Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1928-04-29 / 18. szám
72. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1928 lelkész helyettesítését »önmaga gyakorlása« végett is végezte, csak néhány évi akadémiára volt szüksége, (de ezt el is kellett végezni!) hogy a »szent rendbe« fölvétessek. Ily fontos kérdésben teljes ismerettel tanácsos javaslatot tenni. 2. Fenti jegyzőkönyv lapjain napsütés és nyomasztó ború váltakoznak. A nyomasztó hatás szinte kizárólag az államsegélyhez kötöttségből származik. Mennyit kell kérni, ugyanazon ügyben visszautasíttatni s újra kérni, mellőzést, autonómia sérelmét szenvedni, repülésre nyitott szárnyakat összecsukni. Hányszor nem teheti egyházunk, amit tennie kellene?! Lemondani az államsegélyről?... Hát a nagy egyházi adó? ... Készülnünk kell a jövendőre, akár örvendetes, akár szomorú legyen is az az államsegély szempontjából, hogy a magunk lábán tudjunk járni. Helyi célokra elkeseredésig adóztatott híveiktől nagy intézményeink fenntartására áldozatot nyerni — nehéz. Ezért nem szabad a lelkész-tanítóságok ügyének egyedül a miniszteri merevségtől függeni. Ha lehet, hozzájárulásával, ha nem, nélküle, de meg kell csinálni, íme megint, a 71. pont alatt, az argumentum. Ez a pont egy helyütt ezt mondja: »A tanítói pálya felé való özönlés még mindig tart«.' Másutt ezt: »Feltűnő, hogy a tanítói oklevelet nyert jelöltek egy része nem tett kántorképesítőt, holott országszerte kántorhiány tapasztalható. Igaz, ennek oka abban keresendő, hogy a miniszter a tanítói fizetésrendezésnél a kántori illetményeket is bevette a tanítói fizetésbe. Ily körülmények között a tanítók nem szívesen vállalják a kántori teendőket s a tanítójelöltek nem is nagyon törekednek a kántori oklevél megszerzésére«. Tehát a konventnek újra — érdemes volna megolvasni, hogy hányadszor már! — kérnie kell, hogy a kántori fizetés ne számíttassék be s ha megint visszautasíttatik, akkor nincs más hátra, mint csak a kesergés, hogy »egyházaink ezen rendezés nélkül kántorok nélkül maradnak«? Nincs? 3. A népiskolai statisztika megdöbbentő adatai: a ref. iskolákban év végéig járt 95.658 református tanköteles. A hat osztályt sikerrel végezte mindössze 7720, ellenben konfirmáítatott 15.713. Tehát a konfirmáltaknak 50°/o-a nem végezte el a VI osztályt. Sem az előadónak, sem a konventi tanügyi bizottságnak nincs róla semmi észrevétele. A népiskolai szakfelügyelet egységes szervezete, dacára annak, hogy egyházkerületünk nem tartja szükségesnek a külön szakfelügyelet szervezését, erősen útban van. A tanítók minősítésére az egyházkerületünkben a pápai egyházmegye indítványára már bevezetett öt fokozat javasoltatik. A 130.700—1922. sz. V. K. miniszteri rendelet egyházunk részéről sérelmesnek tartott számos pontját a miniszter nem helyezi hatályon kívül, sőt azt állítja, hogy e §-okkal szolgálatot kíván tenni az iskolafenntartó egyházaknak. A tanügyi bizottság keseregve veszi tudomásul s nem hallgathatja el, »hogy az iskolafenntartó egyházaknak ide s tova már csak a teherviseléshez« maradtak jogai. Református teljes tantervet nem javasol a tanügyi bizottság. A vallás és énektanítási tanterv rövidesen kiadható lesz. Sejti, hogy az új állami tantervi csak átmeneti. A nyolc osztályú népiskola sokáig nem odázható. Majd akor javasol új tantervet. Adja Isten, hogy drága iskoláink fenntarthatok s újra és egészen a mieink lehessenek egyházunk és hazánk javára. Kiss 2oitán. Lelkészértekezlet. Április 20-án tartotta meg Kaposvárott a református egyház tanácstermében szokásos tavaszi értekezletét a misszióköri bizottsággal a Kaposvárvidéki lelkészi kör. Jelen volt a missziói bizottság valamennyi tagja, a lelkészi körből 16 lelkipásztor; mint vendégek, megjelentek Fekecs István nagykorpádi lelkész, Galgóczy János csurgói vallástanár, Szabó Béla a Szigetvárvidéki lelkészkor elnöke, több segédlelkész és tanító a körzetből, összes résztvevők száma 40. A gyűlés lefolyása programmszerüen a következő rendben történt: I. Csicskár József bizottsági tag harmóniumkisérete mellett énekelte az értekezlet: »Im, béjöttünk nagy örömmel« kezdetű dicséret két első versét, mely után Tóth Sándor zselickisfaludi lelkész tartott bensőséges imából és Bibliaolvasásból álló áhítatot. II. Kovács József elnök megnyitó beszédét és jelentéseit hallgatta meg a tárgysbrozat élén a körj Megnyitójában, az értekezlet helyeslése mellett, foglalkozott az egyházmegye legelső missziói feladatával, t. i. az őrállók és minden egyházi munkás imádságos lélekkel a Krisztusban való összefogásáról. Feltámadásunk első feltétele, hogy a történelmi kálvinizmus szellemét emeljük fel s forrjunk össze szent egységben a feltámadt Krisztussal. Jelentései közül ki kell emelni azt, hogy az egyházmegyei leányinternátusra megszavazott ágyalapítvány címén a kör tagjai eddig 520 P-t fizettek be, a hiányzó összeg is rövid idő alatt a vezetőség kezéhez jut. Az értekezlet örömmel vette tudomásul a jelentés során, hogy Mozsonyi Sándor tagtársat Kadarkút község és az egyház párját ritkító jubileumi ünneplésben részesítette március 18-án. Az ünnepelt ősz papnak, aki a körnek is 20 éven át elnöke volt, szeretettől áthatott üdvözletét küldött a kör jelenlevő segédlelkipásztortól. A tárgysorozat pontjai és előadói a következők voltak: 1. A református napilap alapításának szükségességét megállapítva megértéssel és a propagandában való részvétel készségével üdvözli az értekezlet a Hit és Szolgálat újabb mozgalmait. 2. A konfirmációi szertartás egységesítése címen előadott Zákányi József. 3. Az egyházmegyei Lelkészegyesület és Tanítóegyesület közös kulturestély rendezésére, miszsziói konferencia tartására nézve terjesztett elő elfogadott javaslatot. 4. Bosznai Sándor a gyülekezeti fegyelmezés kísérletei és 5. B. Major János a gyermekpásztoráció ismertetése címen adták elő meggyőző erejű nézeteiket. 6. H. Nagy Sándor a protestáns hiteliroda akciójáról mondott tömör véleményt. 7. Végül Szabó Béla a Szigetvárvidéki lelkészi kör képviseletében terjesztette elő az elnöklete alatti értekező let állásfoglalásait az egyházi közterhek és autonómiánkat ért sérelmek tárgyában. Aggodalmait az értekezlet minden részében osztotta. III. Gyűlés bezárása előtt zárt ülésben foglalkozott a rendes tagokkal visszamaradt értekezlet egyházi életünk legsúlyosabb kérdéseivel. Ezeknek alapos megítélése és orvoslásük eszközeinek célirányos megválasztása végett rendkívüli egyházmegyei lelkészértekezlet egybehivását mondották ki a két egyházkor nevében. Simp. — Kipróbált diakonissza ajánlkozik betegápolásra, gyermekek mellé, minden hivatásába beillő munkára. Megkereséseket református lelkészi hivatalba Kecskemétre kér.
