Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-05-15 / 20. szám
82. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1927 lésén. A hazai reformátusok, de különösen a dunántúli egyházkerület minden fájdalmát vállaira vette, amikor helyéről felemelkedett és a tárgyalt kérdések anyagához tudományos fegyverzettel hozzászólott. Nagy megnyugvást szerzett a belsősomogyi egyházmegyét képviselő lelkészeknek és világi tényezőknek, amikor látható volt, hogy az egyházfejedelem méltóságos magatartásában miként inkarnálódik a reformátusság lelkiismerete, amikor súlyos felelősségének tudatában a püspök európai és egyetemes látókörrel nyilvánítja a támadások keresztpontjába állított gazdasági okokra visszavezethető bajt világjelenségnek. Mert világjelenség ez, — mondotta. Ha a különböző nemzetek szaporodási arányszámait a veszteségek mélyülése szerint vonallal kötjük össze, akkor keleten találjuk a legmagasabb és nyugaton a legmélyebb pontot. Indítványát, mely szerint a társadalomtudományi társulat keresse meg a m. kir. miniszterelnök urat avégből, hogy egy kormányszervet állítson fel valamelyik minisztériumban, amelyik a veszedelem orvoslása eszközeinek megválasztása tekintetében a kormánynak kezére dolgozik, a Társulat képviselete köszönettel magáévá tette. De hálára kötelezte egyházmegyénket is az Egyházfő, mert bölcs fejtegetésével ártalmatlanná tette a feltárt anyag mérgét és megvédte somogyi szivünket a bűntudat és szégyen feles részétől. Azóta a kérdés állandóan felszínen van úgy az egyházi, mint a világi sajtóban, megyei és egyházmegyei testületek közgyűlésein és jegyzőkönyvekben. Megyénkből a belsősomogyi egyházmegye belmissziói és tanügyi bizottsága, úgyszintén az esperes jelentése foglalkozott behatóan a bűnös rendszer káros következményeivel. Egyházmegyénk javaslatot is dolgozott ki és terjesztett fel a kerületi közgyűlésre az elmúlt évben, amely teljesen azon a csapáson halad, amelyen vármegyénk jegyzőinek egyesületi közgyűlése is felterjesztést intézett a belügyminisztériumhoz. A törvényhozás március havi egyik gyűlésén már az országházban emeli fel a szüzbeszédében szavát Jókay-íhász Miklós országgyűlési képviselő, a pápai egyházmegye gondnoka és hívja fel a kormányt cselekvésre az egyke-veszedelem ellen alkotandó törvényjavaslat irányában. Fenkölt gondolkodású, diákköri jeles ismerősöm kezében örömmel és reménységgel látom a nemzetvédelem szent ügyének és elsőrangú érdekének a zászlóját. Nem tudom, hogy a püspök úrnak indítványával célzott kormányszerv működik-e valamilyen formában s egyáltalán van-e komoly szándéka a kormányzatnak hozzányúlni a kényes és bonyolult kérdéshez, azt azonban látom, hogy a betegséget és gyógyításának anyagi eszközeit egy, a nemzet elvérzése miatt aggódó képviselő bátor lélekkel fejtegette. Az egyházi és társadalmi közületek nyomán Jókay-íhász Miklós is azt hirdette az országgyűlésen, hogy a bajt radikális intézkedéssel lehet csak a siker reményében enyhíteni oly módon, hogy népünket az öröklési jog megszorításával kényszeríteni kell a négy-gyermekrendszerre való áttérésre, mert egyház és társadalom megteheti ugyan a maga kötelességét a megromlott közszellem tisztogatása irányában, de semmiféle mozgalom nem szüntetheti meg, még csak nem is csökkentheti számottevően a veszedelmet, csak az esetben, ha a törvényhozás is megtorló rendelkezéseket foganatosít az ajánlott tervezet alapján leendő büntető törvény alkotásával és életbeléptetésével. Azt hiszem, nem tévedek, ha