Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1928-06-10 / 24. szám
98. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1928 lete, Szolga Mihály elnök az Iparoskor, Gál László állatorvos a Leventeegyesület, Matern József elnök a Petőfi Dalkör nevében mondottak üdvözlő beszédet. Este a lelkészlakon volt vacsora, melyen megjelent Nagy Vince toki lelkész, volt pápai diák és jeles poéta is és meleg szeretettel mondott pohárköszöntőt Püspök úrra, mint régi professzorára. Május Kén aranyat érő éjjeli eső után, gyönyörű időben indult Püspök úr Nagylángról, ahol az éjjelt ismét gr. Zichy János kastélyában töltötte, Kalózra. A sárbogárdi járás területére érve, a járás közönsége nevében Kenessey Gyula sárbogárdi főbiró mondott meleg köszöntőt és csatlakozott Püspök úr kíséretéhez. 12 tagú lovas bandérium és 12 kocsi jött ki a határba, ahol Kálóz község nevében Balázs János bíró üdvözölte a főpásztort. A falu szélén ízléses diszkapu állt és nagy lánysereg várakozott. Leventék, tűzoltók és iskolásgyermekek álltak sorfalat egész a lelkészlakig, ahol diadalkapu alatt Vargha Kálmán lelkész, egyházkerületi aljegyző, a presbitérium élén, megkapó beszédben üdvözölte a harangzúgás közben érkezett főpásztort. A leányok nevében Borbás Zsuzsika csokrot nyújtott Püspök úrnak, leánytársai pedig virágszőnyeget terítettek eléje. A templom is virágfüzérekkel ékes. Istentiszteleten 7. dicséret első versét énekeltük felállóra, majd a LXXXIV. zsoltár után Püspök úr felment a szószékbe. Imádsága után a gyülekezeti énekkar Bognár Jenő kántor vezetésével Ä néma légben csengve lágyan kezdetű darabot adta elő igen szépen. Püspök úr Rom. 12X, 2 alapján hirdette az igét a szomjuhozo lelkeknek. Könnyek csillogtak a szemekben, mikor utóimádságában az elszakított országrészekben élő magyar testvéreinkért könyörgött. Az énekkar a Jézus ölébe bizton hajtom kezdetű éneket adta elő szabatos betanulásban. Kimenőre 17-et énekeltük. — Az üdvözléseket a lelkészlakon fogadta Püspök úr. A község nevében Németh Ferenc főjegyző, a Leventeegyesület nevében vitéz Kovács János, az izr.. fiók hitközség nevében Back Sándor, a vegyes ipartársulat nevében Grics Ferenc, a levente oktatói kar nevében Vizniczey István főoktató tisztelegtek küldöttségeik élén. — A presbiteri gyűlésen a gyülekezet ügyeinek vitele fölött Püspök úr megelégedését fejezte ki. A szórványoknak vallásos iratokkal való ellátására hívta fel a presbitérium figyelmét. A lelkészlakon elköltött ebéd után ismét oly fényes külsőségek között, mint a bejövetelkor, hagyta el Püspök úr a fejlődő községet, ahova nem régen vezették be a villanyvilágítást is. 14 banderista, akik mind lovaskatonák voltak,kísérte a menetet a (sáregresi hosszú, 22 km.-es úton. Pusztaegres határán diadalkapu, Behm Gyula bérlő és népes küldöttség várta Püspök urat. Biró Lajos pusztaegresi biró, Pusztaegres, Erdélyi Gyula sáregresi körjegyző Sáregres nevében mondottak üdvözlő beszédet. Itt Püspök úr átszállt Strasser Vilmos négyes fogatára. Tudósító. A nagygyűlés után. A második református nagygyűlés méreteiben és rendjében még imponálóbb megnyilatkozása volt a magyar reformátusoknak, mint az első. Nemcsak sokkal nagyobb tömegek gyülekeztek össze, de anva^zentegyházunk tagjainak szélesebb rétegei mozdultak meg a hivó szóra, megjelentek egyházunk és közéletünk vezéralakjai