Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1928-09-30 / 40. szám

188. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1928.

18. A magyarországi ev. ref. egyház egyetemes tanügyi bizottságának jegyzőkönyve. Budapesten,

1907 április 5. napján. 54 1. Pápa, 1907.

19. A magyarországi református egyház egyetemes tanügyi bizottságának jegyzőkönyve. Budapest,

1908 április 13—14. napjain. 48 1. Pápa, 1908.

20. A magyarországi ev. ref. egyház egyetemes tanügyi bizottságának jegyzőkönyve. Budapest, 1909 április 14—15. napjain. 90 1. Pápa, 1909.

21. A magyarországi református egyház egyetemes tanügyi bizottságának jegyzőkönyve. Budapest, 1910 mávcius 30—31. napjain. 69 1. Pápa, 1910.

22. Dunántúli Protestáns Lap. Pápa, 1897. évfolyam: felelős szerkesztő, 1924—1927. évfolyam: főszerkesztő.

23. Jegyzőkönyv a dunántúli református egyházkerület főiskolai igazgató-tanácsa gyűléseiről 1895 június 8—1903 július 11. Pápa, 1895—1903.

24. Nefelejcs. Pápai emlék-lapok. 1883—84— 85. Pápa, 1884—85.

25. Református Egyházi Könyvtár 1—XIII. k. 1906—1918.

26. Tavasz. Emlékkönyv. Pápa, 1885 c.

Folyt, köv.) Összeállította: Pongrácz József.

Harangszentelési ünnepély Nádasdladányban.

A nádasdladányi református egyház negyedfélszázados története a mellett tesz tanúságot, hogy ezen egyházunk megalapítása, építése és fennállása is kegyelemből, hit által volt lehetséges. Kegyelemből, hit által volt az is, hogy az egyháznak a világháború előtt három szép harangja volt, melyeket 1874-ben, egy nagy tűzvész után készíttetett. Pedig e tűzvész következtében a templom is elpusztult, s az egyház tagjai közül nagyon sokan hajléktalanokká lettek.

1874. évi husvét szombatján a belső sor nyugati felén tűz keletkezett. A nagy szélvészben mentésről szó sem lehetett. Leégett az egész belső sor, a templom, a pap- és tanítólakás melléképületei, a harangok megolvadva lezuhantak. S másnap, mikor másutt a feltámadás szent örömünnepét ülték, a nádasdladányi hivek könny, fájdalom, kétségbeesés között töltötték a nagy ünnepet. Hiszen soknak még betevő falatja sem maradt.

De a végtelen isteni kegyelem folytán a hit csodákat művelt. Néhány hónap alatt megépült minden s új harangok hívogatták a fölépített és megnagyobbított templomba a híveket.

Mikor a templom üszkös hamvait szétbontották, csodálkozva látták, hogy a kis harangnak semmi baja sem történt. Ez a kis harang 1815-ben készült Pesten, most is teljes épségben van, s 12 év óta egyedül szolgálta tőle telhetőleg az istentisztelet céljait.

1916 augusztus 6-án a fiák, testvérek, férjek után elvitték a háborúba a két nagyobbik harangot: az egyik 270 kilós, a másik 142 kilós volt. És mikor aznap este megszólalt egyedül a kis harang, sokan mondták el könnyezve esteli imájukat.

Azóta 12 esztendő múlt el. Az örökéletü egyház életében csekélység, de az ember életében számottevő idő. A reménytelenség nem egyszer mondotta ez alatt: Nem lesznek nekünk soha többé olyan harangjaink, mint voltak!

Pedig Isten kegyelméből, hit által mégis bekövetkezett, hogy visszajöttek azok a harangok, talán még szebb, ékesebb formában. Mert az isteni kegyelem mindig segítségül jön, ahol az Istent szerető,

Istenben soha nem kételkedő hit diadalmat vesz az önzés, hitetlenség és egyenetlenség felett.