állítom, hogy a m. t. képviselő úr ismertetett javaslatát nyers formában tárta egyelőre fel, mint ahogy nyers vázat szolgáltatott feldolgozásomban a belsősomogyi egyházmegyének az egyházkerületre felterjesztett tervezete is az örökösödési törvénynek a gyermekek száma szerint rendelkező megváltoztatása tekintetében. Arra kívánok célozni, hogy az egyke kérdésében — fájdalom — leginkább a dunántúli egyházkerület van érdekelve, amelynek legvirágzóbb egyházmegyéi jönnének református szempontból végveszélybe, ha a törvényt akképen alkotnák meg és hajtanák végre, hogy a hiányzó örökösök, két vagy három gyermek részét felekezetre való tekintet nélkül nyerhetik el vagyontalan személyek a több gyermekáldás jutalmául. Ilyen megoldást a reformátusság legforróbb hazaszeretete és fajmentő fanatizmusa mellett sem kívánhat. Ez az áldozat nemcsak a magyar protestáns egyházak halálát okozná a leggyorsabb tempóban, hanem a haza szabadságának is a sirját ásná meg. Ha jelen helyzetében még nem felekezeti jellegű az egyke-rendszer, úgy érzem, hogy felekezeti kérdéseket provokálna minden vonalon egy elhamarkodott és okos körültekintés nélkül alkotott büntető törvény. Jól szemügyre vegyünk azért minden ásót-kapát, amely sirunk megásására ellenünk emelkedik! Őrizkedjünk „trójai falovat“ kapunkon beereszteni! Fejszét ne ragadjunk magunk alatt a fa törzsét elvágni! Bününk elől van más mód is megmenekülni; mint Saulnak a saját dárdájába esés ! Kovács József kaposszentbenedeki lelkész. Az Egyetemes Konvent gyűlése. Május 4-én kezdte meg rendes évi tanácskozását egyházunk legfőbb kormányzótestülete, az egyetemes konvent az Abonyi-utcai székházban, Balthazár Dezső dr. tiszántúli püspök, konventi lelkészelnök és Degenfeld József dr. konventi világi elnök vezetésével. Degenfeld József gróf, elnöki megnyitójában bejelentette, hogy új zsinat tartása vált szükségessé s ehhez meg kell kérni a kormányzó engedelmét. Majd a konvent halottairól emlékezett meg. Darányi Ignácról, György Endréről és Kis József pápai esperesről. Szilassy Aladárnét is meghatott szavakkal búcsúztatta. Sajnálattal vette tudomásul a konvent, hogy Révész Kálmán dr. tiszáninneni püspök betegsége miatt nem jelenhetett meg a gyűlésen. A konventi rendes bíróság új tagjaivá megválasztották Benedek Sándort és Meczner Bélát, a rendkívüli bíróság tagjaivá Berey Józsefet és Medgyasszay Vincét, a közös protestáns bizottság tagjaivá — Darányi Ignác és György Endre helyébe — Medgyasszay esperest és Révész Imre dr.-t. Kiegészítették a bizottságokat, majd felolvasták Klebelsberg Kunó gróf vallás- és közoktatásügyi miniszternek és Radványszky Albert báró evangélikus egyetemes egyházi és iskolai felügyelőnek Darányi Ignác halála alkalmából a konventhez intézett részvétiratait, amelyekért a gyűlés köszönetét fejezte ki. Ravasz László dr. püspök, az egyetemes ágendáskönyv szerkesztője, jelentette, hogy a könyv kézirata elkészült. Budai Gergely theológiai magántanár a paróchiális könyvtárbizottság 1926. évi jelentését terjesztette elő. Benedek Zsolt dr., a közalapvégrehajtóbizottság előterjesztéseit és a lelkésznyugdíjintézeti végrehajtóbizottság beszámolóját ismertette. A református egyház összesen 483 özvegyet és több árvát lát el és ezen a címen 5365 millió korona kiadása volt a múlt esztendőben. Az özvegyek évi segítésének átlagos összege 11 millió. További 1351 milliót adott ki az egyház lelkészi nyugdíjakra, mivel pedig az átlag itt nem tesz ki többet havi kétmillió koro
