Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1928-01-15 / 3. szám
10. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1928 A vallástanárok konferenciája. Egyházi életünk egész vonalán végig zúg az új idők szele. Minden tényezőt megragad lassanként az alkotás vágya s a felekezetközi versenyben teljes felkészültséggel óhajtunk résztvenni. „Az aratni való gabona sok, de az aratás kevés.“ Aratókat kell képeznünk s ennek a célnak legelső sorban az iskolák állanak szolgálatában. Jövőnk teljesen azon fordul meg, hogy mit csinálnak az iskolák; ha nem alkalmazkodnak ezek a kor kívánalmaihoz, elveszítik tanítványaik érdeklődését s akkor régiségeknek tiszteletre méltó múzeuma lesz egyházunk élete; ha pedig megértik mai hivatásukat s a lélek ereje megmutatásának s ezen erő gyakorlásának szinterévé teszik a tantermeket, akkor megifjodik az egyház is és bele fog illeszkedni, mint hathatós tényező a mai világ kereteibe. Ez a tudat inspirálta azt a jövőépítő áldásos munkát, amelyet a középfokú iskolák (gimnáziumok és tanítóképzők) vallástanárai végeztek az elmúlt hét két első napján, 9. és 10-én, budapesti konferenciáikon. Jövőnk attól függ, hogy az intelligencia vallásos lesz-e, vagy nem, ez pedig a középiskolában, eminenter ezek vallástanárain, lelkesedésükön, vagy közönyükön fordul meg. Megnyugvással értesíthetjük az érdeklődőket, hogy a legodaadóbb buzgalom és lelkesedés örvendetes képét mutatta fel a jelzett konferencia. Jogi, vagy anyagi kérdésről szó sem esett, elejétől végig a vallásos nevelés eszközei, módjai képezték a tanácskozás anyagát. Azokban a napokban a vallástanárok voltak az országnak legmunkásabb diákjai, akik délelőtt és délután szünet nélkül négy-négy órán egyfolytában keresték a vallásos nevelés bonyodalmas labirintusában a célhoz vezető egyenes útat és birkóztak nagy pedagógiai kérdésekkel A témákat lapunk múlt évi utolsó számában már közöltük ugyan, de referádánk teljessége követeli azok újból felemlítését. Áhítattal kezdtük, amelyet alantirott, mint a konferencia vezetője tartott. Első tárgy: vallástanításunk eszménye és jelen fogyatkozásai, amelyet Budai Gergely, a budapesti vallástanítók egyesületének elnöke vezetett be. Beszélt a jó vallástanár kellékeiről és azokról a feltételekről, amelyekkel a tanítványoknak kell birniok, hogy célt lehessen érni. Eszméltető előadása megdöbbentően állította elénk azt az óriási felelősséget, ami vállainkon nyugszik, s amit csak imádságos lélek bírhat el. A következő két tárgy methodikai volt, t. i. mi módon kezelhetjük az egész vonalon a bibliát és minő szerepe van vallásoktatásunkban az énekszövegeknek és az éneklésnek. Referálta a konferencia Vezetője. Megállapodtunk abban, hogy szükséges bibliaolvasó vezérfonál készíttetése és a megtanulandó énekeknek osztályok szerint egyöntetű kijelölése, valamint a Szemelvényes Biblia árának egyharmadára mérséklése. Ezután egy mintatanítást figyeltünk meg, amelyet a ref. gimnázium V. osztályos növendékeivel végzett Horváth József nagykőrösi gimn. vallástanár, teljesen a konvent által tervezett foglalkozási keretet tartva meg (ének, ima, bibliaolvasás, anyag-kikérdezés, új anyag megmagyarázása, gyakorlások, ének és ima), ami által az egész óra megkapta az építő jelleget, a vallástanítási órának legsajátosabb vonását is. Következő tárgy: A vallásos önképzés eszközei. Ezt dr. Somogyi József hódmezővásárhelyi tanár vezette be, lelkes előadásával. Szóbakerültek a vasárnapi iskolák, vallásos egyletek, bibliakörök s kialakult az a meggyőződés, hogy mindezeknek