Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1928-11-11 / 46. szám

1928. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 215. oldal. kitünőbbek is, pedagógiai szempontból vagy egészen értéktelenek, vagy legtöbbször határozottan károsak. A darabok művészi értéke a kezdetleges, gyönge előadá­sokban teljesen elvész, megmaradnak csak végső tanú­ságul a selejtes motívumok, minők a gyújtogatás, bics­kázás, verekedés, szőllő-borelcsenés, öngyilkosság, me­rénylet, női becsület elrablása stb. Egyéb darabok is többnyire ilyenek, vagy a néplélektől meg nem köze­líthetők. Úgynevezett valláserkölcsi színművek irodal­munkban még alig vannak, sokszor nehézkesek, élet­telenek, nagy átalakítás mellett is alig használhatók. Ezen a hiányon segíteni kell. Többen tettek kísérletet ilyen irányban. Ilyen kísérlet eredménye az a két kis színdarab, amelyekről itt megemlékezünk. Az egyik egyfelvonásos vígjáték „A bizonytalan vőlegény“ címen, mely Moliére egyik darabjának az átalakítása. Tőről metszett magyar népies alakok szere­pelnek benne. Levegője, nyelvezete, minden motívuma népies magyar. Magyar dalok és néhány egészen ön­álló jelenet, néhány önálló alak jöttek az eredetihez. Új a darab megoldása is. Moliére nem csupán magyar szavakba, magyar köntösbe átöltöztetve, hanem magyar lélekkel felruházva. Amellett nincs elsikkasztva, sőt mindenütt vezet Moliére zsenije, ami a darabot rend­kívül fordulatossá, mulatságossá és életteljessé teszi. A darab, bár egyfelvonásos, eléggé kiadós, mint ami­­nők Moliére egyfelvonásos darabjai általában. Erkölcsi tanúsága határozottan és tisztán domborodik ki. Akik a darabot egyházi ifjúsági műkedvelő-előadás céljaira fel akarják használni, forduljanak Szűcs József esperes­hez Alsóörs, Zala m., aki a gépen lemásoltatás csekély díja ellenében szívesen megküldi. A másik kis színmű Pap K. Ödönné Karika Flóra „A törpe fejedelem, mint csodaorvos“ című egyfelvo­násos szinjátéka, mely az „Örömhír“ cimü gyermeklap (Budapest, IX., Bakács-tér 9) 1927. évi 12. számában jelent meg. Nagyon kedves és jól megirt gyermek­­színmű, mely iskolás gyermekkel könnyen és szép si­kerrel adható elő. Minél többet szeretnénk látni az ilyen müvecskéből, mert ma a helyzet itt is az, hogy aki jó, alkalmas darabot akar előadatni iskolás gyer­mekeivel, maga kénytelen Írni. így jött létre ez a kis darab is. ®@@®®®®®@®@@®®@@®®®®®®®®®®®®®®©@®@®®®@® 1 VEGYESEK 1 @ ® ©®©®®®@®@®©@®@©@@©@©@®@©®®®®©®®®@@@@®@@ — Asztalos Béla temetése. Asztalos Béla, Komárom­­vármegye volt alispánja, a komáromi egyház presbitere és a tatai egyházmegye tanácsbirája e hó 4-én 62 éves korá­ban váratlanul elhunyt. Halálát különösen tragikussá teszi az a körülmény, hogy éppen a komáromi református temp­lom felszentelésének napján érte utol a halál, melynek hire a diszebéden együttvoltakat a legmélyebb szomorúsággal töltötte el. Asztalos Béla folyó hó 3-án még kint volt a vasútállomáson, hogy Püspök urat fogadja, amikor hirtelen rosszullétről panaszkodott s hazament, magával vivén halá­los betegségét. A megboldogult temetése folyó hó 6-án ment végbe a közönség óriási részvéte mellett. A koporsót az új templomban ravatalozták fel s a gyászbeszédet dr. Antal Géza püspök úr tartotta, alapigéül vevén Ézs. III. 2—4. verseit. A gyászbeszéd előtt és után a ref. ifjúsági énekkar énekelt, majd megindult a menet, több, mint ezer főnyi sokaság, hogy utolsó útjára kisérjék a közszeretetben és tiszteletben álló elhunyt alispánt. A sírnál az egyház­megye nevében Lőke Károly esperes búcsúzott el néhány szóval a halottól, majd Sári Imre komáromi lelkész mon­dott a sir felett imát. Az egyházi szertartás befejezte után Palkovics László alispán Komárom és Esztergom vármegyék nevében, Alapi Gáspár polgármester pedig Komárom szabad királyi város nevében mondtak néhány megkapó bucsuszót. A községek küldöttségileg képviseltették magukat s a ko­porsót rengeteg koszorú borította, mindmegannyi a lakosság mély gyászának jele, mert Asztalos Bélát osztály- és felekezeti különbség nélkül mindenki szerette vármegyéjében, melynek több mint 40 esztendeig állott szolgálatában s melynek egyelőre utolsó alispánja volt. — A Református Egyházak Világszövetsége tizen­harmadik egyetemes gyűlését az amerikai Bostonban tartja 1929. junius 20—27-ig. A gyűlés nagyszabású előkészü­leteit a nov. 7-én, Edinburghban tartott végrehajtóbizott­sági gyűlésen beszélték meg. — Reformációi emlékünnepek. Pápán este 6 órakor a református templomban a theol. hallgatók Tóth Ferenc Önképzőköre tartotta meg, nagy közönség részvétele mel­lett reformációi ünnepélyét. Közének után Babos Lajos IV. é. pn. imádkozott, Tóth Lajos főisk. igazgató meg­nyitójában mélyen járóan fejtegette a reformációban nyert isteni értékeket. Császár Károly IV. é. pn. Vargha Kálmán II. é. pn.-nek erre az alkalomra irt sikerült versét szavalta. Németh János főisk. szenior nagy távlatú előadásában rész­letesen szólt a reformáció áldásairól. A Főiskolai Énekkar Tóth Lajos ének- és zenetanár vezetésével igen szépen énekelte az „angyalok kará“-t az Ember Tragédiájából. Bibliamagyarázatot Varga Gyula IV. é. pn. tartott meggyőző erővel XLVIII. zsoltár Í3. sk. versei alapján. Az ünnepélyt a Térj magadhoz drága Sión eléneklése fejezte be. Október 31-én kettős ünnepe volt a szokolyai gyüle­kezetnek. E napon az első esti istentiszlelet keretében, villanyvilágítás mellett reformációi nagy emlékünnepély tar­tatott. A templomot zsúfolásig megtöltő hívek boldogan ünnepelték a reformáció áldásait. Az ünnepély műsora a közetkező volt: Nagy István esperes emlékbeszédet mondott. Megragadó erővel méltatta a reformáció fontosságát és jelentőségét. Szerepelt két énekkel a gyermekkar. Élőimát mondott és szavalt Baranyai Károly s.-lelkész. Ádventben minden szerdán este istentisztelet lesz. Úgyszintén a pres­bitérium határozata alapján a vasárnap délutáni istentisz­teletek este tartatnak meg. Zánkán a reformáció emléknapjának estélyén ünnepély volt a templomban. Az igét Siskey Imre monoszlói lelkész hirdette Mát. 5i3—w alapján, vallást téve arról, hogy a protestantizmus feladata, kiváltsága világolni, e világot az evangélium sójával megizesíteni, romlástól megóvni. Szőke Károly köveskáli lelkész előadásában rámutatott a reformációt kirobbantó okokra s a napjainkban is sűrűn hangzó táma­dásokkal szemben fejtegette a protestantizmus létjogosult­ságát. Szűcs János helybeli lelkész Tisza Istvánról emléke­zett meg kegyeletes szavakkal, majd azt a nemes mozgal­mat ismertette s ajánlotta a hívek áldozatos szeretetébe, mely az özvegy lelkésznék számára akar otthont teremteni. Az iskolás gyermekek szép éneklése, Geiszler Irma II. o. polgárista (Sántha K.: Hálaadás a reformációért) és Szűcs Lenke postagyakornok (Kozma A.: Az agg prédikátor) ügyes szavalatai tették változatossá az ünnepélyt, melyre még a szomszédos Szepezdből is számosán eljöttek. Perselypénz az özvegy papnék házára 16 P. Nagyon életrevaló gon­dolat volt az ünnepélybe bevonni a szomszédos lelkészeket. A komáromszentpéteri gyülekezetben Kenessey Kál­mán dr. a reformáció lényegéről és jelentőségéről beszélt, Zsemlye Lajos hetényi lelkész „az egyház szerepe a ref. ember életében“ címen szólt, bibliamagyarázatot Galambos János helybeli lelkész tartott. — A pápai Református Nőegylet folyó hó 11-én vasárnap este 6 órai kezdettel a templomban műsoros vallásos estélyt tart a következő számokkal: 1. Közének. CXXV. zs. 1. v. 2. Megnyitó-beszédet mond dr. Antal Géza püspök. 3. Aratás (Rettungsjubel). Vegyes kvartett orgonakísérettel. Előadják Legényné, Kummer Mici, Sághi Kató, ifj. Nánik Pál, Sághi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom