Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1928-01-15 / 3. szám

1928 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1!. oldal. mazását, akik gyakorlatilag is foglalkoznak a diákok vallásos nevelésével. Még egyszer szóba került a Missziói Bizottság. Nagy tervek állanak előtte, fontos megbízatásokat nyer, de hiányzanak anyagi eszközei. Ezek szerzéséről tanács­kozott az értekezlet legutolsóul Pap Géza missziói titkár bevezető szavain nyomán. Vállalta az értekezlet, hogy minden vallástanár a saját lelkiismereti kérdésévé teszi a jelzett anyagi erők fokozását a saját helyzete szerint. A konferencia a konventi székházba hivatott össze, amivel hivatalos egyházi üggyé minősült a vallástanítás módjairól tanácskozás és biztosítékot nyertünk affelől, hogy hivatalos vezetőink különös melegséggel karolják fel egyházunknak ezt az egyik legfontosabb ügyét. A vallástanárok részéről is nagy érdeklődés nyilatkozott meg s csak azok maradtak el az értekezletről, akiket leküzdhetetlen akadály tartott távol. Vajha ez is Isten dicsőségét vinné előbbre e világon ! Rácz Kálmán. I Kovács Sebestény Endre I Egyházi életünkből egymás után tűnnek el azok a kiváló egyének, akik hosszú időn át páratlan kötelesség­tudással és fáradhatatlan lelkiismeretességgel sáfárkod­tak ott a reájuk bízottakban. A közelben anyaszentegy­­házunkat ért érzékeny veszteségek után ismét egy nem is olyan régen még megszokott arc távozott el a ta­nácskozások zöld asztalától, Kovács Sebestény Endre személyében. Huszonhét évvel ezelőtt került a báró Nyáry Béla egyházmegyei gondnok halálával, világi vezető nélkül maradt barsi egyházmegye élére. Egyhangú lelkesedés­sel választották meg az egyházmegye gyülekezetei, e javakorban levő s törzsgyökeres református családból származó dunántúli földesurat. Meleg szeretettel s élénk érdeklődéssel fogadta az egyházkerület vezetősége is e választást és bizakodással nézett az új őrálló forgoló­­dása elé, akinek családja nemcsak jónevü világi, de fá­radhatatlan egyházi munkásokat is adott már egyházunk­nak. Megtanulta már otthon, a családi hajlékban nem­csak a hitéhez való odaadó ragaszkodást, de a köte­lességtudást is és a megismert nemes értékek mellett való hűséges kitartást. Atyjáról beszélik, aki a buda­pesti egyetem tudós orvosprofesszora volt, hogy oly hű­séggel, igaz lélekkel és nemes önfeláldozással ápolta, mint háziorvos Deák Ferencet, a haza bölcsét, hogy Deák halála után az országgyűlés mindkét háza indít­tatva érezte magát, hogy ezért a páratlan hűségért hála­iratban mondjon köszönetét. Ilyen hűség jellemezte Kovács-Sebestény Endrét is. Ha megnézzük közéleti szereplését, mindenütt ennek találkozunk megkapó jeleivel. Nem volt a barsi egyház­megyének olyan gyűlése, melyen ott ne látták volna jellegzetes és nemes, alakját. Példaként akart mindenki előtt járni a kötelességteljesítésben. Előzékeny, finom, úrias és mindenkivel szemben figyelmes modora teljes biztosítéka volt a gyűlések teljesen pártatlan vezetésé­nek. Valami tiszta és felemelt hangot hozott mindig a gyűlésekre. Az evangyélium nagy értékeit iparkodott valóra váltani beszédeiben, tetteiben, általában egész életében szives, szeretetteljes viselkedésével és nemes, lovagias gondolkodásával. Annak a nemesen érző gár­dának volt az egyik lelkes és értékes tagja, amely boldog­­emlékű nagy főgondnokunk, gróf Tisza István körül tömörült. Mintha csak e főgondnokunk nemes lelkének visszfényét láttuk volna ez odaadó, hűséges barátban és fegyvertársban. Ott láttuk alakját sokáig egyházkerületünk tanács­kozásaiban is, még akkor is, midőn az újabb idők vég­zetes fordulatai