lehetnek előnyei is, hátrányai is aszerint, aminő ezek vezetése, de itt nyílik a legkedvezőbb alkalom úgy a növendékek megismerésére, mint az ő nélkülözhetetlen bizalmuk megnyerésére is. Csűrös István az ifjúsági irodalomról szóló témát vezette be s rávilágított a jó ifjúsági irodalom kellékeire, e téren már sokszor bebizonyított rátermettségével. Ez a tárgy nemcsak a speciálisan vallásos, hanem az általános nevelés szempontjából is annyira közérdekű a pedagógiai körökben, hogy az eszméltető irányelveket a Protestáns Tanügyi Szemlében össze fogja foglalni Csűrös és ennek alapján remélhető egy beható tárgyalás, amelynek eredménye az ifjúsági irodalom termékeinek egészséges kiválasztása lesz. Még a Missziói Tanácsnak (újabb nevén „Bizottságnak) a vallásos nevelés munkájába bekapcsolásáról beszélgettünk az első napon Galgóczy János csurgói tanár bevezető előadása nyomán. Általánosan érzett hiányt pótol ez a munka, amely megteremti majd a diákevangélizálás terén annyira kívánatosnak mutatkozó rendet. Megállapodás történt abban, hogy ennek az evangélizálásnak egyedül jogosított irányítója a mi középiskolai Missziói Bizottságunk s ezzel létrejön az egyöntetűség is. A második nap mintatanitással kezdődött, amelyet a ref. gimnázium I. osztályában tartott Demes Péter, miskolci leánygimnáziumi vallástanár. Gyönyörködtünk katekhétai közvetlenségében épúgy, mint előzőleg Horváth didaktikai ügyességében. Utána most is megbeszéltük észrevételeinket s éreztük, hogy „docendo discimus“, hogy minden elméletnél többet ér a pedagógiai készségnek ilyen gyakorlati bemutatása. „A konfirmáció egyöntetű végzése“ volt a következő tárgynak Horváth József bevezető előadása nyomán. Megállapítottuk, hogy a konvent igen jelentékeny lépést tett az egységesítés felé, amikor tananyagul a IV. osztály anyagát jelölte ki mindennemű káté kiküszöbölésével és hogy a konfirmációi kikérdezést el kell különíteni magától az ünnepélyes konfirmációtól, amely utóbbinak a gyülekezeti istentisztelettel kapcsolatban, a templomban kell történnie még abban az esetben is, ha a kikérdezési vizsga talán az iskolában ment végbe megelőzőleg. Közérdekű tárgya a rajtunk kívül álló más pedagógiai köröknek is a cserkészet. Ezzel ilyen címen foglalkoztunk : Cserkészet és a vallásos nevelés. Bevezette a tárgyat egyik gyakorlott cserkész-vezető, Kiss István mezőtúri vallástanár. Komolyabb körök régóta tárgyalnak arról, hogy miként lehetne az ifjúság előtt ezt a nagyon kedveltté vált foglalkozást teljesen a jellemnevelés szolgálatába állítani, minden fattyúhajtását lenyesegetni s ezt a célt elősegíti, ha a cserkésznevelés a biblia légkörében fog történni, Ez megadja a református cserkész-szellem kibontakozását is. Közérdekű témánk tovább érlelése a Protestáns Tanügyi Szemlében fog történni. Nagy fontosságú kérdések vetődtek fel a nyári diákkonferenciák ügyével kapcsolatban, amely tárgyat Demes Péter előadása világított meg bő adathalmazzal. Megegyeztünk abban, hogy vallásos nevelésünknek egyik legsikeresebb eszköze a diákkonferencia, ahol iskolai kötelékektől menten, kortársai körében, vidám társaságban s mégis életének legkomolyabb kérdéseivel találkozik az ifjú és alkalma nyílik egész életirányának megállapítására. Ám nagy óvatosságot igényel a konferencia helyének s egyéb körülményeknek bölcs megválasztása. Megérlelődött az a terv, hogy a Missziói Bizottság tűzze ki céljául állandó konferenciai hely kiválasztását folyó mellett, erdő közelében, annak kellő berendezését s lehetőség szerint olyan előadók alkal-
