Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1928-09-30 / 40. szám

1928. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 187. oldal. katasztrófa a személyes részvételt lehetetlenné teszi. De ott leszek teljes lélekkel és szeretettel, és ha be­fogadnak, belépek mint old fellow abba a körbe, mely most csak alakot és szervezést óhajt adni annak, ami eddig is volt és lesz, valameddig a Kollegium is hű marad régi fenkölt hagyományaihoz, forrása a tudásnak, mintaképe a szabad gondolkodásnak és vallási türelmességnek. Crescat et floreat! Mély tisztelettel vagyok Pollák Illés Amely intézetről így nyilatkoznak tanítványai, annak a jövőjét nem kell félteni, kivált ha a jelen ápolja a múlt nagy hagyományait s büszkeség tölt­heti el annak a lelkét, aki egy ilyen intézetnek a tanára vagy tanítványa lehet. Ünneplésünk. »Aki elveszti az ő életét énérettem, megtalálja azt.« (Máté 16:25.) Egy élet elvesztéről beszélt az az osztatlan me­leg ünneplés, mely dr. Antal Géza püspök úr személye körül megnyilvánult 40 éves jubileuma alkalmával. Egy élet elvesztése nem könnyű dolog. Nem könnyű dolog a kényelmes, önző jólétből kilépni s felvenni mások gondját, baját. Átélni, átszenvedni az emberi nyomorúság olyan mozzanatait, melyhez lényegében semmi köze. Nem könnyű dolog elaprózni valakinek életét kicsiny életek tragédiái közt akkor, amikor a pálya szédületes perspektívát mutat és kaput tár. Óh a mai önző és tülekedő világban, mikor az élet nap­nap után morzsol fel félbeszakadt életpályákat, tra­gikus sorsú családokat, mikor a saitzi katasztrófák, a szülőket gyilkoló gyermekek, feleséget fojtogató fér­jek az erkölcsi életnek olyan döbbenetes képét tárják elénk, kétségbeesetten keres ia lelkünk nyugvó pontot, ahonnan új reményt, új bizakodást meríthessen az élet csúnya, romboló szellemével szemben. Semmi sem olyan elviselhetetlen gyötrő valami, mint az erkölcsi fertő. Gyötrő azért, mert az ember legdrágább érté­két, a lelket támadja meg. A lélek Istentől van s mindaz, ami isteni, tiszta. Ezért van az, hogy azok a nagyok, akik változatlanul járják az igazság, a tiszta­ság, az áldozatos élet útját, ellenállhatatlanul vonják az isteni légkör után vágyódó emberek tömegét ma­guk után, mely alkalom adtán monstre nyilvánul meg. Mennyire igazolódik a Szentirás azon kijelentése, hogy a jó mag terem százannyit, hogy az elveszett élet megtalált élet. De a püspök úr személye különös jelentőséggel bir a nők előtt. Ez késztetett e sorok megírására is. Ő az a férfi, aki a nők értékét s a nők munkáját soha sem kicsinyelte le. Fenkölt lelkű boldogult felesége mellett felül emelkedett azon a sokak áltál ma is val­lott ótestamentumi felfogáson, hogy Isten a szellemi kincseket s a lelki értékeket kivételesen a férfiak szá­mára osztogatja, melyből a nőknek csak morzsa jut. Valahányszor szeretetmunkáról volt szó, akár cse­csemővédelem, akár szegények gondozása, elhagyott betegek istápolása várt segítő kézre, mindig a nőkhöz fordult. Belekapcsolta őket a megindított munkába. Vállára vette az ügy férfias oldalát s útat hagyott a szeretetnek a nők szivén keresztül. Pápán minden szeretetmunkával összeforr a neve. E mellett a lova­­gias magyar férfi olyan típusa, kiben minden nemes gondolkozásu magyar nő megtalálja a magyar férfi ideált. A férfi lelki kincseinek gazdagságához hozzá­járult a feleség, a nő kiváló lelki nagysága a maga szerény, alázatos, de lelki megélésekben oly gazdag életével, mely jutalom kevés férfinak jut a Gondviselő­től osztályrészül. Legyenek e sorok az ő emlékének szenteltek is. Szálljon áldásunk az ő nevére is, ki egyedül tudott volna igazán, mélyen, önzetlenül osz­tozni férje érzelmeiben a hála, szeretet és elismerés ilyen megnyilvánulása alkalmával. Ez az ünnepelt élet egy elvesztett élet, mely megtalálható sok-sok életben elrejtve, mig az örök­kévalóságban ki nem bontakozik egységes, dicsőséges valóságában Annak a fényében, ki örök jpéldája min­den emberi életnek: a Jézus Krisztusban. Pongrácz Józsefné. Dr. Antal Géza irodalmi munkássága. in. Szerkesztés. 1. A dunántúli református egyházkerület 1914 szeptember 20-án és következő napjain Pápa városá­ban tartott rendes közgyűlésének jegyzőkönyve. Pápa, 1914. 2. A dunántúli református egyházkerület 1915 október 18. és 19. napjain Pápa városában tartott rendes közgyűlésének jegyzőkönyve. Pápa, 1915. 3. A dunántúli református egyházkerület 1916 október 15—17. napjain Pápa városában tartott'ren­des közgyűlésének jegyzőkönyve. Pápa, 1916. 4. Ä dunántúli református egyházkerület 1917 április 30. napján Pápa városában tartott rendes köz­gyűlésének jegyzőkönyve. Pápa, 1917. , 5. A dunántúli református egyházkerület 1917 október 4. és 5. napjain Pápa városában tartott ren­des közgyűlésének jegyzőkönyve. Pápa, 1917. 6. Ä dunántúli református egyházkerület 1918 szeptember 22—24. napjain Pápa városában tartott rendes közgyűlésének jegyzőkönyve. Pápa, 1918. 7. A dunántúli református egyházkerület 1922 június 7. napján Pápa városában tartott rendkívüli közgyűlésének jegyzőkönyve. Pápa, 1922. 8. A dunántúli református egyházkerület 1924 augusztus 19-én Pápa városában tartott rendkívüli közgyűlésének jegyzőkönyve. Pápa, 1924. 9. A dunántúli evang. reform, egyházkerület név­tára az 1900. évre. 132 1. Pápa, 1900. 10. A dunántúli evang. reform, egyházkerület névtára az 1901. évre. 158 1. Pápa, 1901. 11. A dunántúli evang. reform, egyházkerület névtára az 1902. évre. 162 1. Pápa, 1902. 12. A dunántúli evang. reform, egyházkerület névtára az 1903. évre. 152 1. Pápa, 1903. 13. A dunántúli evang. reform, egyházkerület névtára az 1904. évre. 123 1. Pápa, 1904. 14. A magyarországi ev. ref. egyház egyetemes tanügyi bizottságának jegyzőkönyve. Budapesten, 1902 április 4. és 5. napjain. 42 1. Pápa, 1902. 15. A magyarországi ev. ref. egyház egyetemes tanügyi bizottságának jegyzőkönyve. Budapesten, 1903 május 25. és 26. napjain. 45 1. Pápa, 1903. 16. A magyarországi ev. ref. egyház egyetemes tanügyi bizottságának jegyzőkönyve. Budapesten, 1904 május 18. és 19. napjain. 55 1. Pápa, 1904 17. A magyarországi ev. ref. egyház egyetemes tanügyi bizottságának jegyzőkönyve. Budapesten, 1904 október 26. napján és Budapesten, 1905 április 25. napján. 20 1. Pápa, 1905.

Next

/
Oldalképek
Tartalom