Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1929-06-09 / 23. szám

102. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1929. königsbergi professzor tartotta. Az ünnepi beszéd után a német egyetemek dékánjai léptek egymás^ után az előadói emelvényre egyetemi ornátusban és tettek jelentést az ünnepély alkalmából és annak emlékére eszközölt tiszteletbeli doktorrá avatásról, a diszdok­­torok száma mintegy 10—15 volt. Ezen az alkalommal köszöntötték a nagygyűlést a különböző küldöttségek, állam, város, egyetemek, evangéliomi egyesületek szónokai, köztük dr. Balta­zár Dezső a »Protestantizmus védelmére alakult nem­zetközi szövetség« részéről. Beszéde nagy hatást és elismerést váltott ki, amelyet zajos tapssal jutalmaz­tak. Az üdvözlések után a nagygyűlés áldással és énekkel végződött. A magyar küldöttség tagjai még aznap a délutáni korai órákban elutaztak Speyerből, Baltazár püspök úr szükebb társaságával közvetlenül haza, a küldöttség nagyobb része Frankfurt, Nürn­berg és Drezda nevezetességeinek megtekintése után Prágán, Pozsonyon és Komáromon át szombaton reg­gel érkezett Budapestre. Ez az ünnepség sajátképen német evangélikus ünnepély volt, aminthogy az 1529-iki protestatio is német részről hangzott el. Erre az ünnepségre a né­metek nem hívtak senkit, nem hívtak meg egyetlen más nemzeti egyházat sem, de akik a hittestvéri együvé tartozás érzésétől vezettetve megjelentek, azokat test­véri szeretettel várták és fogadták. Nem hívtak pedig politikai okokból, mert Speyer ma is megszállás alatt van és ha egyes nemzeti egyházakat külön meghív­tak volna, akkor azokat is meg kellett volna hívni, amelyekkel ma még nincsenek rendezett viszonyban. Ebből következik az is, hogy félreértésen és túl­záson alapul egyes lapoknak az a híradása és fel­­szisszenése, mintha a magyarokat nem fogadták volna elég megbecsüléssel és bizonyos hátratételben része­sültek volna. Ezzel szemben ha tárgyilagosak mara­dunk, be kell látnunk, hogy nagyobb kitüntetést, más­féle elbánást mi sem várhattunk, mint a többiek, már pedig a többi nemzeteket sem részesítették megkü­lönböztetett kitüntetésben, így mi sem igényelhet­tük magunknak, hogy velünk külön foglalkozzanak, mert nem mint a magyar nemzet, nem is mint a ma­gyarországi evangélikus vagy református egyház kül­döttei, hanem mint egy nemzetközi evangéliumi egye­sület vagy szövetség tagjai jelentünk meg, amelynek a többi nemzetekkel egyenlőjogu tagjai vagyunk, egyénenként és egyenként bár magyarok, de együtt egy nemzetközi szövetség tagjai, aminthogy Baltazár püspök úr is a jóelőre összeállított programúi szerint a világon szerteszét élő, különféle nyelvű, több nem­zetbeli és többféle denominációju, de egy nemzetközi szövetségben tömörült evangéliumi protestánsok ne­vében köszöntötte a nagygyűlést, mint annak megbí­zottja és egyedüli szónoka, nem pedig a magyar nem­zet vagy a magyarországi református egyház nevében. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a teljes felelős­séggel és előrelátással megállapított programúitól el­térést kívánni nem lehetett, csak nálunk vannak szo­kásban programmon kívüli meglepetések, attól való eltérések, külön betétek, idővel visszaélő felszólalá­sok, de külföldön s így a pedáns németeknél is, pro­gramúitól eltérésnek helyet nem adnak, ezért nem érte sérelem Geduly püspököt sem, amikor nem a pro­­grammszerü ünnepélyen, hanem egy külön ez alka­lomra rendezett összejövetelen jutott szóhoz, amelyet