Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1928-12-29 / 53. szám
5 téged szavammal, cselekedetemmel és nem hallgattam a te beszédedre és lábbal tapostam törvényedet, a szeretetek Óh ruházz fel engem az Úr Jézus Krisztusban működő égi erőkkel, hogy semmi közösségem se legyen a bűnnel, hogy tudjak meghalni a bűnnek s új életre feltámadni az Úr Jézus Krisztus által és hogy lehessek élő személy, lelked által én bennem élj. Hiszem, jó Atyám, ha csak gyenge emberi szóval tudom is kifejezni lelkem háláját és törödelmes szivem bünbánatát, te, ki olvasol a lelkekből, kiolvasod az enyémből is mind azt a sok hálás érzést, minek nem tudok hangot adni és megszámlálod titkon és nyilván hullott könnyeimet és megvizsgálod az én szivemet, melyet ezerféle csábítással megterhelt a kisértő, sok nyilát belelőtte a fájdalom. Nézd, óh nézd meg örökjóságu Isten az én szivemet; vigasztalj meg és gyógyíts meg engem, adj lelkembe igaz és örök örömöt, hogy vigadozva zengedezzek és új győzedelmi éneket énekeljek a te nagy nevednek dicsőségére és az én áldott megváltó Krisztusom dicsőségére, ki „meggyőzte a halált, örökváltságot talált — az én számomra is — isteni erejével, hathatós érdemével. Uram, Jézus Krisztus, diadalmas megváltóm! ki megjelentél feltámadásod után tanítványaidnak s mindazoknak, kik hisznek benned, jelenjél meg az én életemben is. Lábaim, ha megbotolnak, erődet kérem zsámolynak. Tanácsolj lelkeddel, termékenyítsd meg szivemet szereteteddel, hogy élvén, éljek hit által és amely életet a testben élek, a te benned vetett hit által éljem azt és ha meghalok, veled lehessek az örök üdvösségben. Ámen. Új énekeskönyvben: 57. — Dallama: a XXXV. zsoltár. Perelj, Uram, perlőimmel. Húsvéti ének. 1. Vessük le már a gyászruhát, Imádjuk az élet Urát, Mert nincs halál és nincs enyészet, Diadalt vett rajta az élet; Krisztus Urunk már nem halott, A halálból feltámadott; Örömre vált búbánatunk: Feltámadunk, feltámadunk! 3. Most már, ha az út itt kemény, Égbe visz a hit és remény; Ha tenger is szivünk siralma, A könnynek is meg lesz jutalma; Küzdvén sírig az igazért, Ha nem nyerünk földön babért, Vigasztal az, ha meghalunk: Feltámadunk, feltámadunk! 2. Kételkedők, hitetlenek, 4. Diadalod hol van halál? A sírba most tekintsetek! Fulánkod már ránk nem talál; Nem lelitek, az ige bétölt; Ha lenne még kételkedő, Él a Jézus, meggyőzi ő; Él a Jézus, a mi Urunk: Feltámadunk, feltámadunk! Holtak között Jézust, az élőt Csontkezed a sírba taszíthat, De a sír is élettel biztat; Légy áldva fenn, élők Ura! Légy áldva fenn, Isten Fia! Diadalod, diadalunk: Feltámadunk, feltámadunk!