megfosztották egyházmegyéjétől, hűsé­gesen meg-megjelent és képviselte azt a gyűléseken. Lassan hanyatló egészsége miatt elmaradt onnan is egészen. Élete utolsó esztendejében feléje fordult budapesti hitsorsosainak is figyelme s anyaszentegyházunk eme legnagyobb gyülekezete egyik gondnokává választotta. De tanítómesterének s barátjának gróf Tisza Istvánnak halálával oda lett élet- és munkakedve is, úgy, hogy már nem tudott azzal a kedvvel forgolódni a reábizottak­­ban, amely nemesvonású életének legszebb jellege volt. Most, hogy elköltözött közülünk, meleg szeretettel zárjuk emlékét szivünkbe. Az Úr adjon pihenést hű­séges sáfárának. Tóth Lajos. A család veszteségéről az alábbi gyászjelentést adta ki: Mélységes szomorúsággal tudatjuk, hogy családunk törzse, a legszeretőbb férj, a jóságos testvér, apa, nagyapa és após Kovács-Sebestény Endre Tolnavármegye v. főispánja, a v. barsi ev. ref. egyhámegye és a budapesti egyházköz­ség gondnoka folyó év január hó 6-án délelőtt 11 órakor, áldásos életének 74-ik, legboldogabb házasságának 47-lk évében, férfias keresztyéni türelemmel viselt hosszas szen­vedés után kidőlt, — s nemes lelkét visszaadta Teremtőjé­nek. Drága halottunk földi maradványait folyó hó 8-án dél­után 3 órakor temetjük el az ev. ref. egyház szertartása szerint a kerepes ut melletti temető halottasházából. Meg­történ állunk drága halottunk koporsója körül, de erősen él bennünk puritán életének nagy példája. Budapest, 1928 január 6-án. Áldott legyen nemes emléke ! *1 ©®©®®®©®©®®®®®®@@®®®@®@®®@®®@@©@®@®@®@© ® @ 1 VEGYESEK I © © @®©®®®@©@®®@®®®@®®®®®®®@©@®®®©©®®®®®®@© — A tiszántúli egyházkerület új főgondnoka, amint előre látni lehetett, vitéz Horthy István lett. Az 519 érvé­nyes szavazat valamennyije vitéz Horthy Istvánra esett, aki így teljes egyhangúsággal választatott meg gróf Degenfeld József utódává. Egyházkerületi világi főjegyző 514 szava­zattal dr. Vásáry István lett. Az új egyházkerületi főgond­nok ünnepélyes beiktatása valószínűen a tavaszi rendes köz­gyűlésen lesz. Mi is mély tisztelettel üdvözöljük a legna­gyobb egyházkerületünk világi fejét. — Gyászhír. Lapunk zártakor kapjuk a megható hírt, hogy Radácsy György, akinek felesége nemrégiben halt meg, szintén elköltözött az élők sorából. Az elhunyt családja a következő gyászjelentést adta ki: „Elesett a mi fejünknek koronája . .. ezért szomorú a mi szivünk.“ Jer. siralmai V. 16:17. Dr. Finkey Ferencné szül. Ra­dácsy Erzsébet férjével, — Zombory Andorné szül. Radácsy Mar­git gyermekeivel: Lászlóval és Margittal, — Harsányi Istvánné szül. Radácsy Ilonka férjével és gyermekeivel: Istvánnal, László­val, Györggyel és Ilonkával, — Dr. Vitányi Miklősné szül. Radá­csy Etelka férjével, — Dr. Ruttkay Elemérné szül. Radácsy Má­ria, férjével és gyermekeivel: Márthával és Kálmánnal, — Radácsy György szerencsi tb. főszolgabíró, nejével: szül. Porezányi Máriá­val és fiával: Gyurikával, — ifj. Csajka Endréné szül. Radácsy Jolán, férjével és fiával: Bandikéval, úgy a maguk, mint az ösz­­szes rokonság nevében, a felejthetetlen jó édesanya, nagyanya és anyós halála feletti fájdalmuktól még be nem hegedt szívvel, a váratlan új csapástól megtörtén jelentik, hogy forrón szeretett s mindnyájokat felülmulhatatlanúl viszontszerető jóságos édes­atyjuk, apósuk, rokonuk Radácsy György, a sárospataki ref. theol. akadémia nyug. tanára, volt akad. és közigazgató, a tiszáninneni ref. egyházkerület volt lelkészi főjegyzője és tanácsbi.rája, a Ref. Egyetemes Konvent és Zsinat volt tagja és jegyzője, a sárospataki főiskolai gazdasági választmány, a Sárospataki Irodalmi Kör és

Next

/
Oldalképek
Tartalom