Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1928-09-23 / 39. szám
Harminckilencedik évfolyam. 39. szám. Pápa, 1928 szeptember 23. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORM ÁT US EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE •......-.............................................. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ............................................................ FELELŐS SZERKESZTŐ: FONORÁCZ J0ZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FC- A FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. SKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. ®*® IGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. A mi ünnepünk. 1888—1928. Egyházkerületünknek ünnepi nagy hete lesz a most következő. Az évi közgyűlés mindenkor fontos állomás egyházi életünkben, hiszen ekkor számolnak be az illetékesek egy évi tevékenységükről, ekkor döntenek tervek és javaslatok felett a jövőt illetőleg. De az idei közgyűlésünk messze kiemelkedik a megszokott keretekből. Nemcsak hivatalos munkát végzünk, tárgysorozatot tárgyalunk, hanem lelkes szívvel ünnepelünk. Országos méretek között, mélységes hálával emlékezünk meg Isten nagy kegyelméről, hogy kerületünknek olyan vezetőt adott dr. Antal Géza püspök úr személyében, aki az elmúlt nehéz időkben erős karral vezette a kormányhidon kerületünk hajóját és aki törhetetlen hittel, bámulatos munkakészséggel, a nagy látók célegyenes kitartásával, prófétai lendülettel dolgozik a szebb jövő megteremtésén. Mi, kálvinisták, úgy ünnepelünk legméltóbban, ha az emberről Istenre szállnak gondolataink. Aki valami dicsőt tett, felségeset alkotott e világban, azért tudott maradandót elérni, mert Isten volt vele. Egyedül Istené a dicsőség! \ A kegyelmes Isten volt az, aki dr. Antal Géza életét vezette, irányította. Önkéntelenül is hitünk nagy bizonyossága,' a praedestinatio jut eszembe, amikor elgondolom, miként lett a kis pápai diákból országos, sőt nemzetközi méretekkel mérhető egyházi vezér. Az igazi vezérben elengedhetetlen követelmény, hogy sokoldalú, egyetemes érdeklődéssel rendelkezzék. Lehet valaki nagy tudós a saját tudományszakjában, de nincs érzéke más szakok iránt. Könyvtárra rugó cikkeket írhat és mégis vak lehet a szomszédja igazságával szemben. A sokoldalúság megóv az egésznek szem elől tévesztésétől, a káros aránytalanságtól. Dr. Antal Gézát Isten megáldotta azzal a képességgel, hogy minden iránt érdeklődik, ami szép, jó és igaz. Ismeri a művészet legmagasabb régióit; a költészet széles területe kedves otthon neki. De szelleme bejárta a közgazdaság, a természettudomány, a politika hasonlólag óriási birodalmait. És most, megvalósítva küldetését, élete nagy célja az, hogy mindé kincsekkel megrakodva szolgálja Istent, hirdetve, amerre jár, a Krisztus végére mehetetlen gazdagságát. Akinek lelke megittasodott az emberiség szellemóriásainak műveitől, most valósággal pazarul szórja, tékozolja ez értékeket az evangélium prédikálásában. Csak végig kell nézni könyvtárán, hogy meggyőződjünk róla : ennek tulajdonosa gazdag belső életet él. Mikor túszul vitték, Milton volt olvasmánya. Aranyt úgy ismeri, mint kevesen hazánkban. Amit így gyűjtött: a nyelvezet fordulatosságát, a kifejezés szépségét, az érzés finomságát, a meggyőződés hevét a heteken át naponta kettőt prédikáló püspök odaállítja az örökkévalóság céljainak szolgálatába. A pénzügyekkel foglalkozó képviselő most egyháza anyagi rendbehozatalára, felvirágzására értékesíti e téren szerzett tudását és tapasztalatait. Az egyház nem e világnak, de e világban él, szüksége van anyagiakra. A vezérnek e téren is ismeretekkel kell rendelkeznie. így fog össze a keresztyénségben minden érték az Isten országának építésére. A vezérben szükséges, hogy benne a mély értelem mellett hallható legyen a szív hangja is. Püspökünknek Isten megadta a tisztánlátás, az erős ész adományát. De eszes ember sok van a világban. Benne azonban lépten-nyomon meglátjuk a szív emberét, aki szeret, mert tudja, hogy Isten szeretet. Ajtaja nyitva áll most is mindenki előtt, aki tanácsért, segítségért megy hozzá. Idejének tekintélyes részét azzal tölti, hogy emberekkel törődik, akiknek támogatásra, pártfogásra van szükségük. Az emberi nyomorral való közvetlen érintkezés vagy megkeményíti a szívet, vagy felolvasztja önfeláldozó, szeretetteljes munkára. Püspökünk iskolapéldáit mondhatná el az emberi szenvedéseknek úgy mások, mint saját életéből és mindez csak több irgalommal töltötte meg lelkét, mert tanult a mestertől szeretni, önzetlenül dolgozni másokért. Tud kemény lenni, ha kell, de elérzékenyiil, ha a szív húrja megrezdül benne egy-egy megkapó eset hallására.
