Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-02-06 / 6. szám
Harmincnyolcadik évfolyam 6. szám. Pápa, 1927 február 6. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE —• MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ............................FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. ..................................................— ................ FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- & FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL Iskola, akihez a lapot érdeklő minden közlemény küldendő. ©í© □ tanár pápa, főiskola, akihez a reklamációk intézendők. □ Munka az ifjúság között. Az ifjúsági egyesület megszervezésénél nem az az első, ami nálunk a legtöbb panaszra ad okot, hogy t. i. nincs alkalmas helyiségünk az ifjúság összegyűjtésére, mert a panaszkodók szerint erre nem alkalmas az iskola, a templom meg még kevésbbé, hisz a külföldi ifjúsági keresztyén egyesületek hatalmas palotái nem létrehozói, megindítói voltak az ifjúsági munkának, hanem termékei. Sem maga Williams, sem utána az ifjúsági egyesületek munkásai nem gondoltak fényes helyiségek szükségességére, összejöttek ahol lehetett: magánházaknál, vagy bérelt helyiségekben. A helyiség kérdésénél sokkal fontosabb, hogy legyen egynéhány olyan ifjú, akiket nevelhetünk és előkészíthetünk arra, hogy munkatársainkká legyenek s akik révén, mint már fentebb érintettük, megközelíthetjük társaikat. Ha enélkül az előkészítés nélkül fognánk hozzá az ifjúsági egyesület megszervezéséhez, pl. kihirdetnők, hogy itt, vagy ott meg fog alakulni az ifjúsági egyesület, azt vennők észre, hogy először nagyon sokan jönnének, azonban lassanként elmaradoznának, ami természetesen igen rossz hatással lenne a még mindig megmaradókra, mig az általunk ajánlott toborzási munka, mely teljesen megegyezik Williams módszerével, támaszkodhatik egy bizonyos állandó elemre, melyre nem fog károsan, bénítólag hatni sem a fluktuáló elem, sem egyesek teljes elmaradása, sőt ez egy olyan mag fog lenni, mely önkénytelenül is Jézus mustármagját juttatja eszünkbe, mely magasra nő és messze kiterjeszti ágait. (Mt. 13. 31—32.) Nem szolgálhat ellenvetésként, hogy egy-két ifjúval nem érdemes foglalkozni. Nem így tanulták azt Jézustól! Ő az „egy“-nek is végtelen értéket tulajdonított. Még egy drachmát is érdemes megkeresni, egy elveszett juhnak is utána megy a pásztor, hogy megkeresse és visszahozza. (Luk. 15.) Jézus annak az egyetlen ifjúnak a dolgait, kéréseit is meghallgatta, kiben feltámadt a vágy az örökélet elnyerésére (Mt. 19. 16—31.) és az a „jer és kövess engem“, amit ennek az ifjúnak mondott, mindennél fényesebb bizonyíték a mi tételünk mellett. Azt sem lehet elég komolyan venni, hogy ez a néhány emberből álló társaság nem nevezhető egyesületnek. Erre válaszunk az, hogy az ifjúsággal való foglalkozás célja nem az egyletalkotás — ez csak eszköz — hanem az ifjúság evangélizálása. El lehet képzelni ifjúsági munkát egyletek nélkül is és ezeket nem is tarthatjuk az evangélizálás sine qua nonjának, sőt nem tanácsoljuk tényleg egy-két emberrel egyesületet alakítani. Azonban, ha számuk szaporodik, kis társasággal is megszervezhetjük az egyesületet, de csak akkor, ha fölébredt a vágy tagjaiban az együttmaradásra s megértik és megszeretik az evangélium szellemétől áthatott együttlét melegségét és hasznát, mert az egyesületi szellem rendre és rendszeres munkára szoktatja az ifjakat s belőlük praktikus, dolgozni tudó és akaró férfiakat nevel. Ha így sikerül az ifjúsági egyesületnek egy kis propagandát csinálni, kísérletet teszünk az ifjúság összegyűjtésére. Bizonyosan sokan fognak reagálni, mert nem kell azt gondolni, hogy az ifjúság teljes egészében gonosz és nincs benne semmi jó. Alkalmas igehirdetés után felhívjuk a szószékről az ifjakat, hogy az iskolában jelenjenek meg, hol egész őszintén, egyszerű szavakkal, de komolyan szóljunk előttük az ifjúsági egyesület jelentőségéről, céljáról stb. Ajánlatos ilyen úgynevezett alakuló gyűlésre az Ifjúsági Keresztyén Egylet országos titkárát is meghívni. Nem föltétlenül szükséges a hosszú alapszabály, de ha valaki ilyet óhajt, utalunk a Dunántúli Protestáns Lap Belmisszió mellékletének 1924. évi 18—19. és 20—21. számában megjelent alapszabályokra, melyeket feleslegesnek tartunk ide iktatni; a fontos az, hogy erősen kidomborodjék az a fogalom, mely a párisi alapnak középpontját képezi s melyen mint közös pilléren helyezkednek az összes nemzetek ifjúsági kér. egyesületei. Meg kell állapítani az állandó heti összejövetelek idejét, napját és óráját s buzdítani magánérintkezések alkalmával is az ifjakat az azon való megjelenésre. És ha mégsem jönne el valaki, szeressük azért úgy, mint a legbuzgóbb tagot, hogy ne vegyen az ilyen észre megvetést és az egylet többi tagjait is, akik a neofiták túlbuzgalmával mindjárt tüzet akarnak kérni a Jézust be nem fogadókra, intsük tapintatosságra, türelemre s velük meghivatjuk amazokat egy-egy összejövetelre, pl. szeretetvendégségre, vagy a nagy nyilvánosság számára rendezett vallásos estélyre; a szeretet előbb-utóbb el fogja végezni azt a munkát, amit nem tudott elvégezni szónoklás, rábeszélés és amire képtelen a közvetítés. Győry Elemér. A mai theológia fcM> irányai. Nyilvánvaló, hogy az ej^j^Hthi dialektika azon az előfeltevésen épül fel, hogj^P emberi ész nem nyújthat nekünk megbízható ismereteket. így aztán az egész barthi vallásos filozófia a legveszedelmesebb agnoszticizmushoz vezet el bennünket.1 Ez agnoszticizmus voltaképeni eredtető gyökerét pedig abban a radikális duálizmusban kell keresnünk, amely Isten és a világ, Isten és az emberek között van. Kérdés már most, azonosíthatjuk-e magunkat ezzel a radikális dualizmussal és a barthi agnoszticizmussal ? 1 Barth és Brunner ugyan tiltakoznának minden ily vád ellen. Az agnoszticizmus vádját nagyon találóan bizonyítja rájuk Jenkins említett tanulmányában.
