Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1928-06-10 / 24. szám

98. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1928 lete, Szolga Mihály elnök az Iparoskor, Gál László állatorvos a Leventeegyesület, Matern József elnök a Petőfi Dalkör nevében mondottak üdvözlő beszédet. Este a lelkészlakon volt vacsora, melyen megjelent Nagy Vince toki lelkész, volt pápai diák és jeles poéta is és meleg szeretettel mondott pohárköszöntőt Püspök úrra, mint régi professzorára. Május Kén aranyat érő éjjeli eső után, gyönyörű időben indult Püspök úr Nagylángról, ahol az éjjelt ismét gr. Zichy János kastélyában töltötte, Kalózra. A sárbogárdi járás területére érve, a járás közönsége nevében Kenessey Gyula sárbogárdi főbiró mondott meleg köszöntőt és csatlakozott Püspök úr kísére­téhez. 12 tagú lovas bandérium és 12 kocsi jött ki a határba, ahol Kálóz község nevében Balázs János bíró üdvözölte a főpásztort. A falu szélén ízléses diszkapu állt és nagy lánysereg várakozott. Leventék, tűzoltók és iskolásgyermekek álltak sorfalat egész a lelkészlakig, ahol diadalkapu alatt Vargha Kálmán lelkész, egyházkerületi aljegyző, a presbitérium élén, megkapó beszédben üdvözölte a harangzúgás közben érkezett főpásztort. A leányok nevében Borbás Zsu­zsika csokrot nyújtott Püspök úrnak, leánytársai pedig virágszőnyeget terítettek eléje. A templom is virág­füzérekkel ékes. Istentiszteleten 7. dicséret első ver­sét énekeltük felállóra, majd a LXXXIV. zsoltár után Püspök úr felment a szószékbe. Imádsága után a gyülekezeti énekkar Bognár Jenő kántor vezetésével Ä néma légben csengve lágyan kezdetű darabot adta elő igen szépen. Püspök úr Rom. 12X, 2 alapján hir­dette az igét a szomjuhozo lelkeknek. Könnyek csil­logtak a szemekben, mikor utóimádságában az elsza­kított országrészekben élő magyar testvéreinkért kö­­nyörgött. Az énekkar a Jézus ölébe bizton hajtom kezdetű éneket adta elő szabatos betanulásban. Ki­menőre 17-et énekeltük. — Az üdvözléseket a lel­készlakon fogadta Püspök úr. A község nevében Németh Ferenc főjegyző, a Leventeegyesület nevé­ben vitéz Kovács János, az izr.. fiók hitközség nevé­ben Back Sándor, a vegyes ipartársulat nevében Grics Ferenc, a levente oktatói kar nevében Vizniczey Ist­ván főoktató tisztelegtek küldöttségeik élén. — A presbiteri gyűlésen a gyülekezet ügyeinek vitele fölött Püspök úr megelégedését fejezte ki. A szórványok­nak vallásos iratokkal való ellátására hívta fel a pres­bitérium figyelmét. A lelkészlakon elköltött ebéd után ismét oly fényes külsőségek között, mint a bejöve­telkor, hagyta el Püspök úr a fejlődő községet, ahova nem régen vezették be a villanyvilágítást is. 14 banderista, akik mind lovaskatonák voltak,kísérte a menetet a (sáregresi hosszú, 22 km.-es úton. Puszta­egres határán diadalkapu, Behm Gyula bérlő és népes küldöttség várta Püspök urat. Biró Lajos puszta­egresi biró, Pusztaegres, Erdélyi Gyula sáregresi kör­jegyző Sáregres nevében mondottak üdvözlő beszédet. Itt Püspök úr átszállt Strasser Vilmos négyes foga­tára. Tudósító. A nagygyűlés után. A második református nagygyűlés méreteiben és rendjében még imponálóbb megnyilatkozása volt a magyar reformátusoknak, mint az első. Nemcsak sok­kal nagyobb tömegek gyülekeztek össze, de anva­­^zentegyházunk tagjainak szélesebb rétegei mozdul­tak meg a hivó szóra, megjelentek egyházunk és köz­életünk vezéralakjai s a legtávolabbi