Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1929-01-13 / 2. szám

8 oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1929

hirdetésben jelentkezik elsősorban, hogy az egyház a modern kor feladatainak, nagy jajkiáltásainak segítségére akar-e, vagy tud-e jönni, vagy pedig csak száz esztendővel előbbi szükségletek megoldására vannak gyógyszerei és imái. Egész vallásos eszmekörünknek meg kell termékenyülni szociális lelkiismerettel, mert csak ez az egyetlen lehetséges módja annak, hogy a szociális kérdéseket megtermékenyíthesse vallásos erőkkel és megváltását munkálja ebben a modern haláltáncban. Vállalnia kell az egyháznak a félreértést úgy a jobb-, mint a baloldalról, mert egyiknek sem hajlandó a pártjára állani a másik rovására, mindegyik számára van üzenete, az Isten nélküli pénz és az Isten nélküli munka számára is.

Az egyháznak első és örök szociális üzenete így hangzik: „Szeresd te, munkaadó, a te testvéredet, a munkást, mint tenmagadat és szeresd te, proletár, a te testvéredet, a munkaadót, mint magadat-“ Ezt a szociális üzenetet százhurú hárfán, ezer orgonán s millió és millió szíven kell megzendíteni Krisztus egyházának, hogy meghallja, megszeresse és befogadja a magyar népnek minden rétege. Az egyháznak legelső szociális feladata az, hogy szociális üzenete legyen és azt ne tartsa véka alatt.

Az egyház szociális üzenetének hitelt csak szociális szolgálataival szerezhet. Ez az egyház második szociális feladata.

A pogány népek közé induló misszionáriusnak legfőbb feladata, hogy eltanulja annak a népnek a nyelvét s megismerje gondolkozásmódját, amelyet Krisztus számára meg akar hódítani s legtöbbször nem a hirdetett igével, hanem saját élete példájával, szolgálatával és szeretetével — az életté vált igével — nyeri meg a lelkeket. A nyugateurópai emberiség nagy része elszakadt a keresztyénségtől, sőt fanatizált ellenségévé lett épen a szociális háború kitörése óta. Ezt az elidegenedett és ellenséges réteget, mely templomait is lerombolni kész, kapta minden történelmi egyház miszsziói feladatul egész Európában, mert minden népegyháznak ma két nagy problémája van: a közönyös intelligencia, amely bent van az egyházban s a munkásság, amely kívülről ellenséges szemmel néz az egyházra. Nem kizárólag ipari munkástömegekről van itt szó, hanem nálunk lassanként földmívesmunkásokról is, de mindaddig, mig egyházunk meg nem tanulja ezeknek a rétegeknek a nyelvét, egész érzésvilágát, melyet a nyomor, az elégedetlenség s az emberi színvonal alatti élet alakított ki benne, addig nem tud boldogulni vele, hogyha egeket verő szociális üzenetei vannak is, mig alázatos, szelíd szociális misszionáriusai és egyháztagjai nincsenek, akik elindulnak és bemennek az embertömegbe, megismerik a nyomort, a szenvedést, a bérkaszárnyákat, a bűzös levegőjű szoba-konyhás lakásokat, az elnyomorodott gyermeket, a vásárra vitt s százával mindenféle betegség prédájául odavetett fiatal leányt és fiatal embert. Lásd meg, érezz vele, nyújtsd segítő kezedet. Nyomorúságban élni csak fél évig is, azt jelenti, hogy nem tudsz többé úgy gondolkozni az emberről, mint ahogy azelőtt gondolkoztál. Azt hiszem, legtöbb embert nem a nyomor, hanem a közöny látása tett forradalmárrá

Tudjátok, hogy mi a legnagyobb szociális erőforrás ezen a világon ? Nem a Marx elmélete, nem a szakszervezetekben tömörített embereknek osztálygyülölségre megnevelt századai és ezredei; a Jézus szíve a legnagyobb erőforrás, amellyel száná és szerété a nyomorban élő koldúst, lehajolt és megcsókolta az elveszett embert és elősöpörte az elgurult garast: az

elgurult emberi lelket. Ez a szív ott ver az egyházban, nem hallgat el és nem lehet elhallgattatni semmiféle érdekkel, semmiféle egyházpolitikával, mert segítségére megy a bajban élő embernek. Az egyház igazsága ebben a mai világban is az egyház legnagyobb szociális üzenete. Eddig is az volt és az marad örökké, hogy: szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Amely gyülekezetben nincs meg ez a szeretet, az a gyülekezet megfagyott gyülekezet és az a gyülekezet megfagyaszt, abból menekülnek az emberek, mert nem bírják ki azt a hideget. A természeti hidegséget ki lehet bírni, de a lélek hidegségét nem bírja el az ember.

Sokan azt gondolják, hogy a krisztusi szeretet munkájához pénz kell és azt mondják, hogy a szegény egyház nem bir ilyen szociális alkotásokat létrehozni. Ha ez igaz volna, akkor a leggazdagabb egyháznak meg kellene oldania a szociális kérdést legalább a maga keretén belül. Nem így áll a dolog. Az egyház szociális feladataihoz elsősorban nem pénz kell, hanem önkéntes, magukat erre a munkára teljesen odaadó, szent emberi életek kellenek, szolgái kellenek ennek az ügynek és ennek a gondolatnak, akik leszállnak a nyomor tárnáiba, a hitetlenségnek, az emberi gyűlöletnek, a mindent gyűlölőknek világába és sötétségeibe és magukra veszik a mások terhét s magukra veszik a mások bűneit és megoldását keresik azoknak, akik nem találnak megoldást, mint ahogy Krisztus a mi keresztünket magára vette, mert mi magunk nem tudtuk elhordozni. Ez a szociális megváltás és nincs más, nincs más, nincs más, míg másnak a keresztjét magadra nem veszed, aki már nem tudja azt hordozni.

Azzal végzem soraimat, amit a XIX. század legnagyobb igehirdetője, a keresztyén egyház szociális lelkületének egyik legelső prófétai képviselője, Robertson mond „Az egyház üzenete a vagyonos emberekhez“ cimü beszédje befejezésében: „A Bibliában minden egyes textusra, mely megkívánja a szegénytől az engedelmességet és a türelmet, száz esik, mely megbélyegzi a gazdag bűneit“.

Szabó Imre.

A protestantizmus szociális reformációja.*

Irta: Dr. Viczencz Árpád.

Javaslattervezet szociális bizottság alakítására.

1. §. A pápai református egyházmegye közgyűlése, a protestantizmus hagyományos, haladó szellemétől áthatva, semmiféle hangzatos jelszavaktól meg nem tántorodva, elhatározza, hogy a korszellemnek megfelelőleg, de nem divatból, a társadalom és szociálpolitikai problémák hathatós, tudományos tanulmányozására, vizsgálására és gyakorlati intézésére bizottságot szervez.

2. §. A bizottság neve: Szociális bizottság.

3. §. a) Tagjainak száma tiz, de ha azt a közgyűlés fölemeli vagy csökkenti, lehet több, vagy kevesebb is. Vezetője a két elnök, kik közül az egyik világi, a másik egyházi s kiket a tagok maguk közül egyhangú fölkiáltással, vagy titkos szavazással választanak.

b) A tagok és a bizottság által szervezett tisztségekre megválasztottak mandátumának idejét, a Szociális bizottság javaslata alapján az egyházmegyei közgyűlés állapítja meg.

* Szerző — pápakovácsi körorvos — e munkálatot a pápai rét egyházmegye közgyűléséhez nyújtotta be. Sajnos, lapunk szűk terjedelme folytán, az indokolásból csak rövid részletet közölhetünk. Szerző munkája bizonyság amellett, mennyire időszerű a lapunk mai számában ismertetett Incze-féle könyv.