Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-05-15 / 20. szám
1927. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 83. oldal. nánál, a bizottság javaslatára a konvent kimondotta, hogy az egyház államsegítségéből előreláthatóan további negyvenezer pengővel fogja dotálni a nyugdíjintézetet, a mostani év júliusától kezdve. A bizottság javasolta azt is, hogy a nyugdíjak valorizációjánál minden aranykoronát egyenlőnek vegyenek egy pengővel. A lelkész- és özvegyi nyugdíj kérdéséhez szólva Benedek Sándor, a közigazgatási bíróság másodelnöke, megállapította, hogy a lelkészi nyugdíjintézet vagyona most csak négyszázezer pengő (a békében 11 millió aranykorona volt). Ebből a szükségletet fedezni nem lehet. Szükséges, hogy a kormány az állami segítséget felemelje. A kormány nagyon helyesen feljavította a keserű viszonyok között élő katolikus alsópapság nyugdíjait. Ám nem erre, hanem a méltányosságra hivatkozva ajánlják a kormány figyelmébe a protestáns lelkészek, özvegyek és árvák sorsát. Az 5-iki gyűlésen Révész Imre dr. tiszántúli egyházkerületi főjegyző ismertette a konvent sajtóbizottságának jelentését. A konvent a sajtóbizottság javaslatait egyhangúan elfogadta. Dóczi Imre dr. kerületi középiskolai felügyelő a középiskolai ügyekről és általában az iskolaügyi bizottság munkásságáról tett jelentést. Kováts J. István dr. ny. államtitkár a theológiai akadémiák múlt esztendei munkásságát ismertette. Klebelsberg Kunó gróf vallás- és közoktatásügyi miniszternek köszönetét szavazott a konvent azért, mert Genfben és a Berlini Collegium Hungaricum-ban összesen kilenc helyet biztosított magyar protestáns theológusok számára. A konvent kimondotta, hogy minden theológusnak a III. évfolyam elvégzése után meg kell majd szereznie a tanítói oklevelet. A konventi elnökség jelentését, a zsinat egybehivására vonatkozóan egyhangúan elfogadták, miután az 1917-re összehívott zsinat tiz éves ciklusa letelt. Eszerint az új zsinatot a jövő évre, 1928 május 8-ra hívják össze. Szerepel a zsinat programmján a többi között az egyházi törvények reviziója, a lelkészválasztási és az egyházfegyelmi rendelkezések módosítása, a katonalelkészet és a lelkészi nyugdíjügy rendezése. A konvent közjogi bizottságának elnökévé, az elhunyt Darányi Ignác helyébe Benedek Sándort, a közigazgatási bíróság másodelnökét választották. Május 6-án, Szentpéteri Kun Béla dr. debreceni egyetemi tanár, az egyházi hatóságok és a vármegyei közigazgatási bizottság között fölmerült hatásköri összeütközéseket tette szóvá. Majd a református lelkészek és tanítók állami segítségéről szólott, amelyet a kultuszminiszter a földreformföldek javadalmának arányában le akar szállítani. Ennél a pontnál élénk vita fejlődött ki, amelyben felszólalt Ravasz László dr. püspök, Antal Géza dr. püspök, Kovács J. István theológiai igazgató, Juhász László esperes, Baltazár Dezső püspök és Segesdy Ferenc dr. ny. kúriai bírósági elnök. Mindannyian tiltakoztak a kultuszminiszter elhatározása ellen, majd a konvent a következő határozati javaslatot fogadta el: A református egyetemes konvent sérelmesnek tartja, hogy a kultuszminiszter a református lelkészek és tanítók állami segítségét a földreformföldek jövedelmének arányában leszállítja. Ezeknek a földeknek megszerzése az egyházak részéről azzal a céllal történt, hogy lelkészeik és tanítóik javadalmát ingatlannal biztosítsák és a díjlevél egyes súlyos tételeit az ingatlanból származó jövedelemből fedezzék. A lelkészeknek, illetve tanítóknak juttatott segítséget a reformföldek jövedelmére való hivatkozással a kultuszminiszter épp oly kevéssé szállíthatja le, mint az esetben, ha az egyházközség bármily egyéb úton megszerzett ingatlanjövedelmével akarja csökkenteni az egyházak