s a legtávolabbi gyülekezetek képviselői is. Az egység lelke még erőteljesebben munkálkodott, mint a múlt esztendőben. Már az az örvendetes tény is nagy jelentőséget kölcsönöz a nagygyűlésnek. Illusztrálta önmagunk előtt s a világ előtt ,hogy egyek vagyunk. Van valami, ami ezt a széthúzó fajt össze tudja kovácsolni és boldogan tehetünk bizonyságot, hogy ez a valami a mi hitünk. Nem szabad lekicsinyelnünk a tömeghatást, azokat az érzéseket, amelyek egy 25 ezer főnyi református seregben eltöltik az ember szivét, azt a benyomást, amit egy ilyen fegyelmezett komoly sereg gyakorol a szemlélőre s azt a körülményt, hogy a magyar sajtó két napon á,t kénytelen volt hasábokat szentelni a reformátusság ügyének. Erőt mutattunk a világnak s ez fokozza erőinket, lelkesedésünket és önbizalmunkat. Mégis a nagygyűlés igazi jelentősége abban van, hogy neveli a tömegeket. Feltárja az egész reformátusság előtt hitünk, reménységünk tartalmát, küzdelmeink célját, feladataink nagyságát, nehézségeink helyes mérlegelését. Öntudatosítja az embereket a magyar reformátusság isteni missziójának hordozására, demokratizálja a református keresztyénség aktuális feladatait. Eljő az idő, amikor a vezetők nem lesznek egyedül egyházunk nagy kérdéseivel szemben, hanem megértésre és támogatásra fognak találni az egyház tagjainak minden rétegénél, A mostani nagygyűlés előadásai, a 25 ezer ember- elé terjesztett határozati javaslatok tartalmazzák úgyszólván mindazt, ami ma igazi nagy kérdése anvaszentegyházunknak. Kellett a református nagygyűlés és kell a jövendőben is azért, hogy ne csak vezérkarunk legyen a küzdelemre, de hadseregünk is, öntudatos hadseregünk, amelyik tudja, hogy miért és hogyan kell harcolnunk s amelyik kész harcra és áldozatra az igazság ügyéért. És még egyet. Tapasztalatokon alapuló meggyőződésem szerint elesettségünk ellenére is végtelen nagy értékei vannak a magyar reformátusságnak nemcsak intézményeiben, de tagjaiban is. Drága gyöngyök vannak elszórva a magyar földön s nem tudjuk értékesíteni őket, mert el vannak takarva. A nagygyűlés alkalom arra, hogy ezek a drága gyöngyök felszínre jussanak és csillogjanak. A nagygyűléseken résztvevők általános tapasztalata az, hogy az egység lelkének tüzében öntudatra ébrednek csendes emberi szivek, kifényesednek, megerősödnek s úgy mennek haza, mint akik látásokat láttak, mennek dolgozni, bizonyságot tenni egyházukért. Tűz gyullad fel szivükben, tervek születnek meg elméjükben és szorongatja őket a Krisztus szerelme. A nagygyűlések kiváló evangelizáló alkalmaknak is bizonyultak, amelyen szivek telnek meg az öntudatos református hit mélységeivel és ákaratok gyulladnak fel a helyesen felfogott öntudatos Kálvinizmus hordozására. Ha a nagygyűlés előtt könyörögtünk a sikerért, most hálát adhatunk az áldásokért annak, aki esendő és gyarló emberi erőfeszítéseket oly gazdagon felhasznált a maga dicsőségének feltárására. Egyedül övé a dicsőség! Dr. Vass Vince. — Az Evangélikusok Lapja pünkösdi száma írja: Nem gondolja, hogy az egyházi közvélemény tájékozottsága hazai evangélikus egyházunk szervezete folytán elengedhetetlen feltétele a lüktető egyházi életnek? Ha igen, akkor ha Ön fölényességből vagy közömbösségből nem értesíti az egyházi sajtót arról, ami az Ön vezetése, vagy részvétele mellett történik, súlyosan vétkezik egyháza ellen. *