gyülekezetek képviselői is. Az egység lelke még erőteljesebben munkálkodott, mint a múlt esztendőben. Már az az örvendetes tény is nagy jelentőséget kölcsönöz a nagygyűlésnek. Illusztrálta önmagunk előtt s a világ előtt ,hogy egyek vagyunk. Van valami, ami ezt a széthúzó fajt össze tudja kovácsolni és boldogan tehe­tünk bizonyságot, hogy ez a valami a mi hitünk. Nem szabad lekicsinyelnünk a tömeghatást, azo­kat az érzéseket, amelyek egy 25 ezer főnyi reformá­tus seregben eltöltik az ember szivét, azt a benyo­mást, amit egy ilyen fegyelmezett komoly sereg gya­korol a szemlélőre s azt a körülményt, hogy a magyar sajtó két napon á,t kénytelen volt hasábokat szentelni a reformátusság ügyének. Erőt mutattunk a világnak s ez fokozza erőinket, lelkesedésünket és önbizal­munkat. Mégis a nagygyűlés igazi jelentősége abban van, hogy neveli a tömegeket. Feltárja az egész refor­mátusság előtt hitünk, reménységünk tartalmát, küz­delmeink célját, feladataink nagyságát, nehézségeink helyes mérlegelését. Öntudatosítja az embereket a ma­gyar reformátusság isteni missziójának hordozására, demokratizálja a református keresztyénség aktuális feladatait. Eljő az idő, amikor a vezetők nem lesznek egyedül egyházunk nagy kérdéseivel szemben, hanem megértésre és támogatásra fognak találni az egyház tagjainak minden rétegénél, A mostani nagygyűlés előadásai, a 25 ezer em­ber- elé terjesztett határozati javaslatok tartalmazzák úgyszólván mindazt, ami ma igazi nagy kérdése anva­­szentegyházunknak. Kellett a református nagygyűlés és kell a jövendőben is azért, hogy ne csak vezérka­runk legyen a küzdelemre, de hadseregünk is, öntuda­tos hadseregünk, amelyik tudja, hogy miért és hogyan kell harcolnunk s amelyik kész harcra és áldozatra az igazság ügyéért. És még egyet. Tapasztalatokon alapuló meg­győződésem szerint elesettségünk ellenére is végtelen nagy értékei vannak a magyar reformátusságnak nem­csak intézményeiben, de tagjaiban is. Drága gyöngyök vannak elszórva a magyar földön s nem tudjuk érté­kesíteni őket, mert el vannak takarva. A nagygyűlés alkalom arra, hogy ezek a drága gyöngyök felszínre jussanak és csillogjanak. A nagygyűléseken résztvevők általános tapasztalata az, hogy az egység lelkének tüzében öntudatra ébrednek csendes emberi szivek, kifényesednek, megerősödnek s úgy mennek haza, mint akik látásokat láttak, mennek dolgozni, bizony­ságot tenni egyházukért. Tűz gyullad fel szivükben, tervek születnek meg elméjükben és szorongatja őket a Krisztus szerelme. A nagygyűlések kiváló evangeli­­záló alkalmaknak is bizonyultak, amelyen szivek tel­nek meg az öntudatos református hit mélységeivel és ákaratok gyulladnak fel a helyesen felfogott öntuda­tos Kálvinizmus hordozására. Ha a nagygyűlés előtt könyörögtünk a sikerért, most hálát adhatunk az áldásokért annak, aki esendő és gyarló emberi erőfeszítéseket oly gazdagon fel­használt a maga dicsőségének feltárására. Egyedül övé a dicsőség! Dr. Vass Vince. — Az Evangélikusok Lapja pünkösdi száma írja: Nem gondolja, hogy az egyházi közvélemény tájé­kozottsága hazai evangélikus egyházunk szervezete folytán elengedhetetlen feltétele a lüktető egyházi életnek? Ha igen, akkor ha Ön fölényességből vagy közömbösségből nem értesíti az egyházi sajtót arról, ami az Ön vezetése, vagy részvétele mellett történik, súlyosan vétkezik egyháza ellen. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom