Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-10-09 / 41. szám
178. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. tetet kívánja hirdetni, mert már a pogány Antigone is nem átkot szórni, de szeretetet hirdelni érezte magát hivatottnak, a szeretetet, mely egyedül teremthet és építhet fel külső, belső templomot és hazát is egyaránt. Könnyek csillogtak a szemekben, mikor Pál apostolra hivatkozva arról szólt, hogy ajánló-levelet nem hozott magával, ajánló-levelet majd a hívek adnak róla, ha megjönnek az árnyak s az az idő, mikor már nem lehet cselekedni ... A felségesen szép beszédet égbeszárnyaló remek ima fejezte be és mint ez, úgy tört fel az égnek, az a mondhatni angyali karének, mit a nőnevelőintézet tanítónőképezdei növendékei Ritókh István tanár vezetésével nagyszerű erővel és árnyalással adtak elő. Még a Himnuszt énekelte el az egész közönség s aztán gyülekezeti ének hangjai mellett, feledhetetlen emlékkel szivükben, szétoszlott az ünneplők nagy sokasága. Templom után a presbitérium rövid ülést tartott, melyen jegyzőkönyvbe vették a beiktatás tényét és Kőszeghy Jenő presbiter indítványára elhatározták, hogy az örömnap emlékére 1000 pengős alapítványt létesítenek, melynek kamatait karácsonykor osztják ki a szegény gyermekek közt. Fél 12-kora főiskolai diszteremben gyűltek össze a tisztelgő küldöttségek, szám szerint 31-en. Sajnos, nincs terünk sem a szép allokációk, sem a püspöki remek válaszok közlésére: csupán annyit, hogy minden deputációt valósággal elbájolt a dr. Antal Géza kedélyéből kiáradó derű s szellemének ereje. Az ünnepet 200 terítékes társasebéd fejezte be a konviktus helyiségében. Ezen az első felköszöntőt dr. Antal Géza püspök mondotta a kormányzóra. Ezután elsőnek, egymással vetekedő szép tósztokban köszöntötték az ünnepeltet dr. Körmendy-Ékes Lajos főispán, kiemelve a mai nap nagy tanulságát: szeretetben az erő és utána dr. Paupera Ferenc országgyűlési képviselő, aki boldognak mondta azt az egyházat, boldognak a várost, boldognak az országot, mely dr. Antal Gézát magáénak nevezheti. Dr. Tenzlinger József polgármester a város, Pongrácz József — egyháztörléneti párhuzamok kapcsán — a helybeli egyház, dr. Jakucs Benő a komáromi egyház nevében köszöntötték fel a püspököt, ugyancsak őt éltették Mesterházy László ev. lelkész és Németh József róm. kath. plébános.-Faragó János a felekezetek képviselőire, dr. Molnár Imre a hatóságok képviselőire, élükön a főispánnal mondtak tósztot, Neupor Béla dákai lelkész, mint volt tanulótársa ünnepelte a püspököt. Mindezekre válaszolva, dr. Antal Géza püspök hálásan megköszönte minden felszólalónak, első helyen a főispánnak és dr. Paupera képviselőnek gyönyörű szavait, majd aztán a komáromi egyház kiküldöttének lelkes szavaira reflektálva arról a hivatásról, mely reá a megszállott részek visszaszerzése, az ottani lelkeknek a nagy magyar harmóniába való egyesítése terén vár, oly nemes, meggyőző erővel, hatalmas páthosszal szólott, hogy minden jelenlevőnek lelkét felrázta és a hazaszeretet szent érzésével töltötte el. Az ünneplők serege e hazafias főpásztori szózat emlékével szivében oszlott szét. (Pápai Hírlap.) Belmissziói értekezlet. A veszprémi ref. egyházmegye belmissziói bizottsága szept. 