azonban derekasan felhasznált. Ami pedig a speveri lelkészeknek velünk szem­ben tanúsított magatartását, a szállást adó családok előzékenységét illeti, arról csak a legnagyobb elis­meréssel szólhatunk. Ezekből megállapítható, hogy tárgyilagosan tekintve a dolgokat, a magyarokat Spe­­yerben semmiféle mellőzés nem érte. Vargha Kálmán. Püspöki egyházlátogatás a tatai egyházmegyében. Délután 3 órakor indult el Püspök úr Komá­romból, a város kocsiján a polgármester, lelkész, gondnokok, presbiterek hosszú kocsisorától kisérve, Szőny felé. Ä község szélén lovasbandérium, biciklis leventék osztaga várja Püspök urat s Ágoston József főjegyző köszönti a község nevében. A község túlsó részén levő református templomból már ide csendül­nek a harangok, a katholikus iskola előtt künn állanak a gyermekek; magyarruhás leányok és díszbe öltözött leventék sorfala között érkezik Püspök úr a templom előtt felállított díszkapuhoz, hol a presbitérium élén Várady Lajos lelkész, körös-körül hatalmas csoport­ban a gyülekezet tagjai állanak. Az énekkar Tarczy Zoltán kántor vezetésével »Éljen a főpásztor« kezdetű üdvözlő dalt énekli, utána Várady Lajos lelkész mond lelkes üdvözlő szavakat. Villám Mariska a leányegye­sület, Soós Juliska az iskolás gyermekek nevében ked­vesen köszöntik Püspök urat, ki az énekkar ismételt éneke után a leányok és leventék sorfala között a lel­készlakra vonul kíséretével. Pár perces pihenő után kezdetét veszi az istentisztelet. Felálló ének a 74. dics. 1. verse, rendes ének a 63. dics. 1. és 2. verse. Előimát mond Várady Lajos lelkész. Tarczy Zoltánná Horváth Aranka lelkekbe markoló szólóéneke (Krisz­tus harcosa ) közben megy fel Püspök úr a szószékre s I. Pét. V:6—7. v. alapján hatalmas erővel szól az emberi kevélység ellen s az Isten előtt való alázatos meghajlás, az Isten gondviselő kegyelmében vetett rendületlen hit drága áldásaira hívja fel a hívek fi­gyelmét. Az énekkar Tarczy Zoltán kántor vezetésé­vel igen szép kidolgozásban a 100. dicséretet adja elő, majd a 63. dicséret 3. versének eléneklése fejezi be az istentiszteletet. A lelkészlakon fogadja Püspök úr a küldöttségeket, melyek során Dobi László biró Szőny község nevében, dr. Gyémánt Jakab községi orvos az izr. hitközség, Borbély József a Levente- Egyesület nevében köszöntik Püspök urat. A refor­mátus leányegyesület üdvözletét Várady Lajosné lel­­készné tolmácsolja, ki virágot s egy díszes párnát nyújt át Püspök úrnak, melyet Harcsa Ilonka leány­egyesületi tag készített. Tarczy Zoltán igazgató­tanító a református tanítótestület, Komáromi Miklós a füzitői fiókegyház, Szabó Lajos gondnok az egyház presbitériuma nevében üdvözlik Püspök urat, ki mind­egyik üdvözlésre külön-külön válaszol. A presbitérium üdvözlése közben megható jelenet volt, mikor az egy­ház és a presbitérium legöregebb tagja, a 90 éves Sáray József az agg Simeonként kifejezést ad afeletti örömének, hogy Isten kegyelméből a gyülekezetben láthatta és hallhatta az egyházkerület főpásztorát. Az üdvözlések után presbiteri gyűlés volt az iskolában, melyet Fazekas Mihály püspöki titkár imája vezetett be. Az egyház ügyeinek tárgyalása során felhiyta Püspök úr a presbitérium figyelmét az ifjúság lelki gondozására, a vegyesházasságok körüli éberségre, az iskolák udvarának bekerítésére. A presbiteri gyűlés Várady Lajos lelkész imájával zárult. Utána Püspök úr látogatásokat tett. Este az iskolában bankett voltj

Next

/
Oldalképek
Tartalom