Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1928-12-23 / 52. szám

242. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1928. katholizáció vihara nagyon megritkította a nagy község református gyülekezetét. Ma a reformátusok száma mindössze 156 lélek, az összes lakosságnak mintegy kilenced része. A gyülekezet kis régi, torony nélküli temploma ott volt közvetlen a katholikus nagy templom végében. Ennek ma már csak helye van meg, mert Isten segítségével a gyülekezet egész más helyen szer­zett funduson szép ú] templomot építtetett. Ennek tor­nyába most a háborúba elvittek helyett a megmaradt régi kis harang mellé egy 102 és egy 225 és fél kilós új harangot készíttetett a gyülekezet. A két harang a szállíttatáson kívül 2168 P 60 fillérbe került. Az össze­get a gyülekezet tagjai fedezik önkéntes megadóztatás útján. Ezenfelül önkéntes adományokkal is járultak a szent célhoz úgy gyulafirátóti híveink, mint a Gyulafi­­rátótról Kádártára származottak közül. Az adakozók között vannak más felekezetű testvéreink közül is, Ugyanez alkalomra szép új úrasztali és szószékterítőt készíttettek a gyülekezet női tagjai 256 P 86 fillér érték­ben. Mindez ismét közadakozásból. December 9-én volt az új harangok fölszentelési hálaünnepe A délelőtti istentiszteletet Szűcs József, a veszprémi egyházmegye esperese végezte, az istentisztelet keretében fölszentelő és megáldó hálaimádsággal adván át rendeltetésüknek az új harangokat, mire azok a templomi gyülekezet örömkönnyei között megszólaltak. Györffy Lajos hely­beli lelkész a harangszerzés történetét ismertette, úgy erre, mint az úrasztali és szószékterítőre történt ada­kozásokat olvasta fel. Istentisztelet után pedig az új harangok félóráig szóltak a háborúban hősi halált haltak és azoknak a gyulafirátóti híveknek az emlékezetére, akiket a volt harangok háborúba vitele óta kisértek temetői- nyugovó helyükre. A délutáni istentiszteletet Hajda Gyula veszprémi hitoktató-lelkész végezte. Sár­­pataky Gábor helybeli kántortanító úgy délelőtt, mint délután igen szép magánénekkel is résztvett az ünnep műsorában. Ugyancsak résztvettek a gyülekezeti ének­vezetésben Bartha Ferenc volt gyulafirátóti, jelenleg vilonyai, Szabó József királyszentistváni, Szabó Gyula sárszentmihályi kántortanítók. De dicséret illeti a gyü­lekezetei is, amelynek tagjai annyira otthonosak a szép és buzgó éneklésben. Lélekemelő volt tapasztalni, hogy a helybeli lelkészi, tanítói család, Jákóy Pál körjegyző, Bartha Ferenc volt gyulafirátóti tanító neje, Bolla Géza kádártai birtokos és presbiter előljártak a buzdításban és adakozásban. De éppen úgy előljárt a helybeli pres­bitérium és gyülekezet több tagja s a buzgó nők, de kivette részét az áldozathozatalból a gyülekezet minden tagja is, másként hogyan lett volna képes a 156 lélek­­böl álló és bizony anyagiakban nem gazdag gyülekezet ilyen szép munka létrehozására? A harangok elhelye­zése, a harangállványok átépítése körül is napokig tel­jesítettek szolgálatot az egyház gondnoka, presbiterei és a gyülekezeti tagok, segítve annak a buzgó és ügyes társuknak, aki földmives ember létére a harangállvá­nyokat egészen önállóan újra építette. A két új harang — Slezák László cég alkotása — kitűnő zengésűi, tiszta összhangjával nagy örömére szolgál a gyülekezetnek, sőt az egész községnek díszére szolgál. A buzgó lélek munkája diadalt aratott. Istennek kegyelme megengedte érni a gyülekezet tagjainak, hogy új harangjaik ékes hangjait meghallhassák. Istené a dicsőség! Hogyan is énekelték a magyar gályarabok? „Térj magadhoz drága Sión! Van még néked Istened!“ Gyulafirátóti református szent gyülekezetünk tagjai is hadd hallják harangjaik ércnyelvén Jézusunk messze zengő szavát: Ne félj kicsiny sereg, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az Ő országát. §z, j.----------------------------------------------------------------­$ KÖNYVISMERTETÉS A .............— ■ Bódás János: Jegenyék alatt. Versek. 1926— 1928. Tahitótfalu, 1928. 8-r. 64 1. Ára 3 P. Megren­delhető a szerzőnél (Vörösberény), vagy az egyház­kerületi iratterjesztésnél, az ár előzetes beküldése el­lenében. Szerzőnek, aki pápai főiskolánknak volt a tanít­ványa és aki jelenleg vörösberényi s.-lelkész, ez a második önálló kötete. Verseit szívesen közük előkelő fővárosi lapok is: Uj Idők, Élet, Napkelet és nemrégi­ben a Napkelet egyik pályázatán igen szép elismerést nyert. E kötete jelentős haladás az előzővel szemben és feljogosít bennünket, hogy nagy reménységeket merjünk táplálni a szerző költői munkásságának jö­vendő fejlődéséről. Mi nem vagyunk szépirodalmi lap, bennünket a versekben is az érdekel legelsősor­ban, hogy minő az illető írók felfogása és nézete a mi kérdéseinkről. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy bár szerzőnek e kötetben vannak még versei, melyeken erősen visszatükröződik a tisztán irodalmi célokat kitűző én, de szép számmal találunk olyanokat is, me­lyek azt bizonyítják, hogy papi hivatásának megfele­­lőleg költészetében is bátran és határozottan az evan­gélium mellé állott. Csak ezen az úton haladjon szerző. Meg fogja látni, hogy söpör el az új élet min­dent, ami banális, ami megszokott és hogy telik meg költészete új tartalommal. Nyelvezete sok helyen erőteljes, kifejezései ta­­lálóak. Csak kevés helyen észlelhető Babits hatás rajta. A versek közül igen tetszenek: Nem én akartam, Május, Szederinda, Örvények szélén, A Balaton, Me­gyek Uram, Őszi pünkösd, de a legszebbek Jegenyék alatt, Ez a mi templomunk és Megüresítem magam. Ez utóbbit lapunk mai számában közöljük. Csupa biztatás, drága Ígéret. Teljék meg szerző lelke mindig jobban Krisztussal, hogy így végleg meg­találhassa önmagát és dolgozzék lelkesen hivatásában, szolgálat közben tapasztalhatja meg a legszebbet. Nyáry Pál: örökkévaló szeretet. Evangéliumi bizonyságtételek. Pécs, 1928. A pécsi református egy­ház kiadása. 8-r. 181 1. Nyáry Pált nem kell bővebben ismertetnünk e lap olvasóival. Megfordult Dunántúl is több gyüle­kezetben és igehirdetése nyomán mindenütt boldog visszhang támadt. Sok országos konferencián lehetett őt hallani, mert konferenciarendezők szívesen kérték őt fel előadások vagy prédikációk tartására. Nyomta­tásban megjelent prédikációs kötetei pedig évtizedek óta elvitték Nyáry nevét a legtávolabb eső paró­­khiára is. Nyáry ez évben ünnepelte lelkészi szolgálatának és egyúttal pécsi lelkészkedésének 25 éves jubileumát. E kötet a pécsi gyülekezet jubileumi ajándéka sze­retett lelkészének. Boldog az a gyülekezet, amelynek ilyen papja van és boldog az a lelkész, akinek mun­kálkodását Isten úgy megáldja, hogy olyan gyüleke­zete van, mint a pécsi, amely ilyen módon fejezi ki szeretetét és elismerését a hallott prédikációkért. A kötethez Ravasz László püspök írt meleghangú előszót, amelyben örömmel állapítja meg, hogy Nyáry igehirdetésében »prófétikus erővel és élességgel a váltság és megszentelődés központi igazsága ragyog«. Összesen 42 beszéd van a kötetben, melyek kö­zül alkalmi 28. Az alkalmiak a következőkép oszlanak meg: advent 4, karácsony 2, esztendő utolsó vasár­

Next

/
Oldalképek
Tartalom