terheit. Fölkérik mindezek alapján az elnökséget, hogy a kultuszminiszter sérelmes intézkedése ellen megfelelő előterjesztéssel éljen és őt a rendelet visszavonására bírja. Ezután Ravasz László püspök tett javaslatot a tanárok és tanítók számára való címadományozásról. Az indítványt elfogadták. A konvent ezután az első országos református nagygyűlésről, majd Szent István napjának megünnepléséről tárgyalt. Benedek Zsolt dr. kormányfőtanácsost az állami rendszerű negyedik fiz. osztályba léptették elő. Az ülés utolsó pontjaként ismét az állami segítség kérdése került tárgyalásra és Baltazár püspök megállapította, hogy a kultusztárca költségvetésébe egy valótlan adat került be, mégpedig az, hogy a protestáns egyházaknak juttatott államsegítség elérte a békebeli színvonalat. Az igazság ezzel szemben az, hogy a segítség jelenleg a békebelinek mindössze ötvennégy százaléka. ©©®®§®®S®®g@©@@®®®®<§®(§^@®®®®@@®®®®©S>@ VEGYESEK | @@®®®@@®®®@®®@®®@®@:®®@®®©@®®®®®®®®<3®@§ — Személyi hir. Dr. Antal Géza püspök úr folyó hó 11—12-én Pápán tartózkodott, ahol a püspökiakás építése tárgyában folytatott tárgyalásokat. Püspök úr folyó hó 14-én Budapestről indul Somogyba, hogy 15-én megkezdje a Belsősomogyi egyházmegye tavaly félbeszakított canonica visitatióját. — Darányi Ignác dr. emlékezete. Igaz kegyeletének legbensőbb érzésével adózott a túlsó félen levő komáromi református egyház presbitériuma Darányi Ignác dr., az egyház illusztris tagja feledhetetlen emlékének. A presbitérium május 6-án délután Galambos Zoltán lelkész és Fülöp Zsigmond főgondnok együttes elnöklete mellett tartott ülésén napirend előtt örökítette meg az elhunyt kiváló férfiú emlékét. Fülöp Zsigmond főgondnok mondott az egyház nagy halottjáról mélyen járó emlékbeszédet, amelyben megragadó szavakban ecsetelte Darányi magasivelésü közéleti pályafutását, s méltatta azokat az elévülhetetlen, maradandó érdemeket, amelyeket a megboldogult a magyar föld kultúrájának emelésével nemzetének és fajának megizmosodása körül szerzett. Majd mint az egyház egyik hűséges fiát és bölcs vezéralakját jellemezte, aki szerető ragaszkodással csüngött egyházán, amelyért mindenkor készen állott a legnagyobb áldozatokra is. A komáromi református egyháznak örsujfalusi birtoka révén volt legelső tagja a szó legnemesebb értelmében, aki az egyháznak súlyos megpróbáltatásai között is állandó nagylelkű támogatója volt. Az ő nemes szivének áldozatkészségét hirdeti a ref. templom új Urasztala, amelyet Darányi ajándékozott az egyháznak. A főgondnok megragadó emlékbeszédét mély megilletődéssel hallgatta a presbitérium, amely a nagy halott emlékének megörökítésére a beszédet egész terjedelmében az egyház jegyzőkönyvébe iktatta. — A Kálvin-Szövetség május 6-án este tartotta évi rendes közgyűlését. A többi között megjelent: Antal Géza dr., dunántúli református püspök, Benedek Sándor, a közigazgatási bíróság másodelnöke, Némethy Károly dr., a budapesti református egyházközség főgondnoka, Borsos Endre dr., közigazgatási biró, vitéz Sáfrány Géza és Csécsi-Nagy Jmre nyugalmazott altábornagyok és sokan mások. Bernát István kegyeletes szavakkal emlékezett meg Darányi Ignác haláláról. Javaslatára, melyet felállva hallgatott végig a gyűlés közönsége, kimondották, hogy a családhoz részvétátiratot intéznek. Prohászka Ottokár haláláról a következőkben emlékezett meg Bernát István: „A székesfehérvári püspök azok közé tartozott, akik a protestantizmus és a régi katolikus felfogás között fennálló szakadékot áthidalni igyekeztek. Őszinte szívvel, Krisztus tanítása nyomán, nem az ellentéteket fokozta, hanem a keresztény szeretet követelményei szerint csodálatos összefoglaló munkát végzett. Indítványozom, hogy a közgyűlés fájdalmának adjon ki-