A nádasdladányi híveknek is ez az isteni kegyelem jött segítségükre és adott jó gondolatokat, szent elhatározásokat, egyetértésnek lelkét, dolgozni, áldozni kész kezeket és szivet, hogy hála és örömkönynyek között szentelhették Istennek két szép új harangjukat.

A folyó évi szeptember 15. és 16-ika emlékezetes dátum marad nádasdladányi híveink és az egész község életében.

Szeptember 15-én délelőtt 9 órára érkezett haza az a díszes menet, mely Zichyfalva állomásról magyarruhás lovas bandérium kísérete mellett hozta pompás fogatokon a felvirágozott harangokat. A község szélére érve a menet megállóit. Ott várták ugyanis érkezésüket az ünnepi díszbe öltözött gyülekezeti tagok, fehérruhás leányok, vitéz Gábos Béla kántortanító vezetésével az iskolás gyermekek, leventék, a község vezetősége, intelligenciája valláskülönbség nélkül és Szűcs Lajos helybeli lelkész, bátyjával, Szűcs József veszprémi egyházmegyei esperessel. Fölzendült a »Tebenned bíztunk eleitől fogva«. Majd a meghatottság könnyeivel, leírhatatlan érzések közt vonult az egész menet a templom elé. Elől a lovas bandérium, a harangok mellett két oldalt a leventék, fehérruhás leányok, kocsisor és a közönség. Közben a tűzvészből és világháborúból megmenekült kis harang egyre szólt a toronyban, üdvözlő, ujjongó hangokon hívogatva nagyobb testvéreit.

A templom előtti ünnepély a XXV. zsoltár éneklésével kezdődött. Ennek végeztével Szűcs József esperes mondott hálaimádságot. Ismét közének: a LXXXIV. zsoltár. Szűcs Lajos »Megjöttek a harangok« cimü költeményét szavalta Vida Zsuzsika gimn. V'. oszt. növendék. A harangokat megkoszorúzták: Nagy Imre a férfiak, Szűcs Lajosné a nők, Hársádi Lajos az ifjak, Sárközi Erzsébet a leányok nevében. Mindegyik igen szép verses jelmondatot mondva. A Himnusz közének zárta be a lélekteljes ünnepélyt, mely mindenkinek nagy lelki épülésére és gyönyörűségére szolgált.

A fölszentelési ünnepély szept. 16-án, a templomban volt. Ezen Isten igéjét Medgyasszay Vince, a mezőföldi egyházmegye esperese hirdette Péter I. levele 2. rész, 5—8. versei alapján. Ugyanő mondotta az imádságot is, áldószavak kíséretében szentelvén Istennek az új harangokat, mire azok külön-külön és együttesen megszólaltak.

Gyülekezeti énekek voltak: »Im béjöttünk nagy örömmel«, a LXVI. zsoltár és a 245. dicséret 2,9,10. versei. Az énekvezetést és orgonálást vitéz Gábos Béla helybeli és Szűcs Jenő csóri kántortanítók felváltva végezték. A délutáni istentiszteleten Isten igéjét Szűcs József esperes hirdette János ev. 6. rész, 63. verse alapján. Ekkor gyülekezeti énekek voltak: »Ur Jézus mily igen drága«, a CV. zsoltár és a 153. dicséret 3., 4., 5. versei. Ugyanekkor egy újszülött leánygyermeket keresztelt az esperes.

Az új és a régi harangok történetét Szűcs Lajos helybeli lelkész olvasta fel a délelőtti istentiszteleten. Megható és tanulságos adatait e közlemény elején mi is felsoroltuk. Mikor az 1874-iki nagy tűz utáni újraépítkezésről emlékezett meg, a gyülekezet lelkipásztora a többek között még így szólt: »Itt soha nem múló hálával kell megemlítenem és ti is, Nádasdladány lakosai ne feledjétek el soha, hogy a gróf Nádasdycsalád akkor élő tagjai is igazi nemes lelkülettel jöt-