Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1929-06-30 / 26. szám
116. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1929. veket, mire a főpásztor megérkezik. Kerner Alajos üdvözlő szavai és Püspök úr viszontválasza után úri fogatoktól és leventéktől kisérve, lassú menetben hajtatott a Ghiczy-kastélyhoz, melyet mintegy háromnegyed esztendeje a birtok és kastély bérlője: dr. Szőke Lajos szentmihályi földbirtokos, igen buzgó és áldozatkész atyánkfia teljesen díjtalanul engedett át a ref. lelkész számára lakásul, mivel a kisigmándi parochia meglehetősen rossz állapotban van és lakásra nem alkalmas. A park bejáratánál felállított diadalkapunál Szűcs István lelkész szivből jövő szavakkal köszöntötte az egész gyülekezet nevében Püspök urat. Pócza Ilona III. o. elemi iskolás növendék néhány szó kíséretében gyönyörű virágcsokorral kedveskedett. Püspök úr megköszönve az üdvözlést, rövid pihenőt tartott a lelkészi lakásban. Már 11 óra felé járt az idő, amikorra a hívek által zsúfolásig megtöltött templomban megkezdődött az isteni tisztelet. A 63. dicséret első versének és a CXXXVIII. zsoltár 1—2. versének eléneklése, Sziics István helybeli lelkész hálaimája és gyülekezeti ének után Püspök úr szólott a gyülekezethez Máté IX. 36—38. alapján a nagy aratásról, mely nem a búzaföldeken folyik le, hanem a lelki világban. Szava úgy hatott, mint toborzó harsona zengése, valahogyan minden lélek megérezte, hogy mindenkinek munkásnak kell lenni az Isten aratásában. Isteni tisztelet végeztével tisztelgő küldöttségek járultak Püspök úr elé a lelkészi lakáson. Az első küldöttséget Lózert Kálmán földbirtokos, gazdasági főtanácsos vezette a község részéről, azután sorba jönnek a Ieventeifjuság, Rein János tanító és a presbitérium Pécsvárady Ernő gondnok vezetésével. Az egyházlátogatás hivatalos része a lelkészi hivatalban tartott presbiteri gyűlésen folyt le. A gyűlést Besse Lajos egynm. főjegyző imája nyitotta meg, a tárgyalást, mint mindenütt, maga püspök úr vezette; Örömmel állapította meg az egyházlátogatás a bel missziói, különösen az ifjúsági munka megindulását, karácsonyi vásár rendezését, melyekben a lelkész feleségének is jelentős része van: továbbá a gyülekezet kegyeletét a tragikus véget ért Felvinczy Lajos iránt, akinek sírja fölé közadakozásból a múlt esztendőben sirkövet emeltetett a gyülekezet. A gyülekezet áldozatkészségét bizonyítja az, hogy a múlt esztendőben két új harangot is szereztek be. Különös elismeréssel emlékezett meg Püspök úr dr. Szőke Lajos földbirtokos presbiter áldozatkészségéről, aki az egyik harangot teljesen maga készíttette s azonkívül a lelkész lakásául felajánlotta a Ghiczy-kastélyt. Dr. Szőke Lajos hajlandó továbbra is odaengedni a kastélyt a parochia felépítéséig. Még a lelkészválasztásból fennmaradt differenciák kiegyenlítésére adja Isten, hogy eredményes legyen Püspök úr tanácsa, hogy az egész gyülekezetei atyafiságos érzés fűzze össze abban, aki a fő: a Jézus Krisztusban. A gyűlést Szűcs István lelkész imája rekesztetíe be. Püspök úr tiszteletére Lózerth Kálmán adott ebédet, ki igen szívélyesen üdvözölte érkező vendégeit. Püspök uron és kíséretén kívül ott voltak a lelkész és a presbitérium, a községi jegyző és az elöljáróság. Ebéd alatt egy felköszöntő hangzott el, melyet püspök úr mondott a magyarság összetartását ápoló r. kath. vallásu házigazdára. (2» ^----- " ................. — — " 7 £ KÖNYVISMERTETÉS 4--------------------------------------------■\’i) Sylvester Rendszeres Hittani Kézikönyve. A keresztyénség világnézete (Református Dogmatika). Irta: Dr. Vass Vince ref. theol. akad. tanár. Il-ik kötet. Sylvester kiadás, .1928. A „Dunántúli Protestáns Lap“ 1927. évi karácsonyi számában volt alkalmunk ismertetni Vass Vince népies dogmatikájának első részét. Most e dogmatika második része áll előttünk egy önálló kötet keretei között. Ugyanaz a közvetlen előadási mód, ugyanaz a fordulatos és színek változatosságában dúslakodó stilus, ugyanaz a lendületesen könnyed, azonban nem egyszer a dogmatikai munkákban kissé szokatlanul ható prédikáló hang csendül felénk e második kötetben is, miként az elsőben. Módszerét következetes következetességgel betartja s így dogmatikájának elágaztatása azok számára, akik az első kötetben történt elindulását már ismerik, e második kötetben semmi új meglepetést nem hoz. E második kötetben dogmatikájának harmadik és negyedik részét kapjuk, valamint az összefoglalást. A harmadik részben „Az Isten a történelemben“ cim alatt a krisztológia problémakörét tárgyalja. Ügyesen és céltudatosan megkerüli a krisztológiával kapcsolatos legnehezebb és legkényesebb kérdéseket s csak leegyszerűsítve tárgyalja különösen a Jézus Krisztus személyével kapcsolatos problémákat. Amit a „Jézus személyének a titka“ című fejezetben a Jézus öntudatáról mond, az szerintünk nagyon tetszetős és hatásos ugyan, de kielégítő magyarázatnak egyáltalában nem mondható. Mikor Jézus öntudatának kibontakozását összehasonlítja a mi emberi öntudatunk kibontakozásával, olyan megállapításokat tesz, amelyek inkább merő spekulációknak mondhatók, s ha közelebbről elemezni próbáljuk őket, úgy hamar szembetűnik különösen lélektani szempontból való vitathatóságuk. így pl. hogy csak egyet említsünk: az „érzéki öntudat“ kifejezés egyszer mint lélektani, másszor pedig mint erkölcsi kategória szerepel, ami természetesen zavarólag hat. A Szentirásban nem emlékszünk oly helyre, amely arra engedne következtetni, amit Vass Vince állít, hogy t. i. Jézusnál legelőször (időileg!) az istenfiui öntudat alakult volna ki, azután az erkölcsi és csak legvégül az érzéki. Magunk részéről inkább az egyidejűség mellett foglalnánk állást, amely szerintünk inkább megfelelne a fejlődő gyermek Jézusról szóló lukácsi lokuszoknak: „A kis gyermek pedig növekedők és erősődék lélekben, teljesedvén bölcsességgel és az Istennek kegyelme vala ő rajta.“ (2:40). „Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotában és az Isten és emberek előtt való kedvességben1“ (2:52). Amit Vass Vince a „Jézus szenvedése és halála“, valamint az ezt követő „Jézus feltámadása és az élő Krisztus“ cimű fejezetekben mond, különösen midőn a kereszt theológiáját adja megkapó lendülettel, mindannak olvasása valósággal magával ragadja, meggazdagítja és felemeli a figyelmes olvasót. Mintha nem is könyvből olvasnánk minderről, hanem maga Vass Vince állana előttünk, amint a szószékről hirdeti a „kereszt boldogságát“. A „Jézus Krisztus munkája“ cimű következő fejezetnek találóbb címül szolgálhatott volna a „Jézus Krisztus hármas tiszte“, hiszen mi mást kapunk a megelőző két fejezetben is, mint a Jézus Krisztus munkájáról szóló tan előterjesztését! A könyv utolsó negyedik részében „Isten uralmának kiépítése a világban“ cim alatt a szotériológia és eszkhafalógia problémáit tárgyalja szerző. Mindenütt látszik, hogy csak a legfontosabb dolgokra akart kitérni s inkább csak „előad“ és „előterjeszt“, s nem igen „vitázik“. A más felekezetek felfogásával való szembehelyezkedést egy későbbi kötet számára tartotta fenn. E részben szól az Isten országáról, a Szent Lélekről és annak munkájáról, arról a szoros kapcsolatról, amely a Szent Lélek munkája és a keresztyén világnézet között fennáll, ismerteti az üdvösség útját,