30-án tartotta Veszprémben az 1927—28. évi munkaprogrammot megállapító értekezletét, a bizottság tagjainak élénk érdeklődése mellett. A XXV. Zs. 2. versének eléneklése után Hölgye Endre várpalotai lelkész buzgó imádságban kérte Isten 1927. kegyelmét az értekezlet munkájához, majd a Róm. lev. 14. rész 8. verse alapján tartott bibliamagyarázatában meggyőző szavakkal mutatott rá arra az erőre, melyre ma szükégünk van a reánk váró komoly és nagy feladatok végzéséhez, amely erőt egyedül annak átérzése és átélése biztosít szamunkra, hogy „akár élünk, akár halunk, egyedül az Úréi vagyunk“. Az értekezlet kiemelkedő pontja Sziics József esperes előadása volt, melyben a múltra való emlékezéssel buzdította a lelkeket a jelen feladatainak komoly teljesítésére a jövendő érdekében. Nagy figyelem közepette ismertette a 350 évvel ezelőtt megjelent Heidelbergi Káté történetét, keletkezését, terjedését, üldöztetését, hangsúlyozván annak rendkívül nagy jelentőségét, amit a régiek felismertek, amikor hitéletüket ennek tanításaira építették, amit azonban mi szem elől tévesztettünk s épen ez lett hitéletünk romlásának egyik főoka, amit ha megakarunk szüntetni, a Heidelbergi Káténak vissza kell adnunk azt a helyet, amit régen elfoglalt az iskolában, a templomban, a családban. Majd bővebben foglalkozott a bibliaiskola, az iratterjesztés kérdésével, aminek a lelkészi kar egyes tagjai még mindig nem tulajdonítanak fontosságot. Az egész előadás a teendőkre való komoly figyelmeztetés, intő rámutatás volt, valóságos munkaprogramul. Különösen a Heidelbergi Kátéra vonatkozó része váltott ki élénk eszmecserét, melynek kapcsán Csajághy Károly a bizottság világi tagja s ez alkalommal egyik elnöke, a Heidelbergi Káténak az iskolákban való intenzív tanítását követelte s az iratterjesztéssel kapcsolatban az egyházmegyei lap és naptár minél hathatósabb támogatását sürgette. Ezután tárgyalta és elfogadta az értekezlet Kántor Gyula előadó javaslatát az 1927/28. évi munkaprogramomra vonatkozólag, — ezt előadó fogja részletesen közölni — maid öt missziói körbe —• veszprémi, palotai, séd melléki, füredi, barnagi körbe — osztotta be az egyházmegye gyülekezeteit. A körök megszervezésével Somogyi Zoltán szentgáli, Kovács Lajos fehérvárcsurgói, Horváth Lajos vilonyai, Barthalos Móric balatonszőllősi, Szilassy Sándor magyarbarnagi lelkészek bízattak meg. Az értekezlet Szilassy Sándor hálaadó imádságával, a XIX. Zs. 2. versének eléneklésével s mindnyájunknak azzal a belső óhajtásával fejeződött be, hogy a terv ne maradjon terv, hanem kövesse odaadó munka, koronázza gazdag gyümölcsözés. Vámos Géza ért jegyző. A Sárospatakon építendő theológus internátus érdekében a tiszáninneni református egyházkerület esperesi kara a következő javaslatot terjeszti az egyházkerület őszi közgyűlése elé: A theol. internátus felépítésére mintegy 120.000 pengő, berendezéséhez mintegy 30.000 pengő szükséges. Ennek fedezésére az esperesi kar a következő módozatokat gondolja 5 évi teherviseléssel igénybevehetőnek és ezt a javaslatot terjeszti az egyházkerület őszi közgyűlése elé. Tekintetbe vehető források: 1. Az egyházkerületi lelkészek önmegadóztatása. Egyházkerületünk minden lelkésze fizetne öt év alatt átlagban 100 pengőt, évente 20 pengőt. Nem mindenik lelkésztől egyenlő összeget várunk. Csak a 100 pengő átlagos összegnek kellene kijönni. Az egyházmegyére bizatik annak a megállapítása, hogy az egyes lelkészek jövedelme, vagyoni viszonya, családi helyzete, teherbíró képessége szerint állapítsa" meg az öt év alatt egy lelkészre eső 100 pengőnél kisebb, vagy nagyobb összeget. 220 lelkész után az így várható összeg: 22.000 pengő.
