóhelyére a balatonalmádi református gyülekezet kiváló főgondnokát: szentmihályúri dr. Horváth Gyula volt országgyűlési képviselőt. Nagy sokaság volt jelen: a vörösberényi és balatonalmádi hívek s közelről-
