Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1928-12-29 / 53. szám

4

3. De új /erőt vesz magának, Lelkét megbátorítja,

:|: Mint a vitéz, ha harcának Kezdete tántorítja;

Az eláruló csókra Önként megy a kínokra,

A fegyverekbe öltözött Vérengző kísérők között.

4. A bíró már megismeri,

Hogy ő vétkét nem látja,

: [: Elereszteni nem meri :

Ostor alá bocsátja;

Látja a nép véresen,

Nincs szíve, mely megessen; Fakad ily gyilkos lármára: Feszítsd fel, feszítsd a fára!!

5. Függ már a fán kiterjesztett Kezekkel felszegezve;

: |: A föld, testéből eresztett Vérrel van béfedezve; Elalélván végtére A kínok érzésére,

Meghal, atyjához sóhajtva, Fejét keresztjére hajtva.

6. Óh, kínok közt elenyészett Megváltóm a keresztfán!

:|: Téged az egész természet Búslakodva sirat s szán; Reng a föld alkotmánya,

A holtakat kihányja;

A fényes nap is búvába’ Borul sötét éjszakába.

7. Elhal énbennem is a szív Ez iszonyú látásra;

:|: Bánatba merült lelkem hív Bűneimért sírásra;

Mert tudom, hogy helyettem, Ki sokképpen vétettem, Szenvedőd e vereséget,

Mely így vet éltednek véget.

8. Mégis biztat engem a hit, Hogy értem ontottál vért;

:|: Rettegésemben megenyhít, Tudván, hogy érdemedért Részeltetem az égben,

Ama nagy dicsőségben,

Hol te, ki értem szenvedtél, Örök méltóságot vettél.

Húsvéti imádság.

Leborulok előtted és áldva emlegetem a te jóságodat, mindenekkel szabadon rendelkező felséges Isten, szerető Atyám a Jézus Krisztusban. Végtelen szeretetedből elküldötted szent Fiadat e világra és nem bántad őt halálra adni mindenekért, én érettem is, hogy örök üdvösségem legyen ő általa. Hála és dicsőség néked, mert nem engedted, hogy a halál diadalmaskodjék az életen és a gonoszság legyűrje az igazságot. Óh „nincs már szivem félelmére nézni sírom fenekére, mert látom Jézus példájából mi lehet a holtak porából“. Nem rettent többé a szenvedés és nem félek a gonosztól, mert tudom, hogy te megdicsőíted hatalmadat az én életemben is. Nem irtózom a haláltól, mert tudom, hogy a halál elnyeletett diadalra. Köszönöm néked ezt a bizonyosságot, köszönöm a boldogító húsvéti hitet és örömöt.

Édes Atyám, amikor kiöntöm előtted lelkem háláját, hallgasd meg az én könyörgésemet, amidőn törödelmes és bűnbánó lélekkel fohászkodom hozzád s az Úr Jézus Krisztus érdeméért kérlek, légy hozzám irgalmas és kegyelmes. BocsásdJmeg az én£bűneimet. Tudom és érzem, hogy sokszor. megbántottalak