Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-04-17 / 16. szám
Harmincnyolcadik évfolyam. 16. szám Pápa, 1927 április 17. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ....... —MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. — . .......................................................FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. ..............................................................................FELELŐS SZERKESZTŐ: PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- ^ FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. IGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK „Békesség néktek!“ Ján. 2019. A feltámadott Úr első szava a tanítványokhoz. Félve, rettegve, zárt ajtók mögött mertek csak összejönni. Nem tudtak hinni az üres sírnak teljes szívvel. Kétségek gyötörték köztük a legerősebb hitüeket is. De ez oly természetes. A nagypénteki komor gyász után melyikük tudott volna merész hittel felszárnyalni? Elcsüggedtek, fáradtak, kiábrándultak voltak. Érthetetlenül állt előttük a Mester élete: bűn nélküli, szeplőtlen tisztaság, csodák, melyek szerető szivének égi bizonyságai voltak és a szörnyű vég. Mi Történt itt irgalmas Isten ? Péter és János látták az üres sirt, Mária Magdaléna beszélt az Úrral, az emmausi tanítványok is látták a Mestert, velük ült az asztalnál, de legfeljebb a csodálkozásig jutottak el. Ahogy Márk evangéliumában olvashatjuk: hitetlenek és keményszivüek valának. Megérdemelték a szemrehányást. De végül mégis elhitték a húsvéti csodát. Nehéz hinni, még ha látunk is. Rest a mi szivünk és Isten útjai annyira nem a mi utaink, gondolatai annyira nem a mi gondolataink. Istennek nyilvánvalóan közbe kell lépnie. Hála legyen Neki, hogy Ő közbe is lépett. Nem hagyta az Ő Szentjét a koporsóban. Igazolta életét és a megdicsőülés fényével övezte megalázó halálát. Istennek célja volt Jézussal. A Golgotha kínja Isten szivének gyötrelme volt, mely értünk történt. A húsvéti sir adja a mindennél csodálatosabb magyarázatot: feltámadott az Úr! Békesség néktek! Fáj szivednek az élet ? Nézd Isten kormányoz, jól lesz minden. Szomorúságból dicsőült öröm, szenvedésből áldott kiengesztelődés, halálból élet fakad. Jézus feltámadott! Halleluja! Békesség néktek! P. J. „Az Isten szivén hordja a mi testi szükségeinket s nem úgy áll a dolog, hogy csak lelki ügyeinket akarja intézni, a testieket pedig olyan mellékeseknek tartja, hogy arról tudomást sem akar szerezni s azt egészen a magunk belátására bízza. Atyaságának legfőbb tisztét, hogy kenyeret adjon gyermekeinek, nem engedi ki kezéből. Gondviselésének naponként megismétlődő bizonysága a kenyér. Próbáljunk ezután úgy nézni kenyerünkre, hogy itt járt az Isten nálunk, mert asztalunkon a kenyér.“ Szabó Imre: Mi Atyánk. Minő belmissziói munkákat végezhetünk gyülekezeteink nyári félévében? (Folyt és vége) 8. Gyermekpasztorizációt végezzük, ahogy a belmissziói előadónk előadta, de a gyermekek iránti felelősségérzetünket fokozza az a megállapításunk, hogy eddig elért eredményeink nem kielégítők. 7. 9. 10. Bizonyára nagyobb eredményeket érhetünk el, ha az evangélizálást nemcsak szószékről, hanem a gyermekek közt is végezzük. Evangélizálást az végez, aki maga szereti a Krisztust s mert őt boldoggá, örvendezővé teszi a krisztuskövetése, azt szeretné, hogy mások is olyanná legyenek Krisztus követése által. A gyermekek közt végezhetjük azt az u. n. vasárnapi iskolával. Nincs meg mindenkiben az a képesség, hogy biblia-szövegről lebilincselő módon tudjon beszélgetni gyermekekkel s ha mégis teszi, nem megkedvelteti, hanem unottá teszi a gyermek előtt a dibliát. De alkalmas, szép történetek, elbeszélések, felovasás, aminőre mesteri példa Kiss Gézának „Szeressétek ellenségeiteket!“ cimü vasárnapi iskolai meséje, könnyebben elérhetővé teszik a célunkat. Felolvasásunkhoz a megfelelő szöveget megkeressük az Evangéliomból, ének és rövid ima után a gyermekekkel felolvastatjuk, a szövegről 3—4 percig beszélgetünk velük s azután az alkalmas elbeszélést felolvassuk s a szép kis mű elvégzi Isten segélyével, amit akartunk, egy-egy drága igét beleír a gyermek leikébe. Nyárádon csináljuk ezt nov. 1 -tői virágvasárnapig mtnden szerdán reggel, résztvesznek benne mindennapi és ismétlő iskolások, tehát 9 évig evangélizáltatik a gyermek. Az eredménnyel nem dicsekedhetünk. Tesszük mégis, mert úgy érezzük, hogy tennünk kell s magunkra jó hatással van, ha tesszük; végezhetjük s kell is végeznünk az evangélizálást a konfirmációnál s ha u. n. vasárnapi iskolánk van, akkor itt a tudás fejlesztése léphet előtérbe. A konfirmáció reformjából egész bizonyosan helyes az, amit mi a pápai traktusban megvalósítottunk, hogy a konfirmációi kátét az ismétlő iskolában ismételtetjük s mélyebben magyarázzuk, — egyéb reform helyességéről még magunk is meggyőzettetésünket várjuk. 11. Vallásos esték tartására egyleti munka a falu nyári féléve kevésbbé alkalmas.
