Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1928-04-29 / 18. szám
Harminckilencedik évfolyam. 18. szám. Pápa, 1928 április 29. DUMNTDLl PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ........................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. -..................................................... FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR FÁRA, FŐ- tf FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL SKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. IGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. Törvénytervezet* a magyarországi református egyház missziói munkájáról. E) Az országos református missziói-alap. 52. §. Az országos református missziói szövetség anyagi szükségletei az országos református misszióialapból fedeztetnek. 53. §. Az országos református missziói-alap forrásai a következők: a) A szövetségi alapító tagok egyszersmindenkori adományai. b) A szövetségi pártoló és munkás tagok adományainak fele, amely félévenként küldendő be az egyházmegyei szövetségek pénzkezelői útján az országosalap pénztárába. Az adományok másik felét a szövetségek saját gyülekezeti missziói céljaikra fordíthatják. c) A templomokban e célra kitett missziói perselybe gyűlt adományok fele, amely félévenként küldendő be az egyházmegyei szövetségek pénzkezelői útján az országos-alap pénztárába. Az adományok másik felét a szövetségek saját gyülekezeti missziói céljaikra fordíthatják. d) Az egyes szövetségek által rendezett, beléptidíjas vagy gyűjtéssel összekötött ünnepélyek és egyéb összejövetelek tiszta jövedelmének egy negyed része, amely a szövetségek pénzkezelői által esetről esetre küldendő be az országos-alap pénztárába. e) A közalapi járulékok 25 °/0-a. f) Alapítványok, hagyományok, adományok. 54. §. Az országos református missziói-alapot az egyetemes konvent kezeli, missziói bizottsága útján. Az egyetemes konvent állapítja meg évről-évre az alapból fedezendő országos, egyházkerületi, egyházmegyei, vagy egyéb különleges missziói szükségleteket s a tőkésítendő Összeg mekkoraságát; úgyanő hagyja jóvá az alapnak a missziói bizottsága által elkészítendő költségvetését és számadását. Második rész. A külmisszió. 55. §. A külmissziónak, mint a magyar református egyház munkája lényeges alkatrészének, feladata az evangélium hirdetése és keresztyén szeretetmunkásság a zsidók, a mohamedánok és a pogányok között a végből, hogy megismerjék a Szentháromság egy Istent, Hozzá megtérvén megkeresztelkedjenek és élő tagjaivá legyenek Krisztusnak és az Ő anyaszentegyházának. 56. §. A magyarországi református egyház a külmisszióban való részvételét egy vagy több külföldi református testvéregyház e nemű munkájába való intéz* Az Egyetemes Konvent zsinatelőkészítő belmissziói albizottságának hivatalos munkálata. ményes bekapcsolódással kezdi meg, célja azonban az, hogy úgy misszionáriusok képzésére, mint missziói állomások létesítése tekintetében mielőbb önállósuljon. 57. §. A külmisszió szervei a belmisszió szerveivel (1. 7—39. §§) azonosak. A 37. §. b) és c) pontjaiban említett „missziói lelkészeknek“ és „missziói segédlelkészeknek“ külmissziói vonatkozásban a „misszionáriusok“ és a segédmisszionáriusok“ felelnek meg. Záró határozatok. 59. §. E törvénycikk végrehajtásával s az ahhoz szükséges utasítások elkészítésével az egyetemes konvent bizatik meg. 60. §. E törvénycikk a kihirdetésétől számított három esztendő múlva lép életbe, mely idő alatt a végrehajtási utasítások elkészítendők s az országos református missziói szövetség minden fokozatán megalakítandó. (Vége.) A konvent tanügyi tárgyalásaihoz. 1. A konventi tanügyi bizottság 1928 február 22-iki gyűlésének jegyzőkönyvéből: Rendkívüli fontossággal bir a pápai egyházmegyének a dunántúli egyházkerületi közgyűlés által fölterjeszltett s arra vonatkozó javaslata, hogy ki vé-< gezhet szószéki szolgálatot. Ez a konventi tanügyi bizottság a 21. jegyzőkönyvi szám alatt tárgyalja ily határozati javaslattal: »Az egyetemes konvent az egyetemes tanügyi bizottság javaslatára kimondja, hogy a pápai egyházmegyének a dunántúli egyházkerület útján felterjesztett fenti indítványára nézve, — mielőtt a zsinatelőkészítő bizottsághoz tenné át azt — felhívja az egyes egyházkerületeket s ezek útján a theológiai akadémiákat véleményadásra és javaslattételre«. Mikor a felhivott testületek a maguk bölcs javaslatait megfontolják, nem járnak el helyesjen, ha csak a jelen szükségleteinek szempontjából, vagy a közelmiüt évtizedekre visszatekintve szemlélik a kérdést. Meg kell látniok az üldözött századok e tekintetben való sokkal nagyobb szükségleteit és hogy milyen képzettségű egyének voltak s milyen jövőt szánt a régi református egyház azoknak, akik egyszer-másszor a lelkészt helyettesítették (lásd pl. a komjáthi-i kánonok IV. részi IX. és X. kánonait). Meg kell látniok az ilyen szolgálat történeti eredetét, annak hatását a múlt zivataraiban s a jelenlegi berendezés hatását különösen az 1918. évi forradalomban. Látniok kell, hogy a tanítói s lelkészi előképzés különválasztása mellett is mily helyes e nehéz kérdés megoldása Adorjánházán pl., vagy az őrségi egyházmegye több gyülekezetében s vagy ezt kell választaniok, vagy — a visszatérést az üldözött századokban bevált s legnagyobb' bajainkat most is orvosolni tudó berendezkedéshez, midőn annak a »nagy munkával kiképzett« (XVI. kánon) egyénnek, ki a
