Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1928-01-01 / 1. szám

2. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1928

Református vallásunk tartalma a Heidelbergi Kátéban van összefoglalva. Ezt az áldott könyvet kellene újra bevinni az istenitiszteletbe, mert ez erőssé teendi Istenbe vetett bizodalmunkat, növeli hitünket s megadja a kálvinista karaktert egyházunknak, füveinknek hűségben, áldozatkészségben, életmódban.

A zsinati atyák nb. figyelmébe kérem azon gondolatomat, hogy az istenitiszteleti szertartások szabályozása alkalmával módját kellene keresni annak, hogyan lehetne a Heidelbergi Kátét istenitiszteletünk rendjébe beilleszteni. Szerintem a Ravasz-féle Agendatervezet Hiszekegy-je helyébe inkább egy-egy alkalomszerű kátérészletet kellene felvenni és azt olvasni, évről-évre ismételni. A hit hallásból van —- mondja Pál apostol — a hallás szólás által s az emlékezetbe vésődés: gyakorlás által.

A H. K. 129 kérdése és felelete oly változatos tartalmat ölel fel, hogy minden vasárnap, minden ünnepnap és minden alkalmi eset megtalálná a maga hozzá illő magasztos tárgyát. A tárgyköri beosztás és útmutatás elkészítése szakemberek dolga lenne.

Az az ellenvetés, hogy a Ravasz-féle Agendában mód és alkalom nyilik a délutáni istenitiszteleten a kátémagyarázatra, nem fogadható el, azon egyszerű okból, mert a délutáni istenitiszteleten rendszerint — tisztelet a kivételnek — kevesen jelennek meg és a cél nem érhető el. Már pedig épen a további hanyatlás megakadályozása végett, erősebb lendülettel kellene munkához látni, hogy ébredés mielőbb tapasztalható legyen.

Emberé a munka, Istené az áldás.

Győry János

lelkész.

Hírszolgálatunk fejlesztése.

Egyházi sajtónk egyik fontos hivatása, hogy a gyülekezetek életében felmerülő fontosabb mozzanatokról kellő időben és pontosan tudósítson.

Ez a cél azonban csak úgy valósítható meg, ha az arra illetékesek ezt a hírek beküldésésével lehetővé teszik.

Nagyon kérjük azért lapunk igen tisztelt olvasóit, elsősorban a nagytiszteletü esperes és lelkész urakat, hogy az egyházmegyéjük területén, illetve egyházközségükben történő személyi változásokról, lelkész- és tanítóválasztásokról, halálozásokról, nagyobb adakozásokról, építkezésekről, ünnepélyekről úgy küldjenek tudósítást, hogy az egyházkerületünk e hivatalos lapjának az esemény megtörténte utáni legközelebbi számában már megjelenhessék. Bennünket elsősorban a saját kerületünk eseményei érdekelnek és a napisajtó is rendszerint csak azt közli, amit mi rendelkezésére bocsátunk lapunkban.

Ne gondolja senki, akármilyen szerény legyen is különben, hogy a hír már a hiúságnak a jele. A mai, gyorsan haladó világ megkívánja, hogy az eseményeket hamarosan megtudja. Nem szabad csupán az egyházmegyei és egyházkerületi bizottságokra hagyni a tények feltárását.

Olyan hírek, melyek más, a gyülekezetek buzgóságát dicsérik, más gyülekezetekre is buzdítólag hatnak. Itt is igaz: exempla trahunt.

Vegye azért minden lelkész és tanító atyánkfia azt a kis fáradságot, hogy mostantól kezdve rendszeresen tudósít bennünket. Nekünk a következőkre van csak szükségünk: hol, mikor, mi történt? Száraz adatok, hosszú részletekre nincs elég terünk.

fr^--------:---------------------------------------------;--------> KONYV1SMERTETES A

»V.... - ^

A mezőtúri ref. egyház története 1530—1917-ig.

Az egyháztanács megbízásából irta: Faragó Bálint nyug. főgimn. tanár. Mezőtúr, 1927. 8-r. 325 1. Ára: 8 pengő.

Sok, fárasztó munkával, az eredeti jegyzőkönyvek és akták tanulmányozásával készült mü, mely nemcsak a mezőtúri gyülekezet tagjainak szolgál bátorításul és lelkesítésül, hogy a múlt szenvedésekkel, de dicső példákkal is telt történetében lásson elkötelezést az anyaszentegyház mindig hűségesebb szolgálatára, de érdekes, új adataival az egyháztörténészt is hálára kötelezi.

Érdeme a munkának, hogy a Mezőtúron található anyagot lehetőleg teljesen átnézte és munkájába belevette. De viszont ebből következik hiánya is, hogy t. i. úgyszólván csak azt adja, ami Mezőtúron megvan, vagy a közel múltban még meg volt. Pedig sok minden már régen elveszett. A történetiró feladata, hogy az ilyen korszakok történetét próbálja máshonnét szerzett adatokból rekonstruálni, pl. egyházkerületi levéltár, megyei, földesúri levéltárak. Ehhez persze még sokkal több idő és nagy summa pénzt kellene, amivel a mi embereink nem rendelkeznek. Faragó megtette azt, amit körülményei megengedtek. Adatai, amennyire így ellenőrizni lehet, megbízhatók.

Érdekes, kegyességtörténeti adat, hogy Tatai Ferenc debreceni szuperintendens 1763-ban egy hónapos böjtöt hirdetett (40. 1.). Kár, hogy nem közli a 176. lapon említett „a régi túriaknak a vasárnap megtartásáról tett fogadását“.

Megérdemli a nagyobb nyilvánosságot Süllye túri lelkész párbeszéde gr. Altban váci püspökkel (41. 1.) és hogy miként bántak el a ref. templomban misézni akaró tábori páterrel (44 — 47. 1.).

Az egyházi fegyelem gyakorlásának módjára is közöl adatokat (62., 63., 71. 1.).

Az 1817. évi reformációi emlékünnepen, mely nagy külső dísszel ment végbe, megjelent a helybeli plébános is (83-87. 1.).

Részletesen szól a gyülekezet anyagi ügyeiről és a presbitérium szerepéről a gyülekezet életében. Ismertet néhány nevezetesebb papválasztást. Furcsaságszámba megy, hogy a főgondnokok után a bábákra tér át (174. 1.).

Szegedinek több latin nyelvű munkája is jelent meg (221. 1.), dr. Szakács theol. magántanári vizsgát is tett (241. 1.), dr. Sebestyén Béla munkáját: Enyingi Török Bálint, Pápa város földesura, nem említi (241. 1.).

A műhöz pontos névmutató járul, mely nagyban megkönnyíti az adatok tömkelegében való tájékozódást.

Kár, hogy a mü megjelenése 10 évi késedelmet szenvedett és így bizonyára sok adata, pl. az egyház anyagi ügyeire vonatkozólag, már elavult.

A könyv külső kiállítása Ízléses.

Vincze Géza: Igehirdető poéták. Poéta igehirdetők. Két kálvinista anonymus literator. Erdélyi Ravasz László. Czeglédy Sándor. Budapest, 1926, 8-r. 66 1. Szerző kiadása.

Vincze Gézát, az oláhok megfosztották Erdélyben templomától s ő is követni kényszerült sok ezer honfitársa nyomdokait: átjött Csonkamagyarországba. Legelőször Dunántúl, Győrben kapott s.-lelkészi alkalmazást, majd innen Budapestre került Haypál Benő mellé és azóta az ország fővárosában dolgozik.

E füzete mutatja, hogy nem közönséges írói ké-