Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1928-11-11 / 46. szám
214. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1928 A galleriás emelet 8 drb. műkővel burkolt vasbeton oszlopon nyugszik és lépcsős emelvénnyel bir. Az íves, casettázott és bordázattal díszített templomhajó és az erkélyes szint fedéme ugyancsak vasbetonból valók, vasbetonból készültek továbbá a torony osztó fedémek, kiváltó és ablakfeletti szemöld szerkezetek, szószék alja, a templom külső fal és orom párkányzata és a templom falának merevítésére szolgáló vasbeton fal koszoruzatok és erkély emelet korlát mellvédje. Az alapfalak a szabályozott terepszin alatt cca 2,20 mélységben kezdődnek és 50 cm. magas beton talapra állítva a régi magtárból nyert építőanyaggal, a felmenő határ és torony falak új téglával portland cementtel javított fehérmészhabarcsban falaztattak. A belső lépcsők műkőből valók. A földszinti templomhajó és előtér mintás márvány mozaiklapokkal burkoltattak. A lépcsősen emelvényes erkély pallókból készült puhafa padlózattal bir. Á főkapu tölgyfából készült díszes kovácsolt rácsozattal és vasalással. Tölgyfából való a díszes szószék, lépcsőzettel és díszes korláttal együtt. Az ajtók egyébként tölgy erezett mázolással puhafából, míg a templomhajó ablakai — szellőző szárnyakkal — szögvas-keretben erős fazonvasból, beton páragyüjtő vályúkkal készültek. Az úrasztalának emelvényét tervező építész rajza szerint csiszolt és fényezett műkőszegéllyel és díszes terazzó burkolattal Káldy Mihály ajándékképpen készítette. A templom — mellékhelyiségeivel együtt — villamos világítással berendezett. Á torony csúcsa vörösrézből való, a buzogánya igazi aranynyal aranyozott és villámhárítóval van felszerelve. A templom és torony tetőzete sötétszinü müpalával fedettek; az ereszek bádogcsatornával készültek. Mindeme kiállításnál (a praktikus szolid anyagbeépítés mellett) a karbantartásnak minimálisra leszorítása volt a főcél. A templom akusztikája elsőrendű. A nagy szaktudással a maga egyszerűségében a vidéki templomépítkezéseket messze túlhaladó monumentális építmény Dudás Kálmán műépítész Ízlését dicséri. Lelkészi konferencia Alsósegesden. Második nap reggel Sárosi István gigei lelkész templomi könyörgése után az elnöklést a konferencia nesztora, Héjjas Zsigmond komiósdi lelkész vette át, majd Zákányi József homokszentgyörgyi lelkész tartott előadást a lelkipásztor személyiségéről. A református lelkész, akinek példaképe a vele magát naponként közlő élő Krisztus, csak egész személyisége lehet, aki egyéniségének varázsával még akkor is hatni tud, mikor a külső tevékenysége látszólag szünetel. Varasdy Imre böhönyei lelkész a presbiterek munkára neveléséről adott elő értékes gondolatokat, kiemelve a presbiterekkel való foglalkozás nagy jelentőségét abból a szempontból, hogy ez a munka a legtermészetesebb kiindulópont a gyülekezet szélesebbkörü pasztorizációjához. Tóth Sándor imája fejezte be a délelőtti tanácskozást. Kedves és értékes élménye volt a konferencia tagjainak a közeli Felsősegesden tett látogatás, ahol megtekintették a Ferencrendiek ősi, tatárjáráskori szerzetházát és templomát, valamint kilátóját. A vendégeket Jámbor P. András plébános, a szerzetház főnöke fogadta és kalauzolta lekötelező szívességgel, akinek emelkedett szellemére jellemző az az emlékezetes kijelentés, amellyel üdvözölte a konferencia megjelent tagjait, mondván: »Műértékeket nem találnak itt az urak, csak régiséget és romokat, új dolog csak egy van itt: a mi szeretettel teljes, megértő szivünk«. Ily fogadtatás után az egész látogatás a legkellemesebb emlékeket hagyta maga után és nemes példát szolgáltatott a különböző felekezetű magyar emberek testvéri érzésének ápolására. A délutáni előadások sorát Farkas István nemeskisfaludi lelkész imája után Kovács József kaposszentbenedeki lelkész nyitotta meg a lelkészi szolidaritásról tartott felolvasásával. Az előadás nyomán megindult vitában kialakult az a vélemény, hogy nemcsak két szemben álló elvi felfogás ellentéte, hanem főként az elvek és elvtelenség ellentéte az akadálya a szolidaritásnak, mely csak egy közös egyházépítő munkában találhat táplálékot. Györék József alsósegesdi lelkész a vallásos estélyek jelentőségével foglalkozott előadásában, ajánlván ezek sikeresebb rendezése céljából kisebb lelkészi körzetek kialakulását, melyen belül az egyes lelkészek felváltva szolgálnának egymás gyülekezetében vallásos estélyeken. A konferencia záró előadását Fekecs István nagykorpádi lelkész tartotta a házi istentiszteletekről, melyekről nagy bibliai és gyakorlati ismerettel kimutatta, hogy az ősidők óta gyakorlatban van és további ápolása a gyülekezeti munka legreményteljesebb része. A konferencia befejező összejövetele a második este tartott templomi estély volt. A »Jövel Szent Lélek Ür Isten« és »Szivemet hozzád emelem« kezdetű énekek után Varasdy Imre böhönyei lelkész imádkozott, majd a gyermekkar énekelte az »Örök Isten merre, merre vagy« kezdetű éneket. Darab Ferenc nemesdédi lelkész az eszményi gyülekezetről tartott lelkes előadást. Kisgyura János tanító szólóéneke (Mennyben lakó én Istenem) után Bódis József földmíves ifjú szavalta Szabolcska Mihály: Gályarab lelkészek éneke c. költeményét. A gyülekezet éneke után (Ssükölködünk nagy mértékben) Galgóczy János csurgói vallástanár Máté 21:28—31 alapján tartott lebilincselő bibliamagyarázatot, a saját zászlója alatt evező hajóval jelképezvén a református egyesület munkáját. Takács István gondnok vett búcsút a konferencia tagjaitól, kinek Halka Sándor esperes válaszolt lelkes búcsúbeszédben, a Golf-áram jótékony hatásához hasonlítván a konferencia munkáját, majd áldást mondott a gyülekezetre, mire a férfikar a Magyar Hiszekegyet, a gyülekezet pedig a CXXXIV. zsoltárt énekelte el. Isten tegye áldottá a konferencia lelki hatásait az alsósegesdi gyülekezet és a belsősomogyi egyházmegye lelkészi karának jövendőjére nézve. B. Major lános konferenciai jegyző. Két kis színdarab. A műkedvelő-előadások nagyon elterjedtek már falusi egyházi életünkben is. Kitérni nem igen lehet előlük, mert ha mi kezünkbe nem vesszük, az ifjúság maga szervez ilyeneket, amikor felügyelet nélkül, maguk „tanulnak“ darabokat, vagy egy-egy facér iparos-segéd, esetleg valami kétes exisztenciáju egyén vezetése alatt léhasággal töltik az időt. Azok az egyházi funkcionáriusok azonban, akik lelkiismeretesen kezükbe vették ezt az ügyet és azon vannak, hogy az ifjúság megfelelő vezetés és felügyelet alatt tanuljon és produkáljon tisztességes szinielőadást, nagyon meg vannak akadva a darab megválasztásával. Népszínműveink, még a leg-
